Tegnap Pandava Ekadasi volt. Kéthetente szoktunk böjtölni, amikor nem eszünk gabonafélét és hüvelyes zöldségeket. Aki bírja, az semmit. Ha az év folyamán valamikor az ember nem tudta betartani ezt a böjtöt, véletlenül megtörte, akkor van egy nap, amikor ezt bepótolhatja, viszont ezen a napon szigorúan nem ehet és nem ihat semmit. Valahogy úgy alakult, hogy ilyenkor minden Krisnás böjtöl – biztos, ami biztos alapon. Még azok is, akik betartották a böjtöket. Ilyenkor többet is szoktunk japázni. Voltak olyan bhakták, akik 192 kört japáztak. Ez egy egész napos dolog. Nehéz elképzelni, de olyasmi, mint egy maratoni futás egy laikusnak. Komoly kihívás, pedig csak egész nap mantrázól. Éjfélkor keltek és estére fejezték be. Én csak 33 kört japáztam, de ez is jó volt.