Category: Aktuális

Itt vagyunk az új szállásunkon. Az indiában komoly problémát jelent az
áramellátás. Különösen olyan helyeken, ahol sokkal nagyobb az áram felvétel,
mint pl egy hotel. Ezt generátorokkal próbálják pótolni. Nem mindig sikeresen.
Emellett a generátorok elviselhetetlenül hangosak. Szóval az első nap nem
tudtunk aludni, mert olyan hangosan bömbölt a generátor, hogy éjféltől 2-ig
forfoglódtam, majd átnéztem a Gaura Sakti prabhuhoz, akinél nem égett a lámpa.
Gondoltam, jól bírja. Visszamentem, 2 perc múlva jött hozzám, hogy
elviselhetetlen a zaj. Ezután úgy döntöttünk, hogy felkelünk és kimegyünk
japázni, meditálni az óceánpartra. Kb 1-2 órát ott voltunk. Ezután én
visszajöttem, s mondtam az addigra előkerülő portásnak, hogy nagy a zaj. Ekkor
csinált valamit, s megszünt a zaj. Ezután elég jól ki tudtam pihenni magamat.
Viszont sajnos a légkondi (itt AC-nek hívják, az Air Conditioner szóból) szinte
sose működött. (Ez itt kint elengedhetetlen kelléke az életnek.) Ezt többször
jeleztük a hotel managernek, aki tojt ránk magasból. Mondtuk neki, hogy sajnos
így át fogunk menni egy másik hotelbe. Mondta, hogy intézkedik. Nem történt
semmi. Megint nem működött az AC. Reggel mentünk, hogy kicheck-keljünk. A
manager nem volt ott. De telefonon felhívták, mert mondtuk, hogy nem fogjuk
kifizetni az AC felárat. Erre, képzeljétek azt mondta, hogy az AC működött,
csak a feszültség nem volt jó, szóval fizessünk. Persze nem fizettük ki a
különbséget.

Nagyon jól esett, hogy itt sokkal melegebb van. A magyar 5 fokok után itt 30
fok van. Mivel nagy a pára tartalom, ezért személy szerint sokkal melegebbnek
élem meg.
Szállás nem tudtunk intézni Mo-ról, ezért elég lutri volt, hogy hol alszunk.
Találtunk egy helyet 2 napra. Gondoltuk, hogy innen majd keresünk valamit. Nem
egyszerű, mert egy helyi ünnep van és erre mindenki idejött, s csak hétfőtől
van szabad hely. Végignéztük a szállás lehetesőgéeket, s találtunk egyet, ahova
már holnaptól, vasárnaptól beköltözhetünk.
Este kimentünk az óceán partjára, igazából ez a bengáli öböl. A hullámok
kellemesen morajlottak, a rákok ezerrel rohangáltak a parton, a holdfény
bársonyosan csillogott a víz tükrén… Óh, mily romantikus képek. Magyar idő
szerint éjfélig fent voltunk, japáztunk, majd lefeküdtünk.

Mivel várnunk kellett, ezért benéztünk egy reptéri könyvesboltba. Találtam
néhány könyvet, ami hasznos lehet. Most szeretnénk kiadni egy könyvet a
masszázsról és erre találtam egy nagyon jó mintát. Meg is vettem.
A repülőút simán ment. Az érkezésünk után fogtunk egy taxit (ne a magyar árakra
gondoljatok. Egy 40-50 km-es út volt 3000 Ft) és elmentünk Puriba.

Megérkeztünk Moszkvába, ahol 6 órát kellett várni. Ami ilyenkor szokásos, az
ember kötelességtudóan végignézi a Duty-free shopok kínálatát. Ez egy
Krisnásnál igen leszűkül, mert ugye az alkohol és a cigaretta nem érdekel
bennünket. A technikai kütyük a Moszkva cityben persze nem jellemzőek. Az egyik
reggeli szertartásnál parfümöt is szoktunk ajánlani Krisnának, és ezért
megnéztünk néhányat. Nem tarott túl sokáig a nézelődés. Végül még egy-két
telefont el kellett intézni. Leültünk és pont egy monitor előtt találtunk csak
helyet, ahol ezerrel nyomták egy hogyan fogytak le híres sztárok, egy másikban,
hogy ki néz ki a legjobban és a legcsúnyábban közülük. Ebbe néha belenéztünk és
töltöttük az időt. Nagyon röhejesek voltak az orosz reklámok, ami kb 5
percenként bejött, és megszakította a műsort. Nagyon hirdették, hogy Moszkva
szeretné megrendezni a 2012-es Olimpiát. Végül eltelt az idő. A szokásosnál
kevesebbnek tűnt.

