A múltkor, amikor Delhiben voltam, a taxink egy keresztény templom előtt ment el. Itt is vannak keresztények, de töredéke a hinduknak. Valahogy úgy lehet, mint itt a Krisnások. De most nem erről akarok írni. A templomon ez a felirat szerepelt: „Ask God what you deserve, not what you desire.” „Azt kérd Istentől, amit megérdemelsz, ne azt, amire vágysz.”
Eszembe jutott, ahogy reggel az ismerősünk nappalijában ültünk. A lakásának az erkélyén nagyon szép, zöld növények voltak. A növények között volt egy díszkút, hogy a galamboknak legyen mit inniuk. Előtte egy tál, tele gabonával, hogy legyen mit enniük. Krisna gondoskodik róluk. Mint mindannyiunkról. Elgondolkodtam rajta. Kell nekünk egyáltalán Istent ilyen dolgokra kérni? A mindennapi kenyerünket nem kapjuk meg anélkül, hogy kérnénk tőle? Azért imádkozunk, hogy nehogy elfelejtse, hogy nekünk ennünk is kell?
Hmmm… amikor én kiskoromban hittanórán a miatyánkot imádkoztam (abba van ugyer, hogy mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma), mindig arra gondoltam, hogy azért kell kérnünk, hogy eszünkbe jusson, vannak emberek, akiknek ez nem természetees, hogy naponta ehetnek…
A krisnások soha nem szoktak az imádságaikban kérni?
Nekem meg az jutott eszembe, hogy vajon tudhatjuk-e mi ebben a befedett állapotunkban, hogy mi az, amit valóban megérdemlünk? Végülis épp azt kapjuk meg karmikus visszahatás formájában, végső soron Krisnától, minden külön kérés nélkül, automatikusan. És mekkorákat csodálkozunk! 🙂
Egyszer láttam egy filmet, melyben a helyi pap midig imádkozott, hogy falu lakosainak problémái megoldódjanak. Minden apró-cseprő ügyben. Párhuzamosan egy kutya történetét is végigkísérhettük, amelyik egy hajléktalan mellé szegődve végül a templomban kötött ki. Amikor este a pap imádkozni kezdett, az egyik imája az volt, hogy kerüljön meg az eb. Amikor a kívánságot kimondta, az odament hozzá. Valószínűleg erre mondta Jézus, hogy:
“És mikor imádkoztok, ne legyetek sok beszédûek, mint a pogányok, a kik azt gondolják, hogy az õ sok beszédükért hallgattatnak meg.
Ne legyetek hát ezekhez hasonlók; mert jól tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielõtt kérnétek tõle.
” (Mát. 6,7-8)
“És mikor imádkoztok, ne legyetek sok beszédüek, mint a pogányok, a kik azt gondolják, hogy az ö sok beszédükért hallgattatnak meg.
Ne legyetek hát ezekhez hasonlók; mert jól tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielött kérnétek töle.
” (Mát. 6,7-8)
Ha anyagi dolgokra vágyunk, kérhetjük Istent. De az még jobb, ha lelki dolgokat kérünk. Isten biztosítja számunkra, amire szükségünk van. Ha meg nem, az sem véletlen.
A “mindennapi kenyerünk…” = SZERETET 🙂 Szerintem.