Béke

Estére még sok köröm maradt. Kimentem a tehenészetbe japázni. Épp a fejésre értem oda. Gauri úgy bosszantotta a tehenészeket, hogy mindegyik tehénnek nekiment, akit éppen fejtek. Kartika, az egyik borjú (bár már nem is annyira fiatal) az anyja vödréből próbálta kinyalni az abrakot, igaz már semmi sem maradt benne. Majd 10 perc múlva lelkesen játszottak, a szarvukkal mentek egymásnak, mintha harcolnának.

Aztán megnéztem, ahogy az ökrök jönnek haza a legelésről. Eszembe jutottak a Krisna könyv sorai, amikor Krisna a teheneket terelte hazafelé. A tehenek patanyomai által felvert por miatt Krisna arca poros lett, mintha egy közönséges tehénpásztor lenne.
Krisna transzcendentális örömöt érez, amikor a tehenekkel van. Vajon mi az, ami miatt Maga Isten is ennyire szereti a teheneket és ennyi időt tölt velük? Nagyon békés estém volt. Teljesen megnyugodtam. Biztosan nyugodt, békés éjszakám lesz.

Sok munka

A búcsú három napja eléggé lefárasztott. Bár közvetlenül semmit nem kellett szerveznem, sikerült „delegálnom“ a szervezést, mégis magamon éreztem a rendezvény súlyát. Megkértük a más központokból érkező segítő bhaktákat, hogy maradjanak itt ma reggelre, amikor megköszönnénk nekik az áldozatos munkájukat. Maharaja tartott egy nagyon eksztatikus, másfél órás kirtant. Majd egy leckét, ahol ő is megköszönte a bhakták részvételét. Az egriek a konyhában végeztek szolgálatot, és a ruhájuk eléggé bekoszolódott. Ezért felajánlottunk nekik dhótikat, hogy pótolni tudják azokat. Ezen kívül meghívtunk mindenkit az egyik fesztiválunkra.