Kellemes meglepetés volt, hogy a Moszkva-Delhi út nagyon gyorsan telt,
kényelmes volt (persze, mert mondtam, hogy elől adjanak helyet, hogy elférjek).
Időben megérkeztünk. Itt egy delhi-i ismerősünknél töltöttük az éjszaka
hátramaradt részét. Az időeltolódás 3 és fél óra. Mikor reggel felébredtünk,
azt hittük, hogy lekéssük a gépet, de végül csak 1 órával állítottuk el a
telefonunkat. (Van, amikor 4 és fél óra a különbség.) Reggeliztünk,
beszélgettünk. A belső repülőjárathoz elég korán kiértünk.

Az Indiába való utunk nem volt akadálymentes. Kezdve azzal, hogy kicsit késve
indultunk el. Szerencsére az M0-áson nem volt csúcsforgalom és ezért időben
odaértünk a reptérre. Az elején szeretném kiemelni, hogy azért vettükn Aeroflot
jegyet, mert már túl hirtelen jött az út, de máshol már nem volt hely.
Szóval már nagyon gyanús volt, amikor az előttünk állók kézipoggyászát
lemérték, és 12 kg-nál már olyan arcot vágtak, mint ha egy elefántot akart
volna felvinni a gépre és a nemtudoménkinek a speciális engedélyét kellett
kérnie. Filóztunk, hogy mit csináljunk, de gondoltuk, hogy jöjjön, aminek
jönnie kell. A mi kézipoggyászunk persze egyenként 18 kg volt. Az az arc, amit
akkor vágott az ember… 🙂 Mondta, hogy ezt fell kell adnunk. Mondtam nem,
mert a következő 24 óra inni és ennivalója van benne. Mondta, hogy megkérdezi
az illetékest. Megkérdezte, hogy mondta, hogy nem lehet. A szomszéd stewardess
még rá is tetőzött, hogy ennivalót pedig nem lehet vinni. Mondom, jó, de akkor
mit együnk, mert, hogy mi nem eszünk csak úgy bármit. Megvan a mi kis “kóser”
kajánk.
Mondom, de mi szeretnénk felvinni. Erre odahívta az illetékest, aki mondta,
hogy jó, most csak azért lehet, mert nincs teli a gép. Nem csodálom…
Mikor mentünk az útlevélvizsgálatra, még egy kedves vidéki versenyzőnk
elkezdett ócsárolni bennünket, hogy mi igen is milyen hülyék vagyunk, és hogy
naplópók vagyunk, meg különben is. Erre ránéztem és már nem sok kellett, hogy
elküldjem melegebb éghajlatra. Magamban persze gondoltam, hogy ok, Krisna,
türelmes leszek. Olyan ez, mint egy számítógépes játék és jönnek az akadályok,
de azért se fognak kihozni a sodromból és egyszer majd megjelenik, hogy a
pályát sikeresen végigküzdöttem.
Miután beszáltunk, jött a következő élmény. A táskáink kabin méretűek, de nem
lehetett berakni a tartóba, mert oda csak egy nesszeszer félbehajtva fért be.
Gondolkoztunk, hogy mi legyen, végül csak leraktuk az egyik ülésre – mint az
utasok legnagyobb része. Megkérdeztem az egyik lányt, hogy szerinte nem lesz-e
baj, mire azt válaszolta, hogy ne aggódjak, mert mindjárt jön a stewardess és a
orosz brummogó medvék kedvességével fogja majd kihajintani onnan. Nem tették.
Ezután engem is félbe kellett volna hajtani, mert alig fértem el az ülésen. OK.
Nem vagyok egy átlag méret, de azért akkor is. Ekkora már tizedjére
megfogadtam, hogy soha többet Aeroflot.

Most fejeztem be a gyűléseimet és a pakolás utolsó fázisában vagyok. A mai napon is sok minden történt. Csak, hogy polgárpukkasztó legyek, most kaptam egy nagyon eksztatikus pizzát. 😛

Azt hiszem, hogy ez az utolsó Magyarországi bejegyzésem.
Köszönöm a jókívánságaitokat az indiai utamhoz. Remélem, hogy jól ki tudom használni a következő 3 hetet. Mint, ahogy írtam, szeretném minden nap frissíteni a blogomat. Miért? Azért, mert nagyon lelkesítő számomra, hogy írhatom, és örülök, hogy ennyien szoktátok olvasni, kérdezni. Ez nagyon sok energiát ad nekem. Pozitívan csalódtam. Több negatív kritikára számítottam, de rengeteg pozitív, bátorító visszajelzés érkezett.
2 napig biztosan nem tudom frissíteni az oldalt, mert kb akkora érkezek meg a helyre, ahol majd a következő 2 hetet töltöm. Még nem ismerem az ottani internetezési lehetőségeket, de azért remélem, hogy majd le tudom írni, hogy mi történik velünk.
Addig is minden jót mindenkinek!

