Author: Mrd

Krisna-völgyben sok fesztivál, rendezvény van, s ezekről szinte mindegyikről készülnek videók. Ezeket az egyik barátom digitalizálja. Rendszeresen szokta küldeni a DVD-ket, amiket én szorgosan gyűjtögetek magamnál. Sajnos viszont nem rendszerezve kapom őket, ezért elég kaotikus a kis archívumunk. Most megbíztam a Partha prabhut, hogy mostantól ő gyűjtse őket. Úgyis mindig ő videózik vagy szervezi, hogy valaki felvegye, meg lelkes is rá. Bár ideje nem nagyon van neki, de mivel a park osztály télen nyugalmasabb, mert nem kell füvet nyírni, ezért remélem, hogy lesz majd lehetősége.

Este 10-11 körül feküdtem. Ma reggel viszont már 3:20-kor fent voltam. Nem bírtam aludni – bár fáradt voltam. 6:22-kor indult a vonatom. Amikor hazaértem Bp-en semmi sem sikerült. Egyik boltban se volt, amit akartam venni, illetve a garanciás javítást is csak jövő hétre vállalták. A 2 nappal ezelőtti vásárláskor rossz notebook aksit adtak, amit már levittek a farmra. Amikor kiderült, akkor kértem, hogy küldjék fel a központi irodába. Odamentem érte, de senki nem tudott semmit. Hívtam, akit megbíztam, aki azt mondta, hogy odaadta P-nek, aki Bp-en megkérte az S-t, aki végül megkérte G-t, hogy vigye oda. Persze nem volt elérhető telefonon. Szóval ez a csere is ugrott. Amikor hazajöttem, akkor elezdték összeszerelni a gépeket. Akkor realizáltam, hogy 2 monitor nem az, amit lefoglaltattam. Most Edina intézkedik, hogy ki lehessen cserélni. Bár most úgy tűnik, hogy az egyiket megtartjuk. Szóval ez a nap, nem a szervezés napja volt. Remélem, hogy azért majd minden jó lesz. Legalább az irodában örültek a monitoroknak.

Ma meg kb 5 körül felkeltem. Olvasgattam, japázgattam. Lazán telt a napom. Laci 2 körül jött, majd ebédelünk. Ezután elmentünk vásárolni. Kardigánt szerettem volna venni, de Mo-on nem találok. Azt mondják, hogy keresik a vásárlók, de nem nagyon gyártanak. Ma láttam egy nagyon exkluzívat (árában). Nem is volt túl szép, de az ára kb 700 Euro, azaz 189 000 Ft!!! Az eurón is megdöbbentem, de amikor most kiszámoltam Ft-ba, akkor viszont teljesen lehidaltam. Szóval egy olcsóbbat vettem… 🙂 Holnap reggel megyek haza. Budapesten van még 1-2 dolog, aztán megyek vissza Krisna-völgybe. Most még beszélgetünk és vacsorázunk.

Hívtam a Lacit, hogy az 5:55-ös vonattal megyek. Mondta, hogy kijön értem az állomásra.
Beült a fülkébe egy diáklány. Amint leült elkezdett zenét hallgatni és tanulni. Én a Csernus könyvet olvasgattam. Tetszik a stílusa, bevállalós. Nem mondom, hogy olyat szeretnék-e, de gondolatokat ébreszt bennem, amiket hasznosnak találok. Aztán félig elment az áram, szóval olvasgatni már nem tudtam, gondolom, hogy japázok néhány kört. Elővettem a japazsákot és akkor a lány megszólalt, hogy haribol (ez a Góranga után a másik Krisnás köszönés) és, hogy az a kezembe egy japa. Meglepődtem. Kicsi a világ… 🙂 Ő Győrig utazott. Beszélgettünk egy kicsit, hogy ő mit csinál, meg, hogy én is. Mondta, hogy a Govindás programokra járt és a bp-i templomban is volt. Invitáltam a farmra. Biztos tetszene neki, hiszen kertésznek tanul.

