Penna

Délelőtt fent maradtam a garzonban. Japáztam, olvastam és jógáztam, mint rendes kisfiúnak illik. Belenéztem az IKEÁ-s fa irattartó dobozomba, és megtaláltam a régebben készített jegyzeteimet. Ezek mások által tartott leckék jegyzetei, saját leckéim vázlatai, illetve a tanulásom jegyzetei voltak. Nem töltöttem sok időt veIük, de így is izgalmas volt. Elkapott a tanulási láz. Az elmúlt években annyi felé kellett figyelnem, szerveznem, kitalálnom, vezetnem, hogy pont arra, ami a legfontosabb, nem maradt elég időm. A döntés a kezemben van, hogy mikor mit csinálok, de emellett az intézmény szervezésével kapcsolatos dolgok is komoly súlyként nehezednek az ember vállára.
Persze a következő gondolatom az volt, hogyan fogom a jegyzeteimet rendszerezni. És ez főleg az újakra vonatkozik. A régiekkel szinte lehetetlen bármit is csinálni, mert egy füzetben jönnek egymás után, rendszertelenül. Aztán gondoltam, hogy számítógéppel már minden egyszerű, sokkal áttekinthetőbbek a dolgok, lehet javítani, meg ilyenek. De végül elővettem egy egyszerű füzetet, amiből ki lehet tépni a lapokat (perforálva van) és abba keztem írni. Pennával! Erről még nem is írtam, de beszereztem egy pennát és hozzá tintát. Az igazi, önfenntartó írás… 🙂

Bejgli

A mai napra terveztük, hogy véglegesítjük a pénzügyeket. Mivel még volt jó néhány változás, ezért az összes igazgató finomítgatta a saját osztályai költségeit. Végül holnap délelőtt lesz majd az a megbeszélés, amikor az egészet átnézi a tanács.
Ezzel párhuzamosan a számítógép folyamatosan szivatott, de ez az egész hangulat az előző napjaimra is rávetült.
Még egy jó dolog, hogy tegnap este megérkeztek a sankirtanos bhakták. Ők azok, akikkel az utcán találkozhatsz és könyvet próbálnak eladni neked. Finom bejgli és tea várt rájuk, majd este egy lakoma. Mindannyian ki vannak fáradva. 6 hete kint állnak az utcán, minden nap. Róluk szól egy cikk, ami egy korábbi VIM (14-es, A Föld) számában olvasható. Illetve az interneten is elérhető. Klikk ide. És a megjelenő oldalról meg a hatodik cikkre, aminek címe: “Bocs, nem érek rá, rohanok!”.

Ételosztás

A mai napon Budapesten voltunk. Ételt osztottunk a Blaha Lujza téren. Srila Prabhupada vágya volt, hogy a templomok közelében ne legyenek éhes emberek. Ezért a Krisna-tudat jelentős karitatív munkát végez ezen a téren. Képek is készültek az osztásról. A Gaura Sakti prabhu blogján majd megláthatjátok őket. Szerintem holnap fogja majd felrakni. Azt hiszem, hogy az ételosztásról és annak jelentőségéről is fog majd írni bővebben. 🙂

Mentsetek!

Volt már olyanotok, hogy véletlenül letöröltetek egy winchestert, amit nem kellett volna?
Na, most velem ez történt. Rámjött a backup őrület és véletlenül nem azt töröltem le, amit kellett volna. És így egy nagyon fontos anyag (200 GB) keveredett el… 🙁

Új magazinok

Azt hiszem, hogy eléggé intenzív lett a hetem. Két magazint kell összerakni. Az egyik a Krisna-völgyi magazin angol kiadása, aminek január 15-ig készen kell lenni, tördeléssel együtt. A cikkek le vannak fordítva, de még majd kell írni néhányat. Az editálás miatt Magyarországra utazott Tattvavit prabhu és a budapesti templomban csinálja ezt a szolgálatot.
A másik magazin pedig egy ingyenes újság lesz, amiben bemutatjuk a Krisna-tudat alapjait. A címe még nincs véglegesítve, de lehet, hogy “Góranga”. Több, régebbi cikket fel fogunk benne használni, de egy kicsit szellősebb lesz, kevesebb szöveggel, több képpel.
A héten kell még a Krisna-völgyi pénzügyek jövő évi terveit 100%-ra véglegesesíteni. Hadd, ne mondjam, hogy ez milyen egyszerű lesz… 🙂
Emellett letöltöttem a Suse Linux 10-es verzióját, amit, ha lesz időm, kipróbálok, megnézek. Biztosan fejlődött valamit a korábbiakhoz képest.

Minden segítség számít

Most kaptam egy üzenetet:
Egy kisfiú megpróbált felemelni egy hatalmas követ, de nem boldogult a feladattal. Az édesapja odalépett hozzá, majd rövid ideig csak figyelte a gyerek erõlködését, s végül így szólt:
– Minden erõdet beleadod?
– Igen! – kiáltotta kétségbeesetten a fiú.
– Ez nem igaz – hangzott az apa válasza –, hiszen nem kértél meg, hogy segítsek.

Ez igaz mind az anyagi, mind a lelki életre. Egyedül nem megy.