Megérkeztem az albérletünkbe. Néhány hónapja megvettük az új budapesti központunkat, ezért annak ezerrel zajlik az átalakítása. A farmos művész és építő csapat is rendszeresen itt vannak, ezért béreltek nekik egy lakást. Ide érkeztem most meg. A Parveen-nal a találkozóm holnapra halasztva. Azt hiszem, hogy ezt nem is bánom. Kicsit már késő van.
Az érkezésem kalandos volt. Otthon megadták a hely címét. Városmajor u. 26. Persze ilyen utca nincs a 3. kerületbe. Mivel a egyszer már jártam itt, ezért körülbelül emlékeztem, hogy hova kell jönni. A Vízimolnár utca volt az… 🙂 Kerestem a 26-os számot, de nem találtam. Csak páratlan számú épületek voltak. Végül fogtam magam és bementem abba, amelyikbe gondoltam, hogy van, s szerencsémre a kulcs nyitotta a bejárati ajtót. Pont akkor jött egy másik lakó is, akit végül én engedtem be. Ő is a földszinten lakott, s próbáltam a zárba berakni a kulcsot, de nem sikerült. Kérdeztem, hogy ugye itt laknak a Krisnások. Mondta, hát nem hiszi. Kérdeztem, hogy biztos? Nem adták ki a házat albérletbe. Mondta, hogy biztos, hogy nem. Ekkorra már nyílott az ajtó és egy 40-es éveiben járó hölgy nyitott ajtót. Rámosolyogtam és mondtam, hogy elnézést, de eltévesztettem a tömböt. Furcsán nézett rám és azt mondta: „De hát ez hogy lehet? Ez furcsa, nem, Pistukám”. Gondoltam, furcsa vagy nem furcsa, ilyen útmutatással örüljön, hogy nem mentem be a házába. Aztán gyorsan elslisszantam. Gondolom szegény nő majd nem tud éjszaka aludni, hogy betörők próbáltak bemenni hozzá… 😮 Majd pont a szemközti szomszéddal egyidőben török be… Hajmeresztőek az emberek. (Bár ebben az esetben én is az voltam.) Ezután átmentem a szomszédba. Persze ezt a lépcsőházat is nyitotta a kulcs. Gondoltam, hogy milyen jó kis univerzális kulcsot kaptam. Szerencsére ez már tényleg az albérleté volt… 🙂
Month: December 2004
Indulás
Most indulok Budapestre és este fél 10 kor fogok találkozni az egyik indiai ismerősömmel. A segítségét fogom kérni, hogy kihez menjek el a Gitak miatt. Az utóbbi 1-2 évben nem nagyon foglalkoztam az indiaiakkal. Előtte többször találkoztam, de mivel az üzleti élet elég kemény világ, ezért elég sokan gyorsan el is mennek innen és máshol próbálnak szerencsét. Ezért elég gyorsan változik az “állomány”. Remélem sikeres lesz az út.
Góranga!
Gita Jayanti
Tegnap egész nap iszonyatosan fájt a fejem. Nem tudom, hogy mi az oka, de biztosan a stressz. Este még volt egy gyűlésem, ami elhúzódott, s rátett egy lapáttal a fejfájásomnak. Egyszerű, probléma mentes élet ám ez a szerzetes élet… 🙂
Ma sikerült végre a szobámból is a könyveket kipakolni. Összesen (iroda és a szobámból) 10 banános doboznyi könyvvel bővült a farmos könyvtárunk. Nagy munka volt, de túl vagyok rajta… 🙂
A hétvégén lesz a Gita Jayanti, ami a Bhagavad-gita elbeszélésének az évfordulója. Ezt az ünnepet összekötjük egy támogatói programmal is, ahol a résztvevők x mennyiségű Gitát szponzorálnak, s azokat iskolákba könyvtárakba, illetve fontos közéleti személyiségekhez juttajuk el.. Ezzel kapcsolatban ma vagy holnap Budapestre utazok, ahol indiai üzletemberekkel találkozok. Ehhez keresek támogatókat.
Országos gyűlés
Kérdeztetek arról, hogy miről szólt az országos gyűlésünk.
A Krisna-tudat történetisége sokezer évre nyúlik visza, viszont a 20-21. században tapasztalható „szervezett” egyházként 1965-ben lett bejegyezve, a Magyarországi egyházszervezet, a Magyarországi Krisna-tudatú Hívők Közössége pedig 1989-ben. Mivel egy viszonylag fiatal intézmény szervezésről van szó, ezért nagyon komoly munka hárul a jelenlegi vezetésre, ezen a területen „úttörő” munkát végeznek. A mostani gyűlésen arról volt szó, hogy milyen szociális hálót tud az egyház biztosítani a szerzeteseinek. Mindenki szerzetesként, misszionáriusként lép be, és nem is vár semmit viszonzásul. Viszont az egyháznak fel kell készülni arra, hogy mi van akkor, ha a szerzetesei megöregszenek, lebetegszenek és ápolásra szorulnak, stb. Hogyan biztosítjuk erre a financiális, munkaerő, épület alapot, stb. Szóval ilyen jellegű kérdéseket boncolgattunk.
Folyamatban
Elkezdtem írni a szexről szóló válaszomat. Kicsit hosszabb lesz, mint gondoltam, de azért remélem, hogy néhány napon belül fel tudom tenni… 🙂
Karácsonyi párbeszéd
-Nem félsz? kérdezte a pulyka.
A ponty válaszképpen csak bólogatott.
-Nem vagy az a panaszkodós típus! – élcelõdött a madár.
Erre a hal zavarában kettõt pislantott.
Miután a szárnyas döbbenetét leplezve így folytatta:
-Csak azt tudnám, miért épp a gesztenye? Na, de mindegy, végül is.
-Van ennél érdekesebb dolog is. – Törte meg öröknek tûnõ némaságát a hal. Az ember, az ember az, aki megkönnyez egy regényt, egy filmet, ha gyermeke születik szintén elérzékenyül, s mikor a legkisebb sérelem éri, pityereg. Nem is beszélve arról, mikor a párja elhagyja! Az ember oly lágyszívû, mégis szemrebbenés nélkül öl meg bennünket a szeretet ünnepén.
-Igen, ez igaz. Már hallom is, hogy jön valaki! Isten veled! – búcsúzott elcsukló hangon a pulyka.
Boldog karácsonyt! – rebegte a hal.
Agyilag zokni
Megérkeztem. A 2 napos gyűlésből 4 napos lett. Az agyműködésem eléggé lelassult. Így elég fáradt vagyok. A Hozzászólásban korábban feltett szex kérdésre remélem majd holnap válaszolok. Addig is megosztok veletek egy kis dialógust, egy karácsonyi párbeszédet. Most kaptam. Egy friss írás, ami eddig még nem volt sehol sem publikálva. Az egyik elkövetkezendő újságunkban fogom majd megjelentetni. Mjad holnap találkozunk!