Krisna-völgyben az év folyamán 10 fesztivált tartunk, s ebből kb 7 az, amikor az ország minden tájáról jönnek Krisna-hívők. Ráadásul ebből 2 olyan, ami több napon keresztül zajlik. Egy-egy rendezvényre kb 500-1000 vendég szokott eljönni. Mivel mi vagyunk a házigazdák, ezért a szervezés és a kiszolgálás komoly része rajtunk van. Már maga a lakoma elkészítése is egy komoly feladat, hiszen 12-15 fogásos „ebédekkel” szoktak ezek a rendezvények végződni. Ezért csak a konyhába kb 20 fő kell, akik az főzést kezelik. Amit mondan akarok az, hogy ezek az ünnepek az itt lakó bhaktáknak a fesztivál kiszolgálásval telik. Ám van az évben néhány ünnep, amikor mindenki a helyi központokat látogatja. A tegnapi ilyen volt. Az Úr Nityananda
megjelenési napja volt. Ezt a kedvező napot kihasználva sadhana napot is tartottunk, amikor a közösség tagjai még jobban a lelki tevékenységeikre fókuszálnak. Ez azt jelenti, hogy többet japázunk, olvasunk, kirtanozunk (énekelünk táncolunk). A programot én vezettem, de mindegyikben aktívan részt is vettem. Jól ki is fáradtam.
A tegnapi program hajnali 3:30-kor kezdődött. (Igaz én már 1:30-kor felébredtem és nem tudtam visszaaludni.) Összegyűltünk a templomszobában, körbe ültünk, és mindenki egy imát olvasott fel egy gyűjteményből szanszkrtittül és magyarul. Ezután 4:30-kor kezdődött a szokásos reggeli szertartás. 7:30-kor kezdődött a kirtan, ami végül 2 órás lett és nagyon eksztatikus volt. Olyan intenzíven táncoltak a bhakták, hogy végül nem csak vízhólyagok, hanem egy nagy vérhólyag is megjelent a talpamon. De hát ez van. Ennyit megért. A lecke után Nityananda vetélkedőt tartottunk. Mindenki szeret játszani, így ez is nagyon izgalmasan telt. Az első részben egy egyéni totót kellett kitölteni. (Ha valamelyik bhakta olvasóm szeretné megkapni, akkor szívesen átküldöm.) Az másik feladat az volt, hogy vers vagy próza formájában imát kellett írni az Úr Nityanandához. De hogy nehezebb legyen a feladat, ezért az ő közvetlen környezetében élő társa nevében kellett ezt írni. Továbbá, mivel a többi csoportnak ki kellett találni, hogy ki az, akinek a nevében íródott, ezért úgy kellett megírni, hogy minél később derüljön az ki. Szóval nehéz feladat volt, de nagyon jó kis versikéket írtak. Ez amellett, hogy agytorna, a közösséget is jól építette. Nem maradt el persze az verseny győzteseinek az eredményhirdetése, illetve az ajándékok átadása sem.
Az lakoma is nagyon finomra sikerült. 12 fogásos volt. A lakoma végén pedig a nem maradhatott ki, az évente egyszer megrendezésre kerülő gulab (link) evő verseny sem. Elképzelheted, miután teleették maguka a bhakták, után jön még egy extra fogás. A végén már csak három bhakta maradt versenyben és egy 20 fős nézőközönség szurkolt nekik mindenféle módszeren bíztatták őket, hogy egyenek még. A győztese 35 gulabot evett, a második 33-at, a harmadik 28-at. Elég nagy teljesítmény. Ha még nem ettél gulabot, akkor ha olyan helyzetbe kerülsz feltétlen próbáld ki. És gondolj arra, hogy egy ebéd után valaki ebből 35-öt evett… 🙂
Estére persze nagyon kifáradtam, de nagyon könnyen ment az alvás. Az ébresztő órát sem állítottam be. Végül 6-kor ébredtem. De sok Krisna-tudatos élménnyel gazdagodtunk, s ez a lényeg.