Most jöttem vissza a sétámból. Elég ütemes tempóban haladtam, s emiatt jól leizzadtam. Le is fogok zuhanyozni. Érdekes, hogy mennyire hatással van rám az „előző életem”. Ez egy teljesen magányos erdő, praktikusan senki nem jár erre. Éppen ezért egy kicsit misztikus is. Amikor sétálok, bármilyen neszre felfigyelek, és nézem, hogy ki/mi lehet ott. Igazából egy kicsit megijedek. Miért? Nincs oka. De a 15-20 évvel ezelőtt nézett horrorfilmek még mindig éreztetik a hatásukat. A nesz, a sikoly, a vérengzés! Kinőhetném már, nem? Bárcsak ilyen egyszerű lenne. A félelmet nem könnyű legyőzni, de, ahogy az önmegvalósítást elértük, akkor már nem okoz többé gondot.