Tegnapelőtt este lesétáltam a völgybe és megnéztem, hogy néz ki a kemping. Főleg, hogy hallottam, a második esőzés alatt ugyanannyi víz esett le, mint a korábbi özönvízkor, csak itt ez hosszabb idő alatt , így nem okozott olyan nagy katasztrófát. A környékén áll a víz. Ezután bementem a kempingbe. Itt épp egy fiú mosott. Már láttam korábban, de most szóba elegyedtem vele. Nem Krisna-hívő, de itt tölt egy hónapot. Pszchológiát tanul az ELTE-n. Amíg itt van a biogazdálkodásban segít és ismerkedik a filozófiánkkal. De a szemléletmódja szkeptikus. Erről beszélgettünk. Az ember úgy szemléli a világot, vagy jelen esetben egy vallást, hogy a média, politika, oktatás által belénk nevelt előítéleteket akarjuk igazolni a tapasztalatunkkal, vagy pedig arra vagyunk kíváncsiak, hogy mi is az igazi üzenet, modanivaló. Sokat gondolkoztam erről mostanában. Ha egy vallást meg akarok ismerni, akkor tuti, hogy nem a mások róluk írt könyveit fogom olvasni, hanem tőlük, személyesen ismerném meg. Saját bőrünkön tapasztalom, hogy a rólunk megjelent leírások – régebben nagyobb, most kisebb százaléka – mekkora baromságokat hordtak rólunk össze. De akkor hozzánk nem jöttek oda megkérdezni, hogy mi mit mondunk? Miért annak az embernek a véleménye számít, aki nem tud semmit az egészről, csak a fent leírt poltikai, gazdasági érdekekből írja, mondja azt, amit mond. És akkor is, amikor érdeklődök egy dolog felől, akkor próbálom levetni az előítéleteimet. Mert azokat miért tekintem készpénznek.
A lényeg, hogy tiszta forrásból, nyitott fülekkel kutassunk.
Végül 11-kor kerültem ágyba, de jól éreztem magam. Remélem ő is. 🙂