Szegedről Debrecenbe mentem. Itt nagyon sikeres a helyi menza. Naponta kb 100 vendég eszik ott. Ez a bhaktáknak is szolgálati lehetőség, és a prasadamot általában mindenki szereti.
Délután a Nitai-bhavana prabhuval (Replika) mentünk a Nagyváradi programra. A város cocialista időket juttatta az eszembe. Minden kb 15 évvel ezelőtti hangulatban. Az épületek az emberek. A programra nagyon sokan jöttek. Majd 400 ember. Egy kulturális fesztivált tartottunk. Én kint álltam a könyves asztalnál, és sok millió Lei értékben adtam el könyveket. Így születnek a milliós üzletek 🙂 (Egy Bhagavad-gita pl 250 000 Lei). Sok emberrel beszélgettem, nagyon nagy élmény volt. Mint korábban írtam, én is egy fesztiválon ismerkedtem meg a Krisna-tudattal. A végén még egy kicsit táncoltak is a vendégek, de sajnos a székek rögzítettek voltak, így nem volt az igazi. A prasadam a végén fantasztikus volt. Tulasi prabhu készítette Egerben. Ő mindig nagyon finom ételeket készít. 🙂
Gondolkodtam, hogy még aznap felmegyek Bp-re, de végül jobb, hogy nem mentem. Ha este 10-kor indulok el, csak hajnal 1-re értem volna oda. De annál fáradtabb voltam. Így a debreceni asramban aludtam.