A vasárnapi családlátogatás és a tegnapi esküvő után este Békéscsabán jöttünk össze az egyik bhakta lakásán. Az elején zenéltünk egy kicsit, utána beszélgettünk. A szokásos program. Este, amikor mentem a másik bhaktához, ahol aludtam, elgondolkoztam, hogy vajon mire is van szüksége egy 30-40 év körüli hívőnek? Ennek főleg az volt az apropója, hogy a gyerekes bhakták egy része eljött ugyan, de a bhajan után már el is mentek, a beszélgetésre már nem tudtak maradni, mert a gyerekek ugye nem engedték.
Amikor még én is békéscsabai voltam, akkor még teljesen más volt a helyzet. Főleg fiatalok jöttek a programokra. A „probléma” sokkal egyszerűbb volt. Szerettél együtt lenni más, hasonló gondolkodású emberekkel, zenélni, enni, beszélgetni. A házasság után is kb hasonló a helyzet, bár akkor már a figyelem többfelé terelődik. De, amint megszületik a gyerek, akkor ő kerül a középpontba, és emiatt minden más hozzá igazodik.
Persze, ez nem újdonság, de pont most, ahogy a gyülekezetfejlesztésen meditálok, a figyelmem jobban rá lett irányítva erre a témára.