Krisna-völgy első tíz évében a projekt megakapozására fókuszáltunk. Ennek keretében felépült a templom, a turizmus elérte az éves 30 000-es vendégszámot, elkészültek az itt élők szálláshelyei. Az önfenntartás már ekkor is jelen volt, de a megalapozás felvette energiáink nagyobb részét. Ezután, két éve, visszatereltük a hangsúlyt az önfenntartásra. A Krisna-tudatos farmközösségeinek elsődleges missziója, hogy egy olyan mini társadalmat hozzon létre, amely a külvilágtól függetlenül is létezni tud. Termelje meg az ételét, nyerje ki helyben a vízkészletét, hosszabb távon pedig az élet minden területét hassa át ez a szellem, azaz készítsük el a saját ruháinkat, házainkat, használati eszközeinket, bútorainkat, stb.
Persze ez most „nagy dolognak” tűnik, de 100-200 évvel ezelőtt még az egész világ így élt.
Az étkezést illetően már a tavalyi két évben is nagyon komoly eredményeket értünk el. Az idei évben viszont hétfőtől, azaz július elejétől, egészen november végéig – néhány jelenleg még nem megtermelhető, illetve helyivel nem helyettesíthető alapanyag kivételével (rizs, vaj, gí, cukor, dál, fűszerek, illetve néha gyümölcs, amiből nekünk még nincs elég) – csak Krisna-völgyi alapanyagokból készült ételeket fogyasztunk. /Szép hosszú mondat lett… 🙂 /
Ezt mind az imádati (pujári) konyhánkban, mind a nagykonyhánkban is bevezetjük. Ha lehetőség van rá, akkor még az étteremben is használunk ezekből az alapanyagokból. Azt hiszem, hogy eznagyon nagy eredmény… 🙂