Laci kint várt az állomáson. Mondta, hogy megnézte a menetrendet és végül valahogy a korábbi vonathoz jött ki, ami 15:55-kor indult Bp-ről. Mivel azon nem voltam, ezért megvárta a következőt. Kérdeztem, hogy miért nem hívott, de mondta, hogy azért, mert megint elhagyta a számom. Javíthatatlan… 🙂
Este még beszélgettünk, majd 11-kor le is feküdtem.

Tegnap reggel 6:30-kor indultunk Budapestre. Partha (a park osztályt vezeti) és a Hemangi (igazából mindent ő csinál a Lál Kiadóban csapatban, magazin, hírlevél, stb) jöttek velem. Hemangi a Délinél kiszállt és ment tovább szemvizsgálatra. Egész nap vásároltam, illetve infókat gyűjtöttem a vásárláshoz. A farmon néhány monitorunknak most járt le a garanciája és természetesen utána 1 hónappal el is romlottak, de már meg se lehet javítani őket. Szóval újakat vettem. Nagyon nagy volt a forgalom és azt hittem, hogy el se érem a vonatot, végül valahol annyit spóroltunk az idővel, hogy még a Govinda étterembe is beugrottunk. Mivel a kocsiban értékek voltak, ezért mondtam a Párthának, hogy maradjon ott és majd hozok neki ebédet/vacsorát. Aztán bent kérdeztem, hogy nincs-e valaki aki ki tudna menni és vigyázni a kocsira. Attila épp a Govindás programra jött és segített. Szerencsére, mert mentünk el, akkor az előttünk álló kocsit náhány “nepper” erősen szemlélgette. Gondolom, hogy a mienket talán már vitték is volna.

Délelőtt beszélgettem, délután pedig gyűléseztem. Az egyik az iksolá kiadványairól szólt. Most készült el egy mesekönyv, de igazából kb 30-40 db ott van nekik félig készen, amiket szintén ki lehetne adni. Jövő héten lesz majd egy másik gyűlésünk, ahol megbeszéljük, hogy mit és milyen ütemben adjunk ki. Szerencsére az egyik bhakta tankönyveket is készített már (tördelés szintjéig), s ezért ezt a tudását nagyon jól tudjuk hasznosítani.

Holnap megint Budapestre megyek, majd onnan Bécsbe. Ott lakik egy régi ismerősöm, Laci, akivel már kb 10 éve ismerjük egymást. Amikor még én is Bp-en laktam, és ő is, akkor még többször találkoztunk. Most így a távolság miatt egy kicsit nehezebb, talán évente 2-3-szor. Ez is praktikusan úgy, hogy kimegyek Bécsbe, így tudunk egy kicsit beszélgetni, megtárgyaljuk a világ és a Krisna-tudat eseményeit. Ő még nem is tudja, hogy elkezdtem a blogot. Majd kint elmesélem neki… 🙂 Szóval nála leszek szerdán, csütörtökön pedig valószínű, hogy Bpen leszek.

Néha találkozok irigy emberekkel. Kérdezik, hogy lehet azt, hogy mi nem dolgozunk, csak boldogan élünk, szép környezetben és finomakat eszünk és boldogan éneklünk és táncolunk? Irigyek. Fel szoktam ajánlani, hogy gyere te is Krisnásnak, akkor te is ugyanezt csinálhatod. Persze ekkor már nem annyira tetszik nekik a dolog és azt mondják, hogy „Óh, én nem…”. Hát akkor meg ne panaszkodj. Emellett azért odaraknám magam mellé néhány napra és azok alapján ítélje meg, hogy nem dolgozunk. Persze, Krisna-völgy csak magától épül. És magától jön ide az a 30 000 turista.

Tegnap egész nap Budapesten voltunk. Reggel 7-kor indultunk és éjfél után kerültem az ágyba. Nem terveztük ilyen hosszúra a napot, de végül így sikeredett.