(Ezt még tegnap este írtam, csak most tudom felrakni.)
Holnap elmegyek néhány bhaktával a Művészetek völgyébe. Beszéltem a Caitanya prabhuval, az egri központunk vezetőjével, s kérdeztem, hogy mikor érdemes oda elmenni. Két évvel ezelőtt meghívtak bennünket és ő szervezte a jelenlétünket. (Persze tavaéyra már nem hívtak, mert a katolikusok és a reformátusok kibuktak, hogy ott vagyunk) A konklúziónk az lett, hogy du 2 körül megyünk oda. Így szervezői ötleteket és tapasztalatokat is gyűjthetünk, valamint az ott árusító, profilunkba illő kézműveseket is meghívhatunk a jövő évi búcsúra. Miért adtam ezt a címet? Mert este van, most értem haza. Átsétáltam az egyik bhaktához megbeszélni a holnapot. Szétcsíptek a szúnyogok. Itt ülök a garzon előtt, ahol lakom, de itt egy darab szúnyog sincs. De ez nem csak ma, hanem azóta, imóta itt vagyok. És este van, csönd. Mindenki otthon van, a gyertyák halovány fénye szűrődik ki az ablakokból. A bhakták a lefekvéshez készülődnek.