Úgy látszik sikerült egy kicsit megbolygatnom a bhakta közösséget az MrdNjúz #5-tel. 🙂
-Voltak, akik türelmetlennek gondoltak: hogy képzelem, hogy amikor a legnagyobb hajtás van, itt vannak a vendégek, és én azt várom, hogy még aznap megosszák a történéseket.
-Voltak, akik egyenesen sértőnek találtak emiatt.
-Voltak, akik azt kérdezték, hogy miért nem vettem fel én, ha már ezt hiányolom.
-Voltak, akik lelkesen felhívtak, hogy milyen jó dolog ez, hogy az egyházunk kommunikációját próbálom fejleszteni
-És igen, voltak olyanok is, akik felhívtak, hogy akkor megosztják a bhaktákkal a képeiket.
Használhattam volna a 2 héttel korábbi Nrsimha Caturdasit is példának, amiről azóta szintén nem raktak fel semmit a bhakták (tisztelet a kivételnek). Vagy bármelyik korábbi eseményt, amivel általában hasonlóak a tapasztalatok. De inkább az itt tartózkodó Indradyumna Maharaja eseményt használtam, mert ez volt aktuális. Szóval, nem az őt szolgáló bhakták felé irányult az elvárás és nem azonnali megosztást vártam. Hanem inkább a problémára akartam felhívni a figyelmet. Egy sajátságos stílusban. Ami valakinek bejött, valakinek nem.
Ha még törekvésem nem is volt hibáktól mentes, de remélem, szándékom értitek: az volt a célom, hogy azok is részesei lehessenek a nektárnak, akik nem lehettek ott. Mert éppen a világ más tájékán élnek, vagy más volt a szolgálatuk, vagy szeretnék mondjuk 10-20-100 év múlva is visszanézni, hallani ezeket az eseményeket.
A “megosztás kultúráját” szerettem volna megalapozni. Mert a Krisna-tudat erről szól. Osszuk a transzcendentális tudást, az Isten szeretet, Srila Prabhupada könyveit. Szóval, használjuk ki az aktuális kor technikai lehetőségeit a megosztásra. Osszuk meg a lelki élményeket, a bhakták és Krisna társasáságát. Gondoljuk el, hogy milyen lenne az életünk, ha Srila Prabhupada leckéit, videóit nem láthatnánk? Mennyivel kevesebb lenne az életünk ezek nélkül?
Elnézést, ha a stílussal valakit megbántottam. Nem állt szándékomban. Remélem, a végeredménye az lesz, hogy felhívtam egy létező problémára a figyelmet, és ezek után a bhakták, amint tehetik megosztják másokkal azokat a kincseket, amiknek ők személyesen részesei lehettek.
Szerintem nagyon jó kis lépés volt és teljesen igazad van. Sőt minden bhaktának blogot kéne írnia. ;DD Mindenkinek mindenhol és mindig nyomnia kéne a Krisnatudatot… ;D
Én személy szerint nagyon bírtam a videót, de nem szóltam hozzá, mert sejtettem, hogy na erre biztos lesznek akik harapni fognak. 🙂 Örülök neki, hogy efféle eszközöket is be vethetsz, hogy lelkesíts a prédikálásra más embereket, vagy legalább elgondolkodtasd őket…
Azt tudnám idézni itt, amit te mondtál nekem, mikor indítottam a blogom és kérdeztem tőled, hogy mit szólsz hozzá…
Nem emlékszem szó szerint, de a lényeg valami ilyesmi volt: Hát csak írd, legyen minél több Krisnás blog, úgy is annyi szemét van az interneten… (Javítsd ki nyugodtan, ha rosszul emlékezem…)
Szóval csak rajta minden kedves passzív felhasználónak üzenem én is , hogy nyomassátok az anyagot fel a hálóra, had lássa ország világ.
Csak az nem prédikál, aki szégyenli amit csinál… ;D
Gouranga!