Góranga!
(Ezt az üzenetet éjfél körül készült, de nem működött a szerver.)

Most fejeztem be a gyűléseimet és a pakolás utolsó fázisában vagyok. A mai napon is sok minden történt. Csak, hogy polgárpukkasztó legyek, most kaptam egy nagyon eksztatikus pizzát. 😛

Azt hiszem, hogy ez az utolsó Magyarországi bejegyzésem.
Köszönöm a jókívánságaitokat az indiai utamhoz. Remélem, hogy jól ki tudom használni a következő 3 hetet. Mint, ahogy írtam, szeretném minden nap frissíteni a blogomat. Miért? Azért, mert nagyon lelkesítő számomra, hogy írhatom, és örülök, hogy ennyien szoktátok olvasni, kérdezni. Ez nagyon sok energiát ad nekem. Pozitívan csalódtam. Több negatív kritikára számítottam, de rengeteg pozitív, bátorító visszajelzés érkezett.
2 napig biztosan nem tudom frissíteni az oldalt, mert kb akkora érkezek meg a helyre, ahol majd a következő 2 hetet töltöm. Még nem ismerem az ottani internetezési lehetőségeket, de azért remélem, hogy majd le tudom írni, hogy mi történik velünk.
Addig is minden jót mindenkinek!

Góranga!

Én már kezdek elég fáradt lenni. Most kezdem megint az éjszakázást. Ilyenkor tudok a legnyugodtabban dolgozni. Nincs senki az irodában, már senki nem telefonál, stb. Próbálok már ma mindent indulásra készre szervezni, hogy holnap ne kelljen már aggódni. A korábban említett vizsgaálmaim abban is segítenek, hogy ne hagyjak az utolsó pillanatra dolgokat. Elviselhetetlen számomra az a stressz, hogy utolsó pillanatban kapkodni kell. Most ezt ne csipp-csupp ügyekre értem, hanem nagyobb dolgokra.
Nagyon nyomasztó az a élmény, hogy valamit meg tudtál volna csinálni, de nem csináltad meg. Már gyerekkoromban is voltak ilyen álmaim. Akkor nem vizsga volt. Nem is emlékszem, hogy mi volt konkrétan, de azt tudom, hogy borzasztó volt. Valami nem sikerült, valamiben kudarcot vallottam. Ezen már sokat gondolkoztam, s ahogy próbálom összrakni a képet, az is lehet, hogy ez valami előző életbeli kudarc – ami a tudalattimban nyomaszt. Az az érzés, mintha az előző életemben is foglalkoztam volna már lelki dolgokkal, de valahogy elcsesztem és nem fejeztem be. És itt vagyok, csinálok dolgokat, és nem akarom újra elrontani az egészet.

Érdekes. Kicsit elvont, de remélem érthető.

Ma több gyűlést ültem végig.
Az egyiken Krisna-völgy várható pénzügyi zárását elemeztük, illetve arra készítettünk stratégiát, hogyan leszünk év végére nulszaldósak. Elég jó gyűlés volt és úgy néz ki, hogy sikerül megvalósítani. Nehéz a non-profit szervezeteknek, s a kisegyházaknak a gazdálkodása. Állami támogatás az minimális, s a teher teljesen rajtunk van. Mivel annyi féle tevékenységet szeretnénk csinálni ezért mindig nagy kihívás, hogy ezt hogyan tudjuk megcsinálni. Idén úgy tűnik, hogy összeáll a megoldás és nem egy 30 milliós deficit terhét kell a vállunkon hordozni. Azt hiszem, hogy elég hatékony volt a nap, s a pénzügyi és minden más főbb problémát sikerült egy pozitív módszeren megoldani. Ez jó, mert kint Indiában nem ezeken kell filóznom míg megyek az egyik szent helyről a másikra. Elég lesz majd a jövő évet megoldani. Minden osztályvezetővel összeállítattom a jövő évi terveiket – mire visszajövünk álljon össze az egész alapja.

Most fejeztem be a mai “éjszakázást”. Megválaszoltam mind a 100 emailemet… Úgyhogy most fellélegeztem. Már csak attól kell félnem, hogy mindenki válaszolni is fog… 🙂