Reggel elindultam jógázni, a bhakták pedig később elmentek néhány szent helyre. Úgy volt, hogy Haridasa Thakura samadhijánál (nagy szentek sírhelyét nevezik így) találkozunk és itt én tartok egy leckét. Ő az a szent, aki egy muzulmán családban született és hinduvá vált. Egy ilyen dolog 500 évvel ezelőtt nagyon komoly társadalmi kirekesztéssel járt. A muzlimok teljesen elutasították. A Puriban lévő fő templom, Jaganatha templom kaszt-tudatos hindujai sem engedték be a templomukba az ilyen embereket. (Sajnos ez még manapság is így van, így csak hinduk léphetnek be. De azok közül is csak a született hinduk, így mi, „nyugati hinduk” sem mehetünk be.) Szóval az egyik társadalom kirekesztett, a másik meg nem fogadott be. Egy elég alázatos helyzetbe teszi az embert. Emellett a Krisna-tudat nagy prédikátora is volt, de itt is megpróbáltatásokon kellett keresztül mennie, hiszen az egyik muzlim vezető 22 piactéren megbotozta, ami azt jelentette, hogy halálra ítélte, de „finomabban” akarta ezt kifejezni. Az emberek általában az első néhány megbotozásba belehaltak, míg Haridasa Thakura mind a 22-őt kibírta, sőt kijelentette, hogy a testemet szét is darabolhatjátok, de én akkor sem fogom abbahagyni a Hare Krisna mantra éneklését.
A prédikálás mellett ő a példánk arra is, hogyan kell a mantráznunk. Ő naponta 192 kört japázott, ami a mi tempónkkal egy egész napos elfoglaltság lenne. Sőt, addig nem is evett és ivott, amíg a japázást be nem fejezte.
Több történetet is meséltem róla a bhaktáknak. Mindannyian ismerjük ezeket, de mégis jó újra hallani őket.
Nagyon közel áll hozzám a személyisége. Ő az egyik mintaképem.