Manorama naplója

Erről még nem írtam.
Már előző este aggódtam egy kicsit. Miért? Azért, mert Aeroflottal utaztak. Ez sok mindent kifejez. Bármivel gond lehet. A csomagod súlyával általában szivatnak. Most ezzel nem volt gond, viszont nem engedték fel a mrdangákat (agyagdob), amiket vettünk. Mert ugyebár csomagba nem tudjuk feladni, mert akkor az garantáltan eltörik, de felengedni meg nem engedték. Pedig ezek nagyon jó mrdangák voltak…
Ezen kívül végül minden sikerült. A másik dolog, ami miatt aggódtam, az volt, hogy elérik-e a moszkvai csatlakozást. Írtam is a Radha Krisna prabhunak, akit megkértem, hogy jelezzen vissza. Mert ugye nem mindegy, hogy felmegy egy busz és kiderül, hogy esetleg csak egy másik napon lévő géppel jönnek Moszkvából. Sms-t ugyan nem kaptam, de végül egy másik matajinak küldött, és abban írták, hogy elérték.
Mielőtt kiértem a reptérre, beugrottam egy Auchanba, hogy vásároljak néhány dolgot Gaura Sakti prabhunak. De ugye egy ilyen misszió, még akkor is ha sietsz, minimum fél óra. Így pont utolsó pillanatra értem ki. De akkor meg kiderült, hogy a gép késik 40 percet. Így Vijaya prabhuval beszélgettem, aki szintén a reptéren volt. Jött a felesége (ő is kint volt Indiában), illetve pont ekkor jöttek a bhakták több országból a templomnyitóra. Izraelből egy kis csapat érkezett. Niranjana Maharaja pedig Dél Afrikából jött, illetve Angliából is jöttek néhányan.
Végül, miután nagysokára összeszedték a csomagjaikat, a bhakták jöttek ki „az ajtón” már látszott, hogy nagyon vágytak haza. Miután beszálltak a buszokba indultunk haza. Megérkezésünkkor hihetetlenül fújt a szél. De nagyon! Viszont a fogadó bhakták lelkesedése is ugyanilyen lelkes volt. Olyan fergeteges kirtan csapat énekelt, hogy a bhaktáknak majd kiugrott a szívük. Amikor kiszálltak, akkor mindenki kapott egy maha virágfüzért, amit Radha-kunda mama gyűjtögetett az elmúlt hónapban. A Krisnának felajánlott füzéreket minden nap elrakta. A virágok ugyan már elhervadtak, de nem is ez volt a lényeg. 🙂
A templomszobába – nagynehezen – bementünk, ott pedig először mindenki az oltár előtt imádkozott, majd a bhakták elkezdtek egymással beszélgetni. A találkozás öröme persze nagyon nagy volt. Mindenkit széles és szívből jövő nevetés díszített.
Szerencsére nem sok bhakta volt beteg, így szinte mindenki részt tudott venni a lakomán. (Mindenkinek nagyon ízlett!) Ezután hazamentek és a közvetlen környezetével folytatta az élménybeszámolót. De azt hiszem, hogy olyan fáradtak voltak, hogy sokan szinte egyből el is aludtak.
Nagyon jó, hogy újra itthon vannak! 🙂

Most indulunk a budapesti templom beavatására. Kíváncsi vagyok, hogy fog kinézni. Illetve már várom, hogy lássam Puri Maharajot is. Őt is nagyon régen láttam. Majd mesélek, hogy milyen.

Holnap dél körül érkeznek a bhakták. Felmegyük elébük a reptérre. Majd együtt lejövünk és az összes farmos bhaktáva üdvözölni fogjuk majd őket.
Már várom őket! 🙂

Nemrég volt az a téli olimpia és ott az egyik korcsolyázó pár (Anastasia Grebenkina és Vazgen Azroyan) a Krisnás Govindam zenére táncolt. Hozzá kell tennem, hogy ez azon a lemezen jelent meg, amiben még George Harrison is szerepelt. Ennek Quicktime videóklippjét innen letölthetitek. (16. MB)

Most érkeztem meg Budapestről. Reggel nyolckor indultam, azóta nyomtam a pedált. Kicsit fáradt vagyok, de hallottam, hogy felkerültem a freeblog főoldalra és gondoltam, hogy ezt meg kell néznem. 🙂 Kedves volt, bárki is ajánlott.
A budapesti templomban is voltam.
Korábban úgy terveztem, hogy nem fogom megnézni az átadás előtt, hogy egyszer én is örülhessek valaminek, hogy csak akkor látom, amikor már kész van (mert általában egy csomó dologban benne vagyok és így nem tudom a végterméket úgy látni, mint, amikor az ember először látja.) Végül mégis bementem és megnéztem.
Hétfőn lesz ugyan az átadója, de az én szememben – mármint egy építkezés szempontjából laikus szemében – lehetetlen, hogy addigra elkészüljön. Most kb 30-40 ember dolgozik 0-24 órában, hogy minden meglegyen. Vijaya prabhu azt mondja, hogy készen is lesz. Elhiszem neki.
Találkoztam néhány indiaival és elhívtam őket a megnyitóra.
Plusz a Govinda étteremben találkoztam egy blog olvasóval, és vacsoráztunk egyet. Nagyon örültem, hogy tudtunk találkozni, de úgy tűnt, hogy ő is. 🙂

14 éve, pont a mai napon kezdtem el 16 kört japázni. Nem mondom, hogy mindig jól csináltam volna, de most így leírva és átgondolva ez nagyon nagy idő. Remélem, mostmár így lesz az idők végeztéig. (mármint, hogy legalább ennyit fogok japázni.) 🙂

Tegnap vendégségben voltam Marcali közelében az egyik bhakta családnál. Délben indultam és este 9-re értem haza. Úgy elszaladt az idő, hogy szinte észre se vettük. Rengeteget beszélgettünk. A bhakták közti szeretetteljes kapcsolat mind a hat aspektusát gyakoroltuk. Erről Rupa Goswami ír a tanítások nektárjában. Prasadam felajánlása és elfogadása: vittem nekik Jagganatha maha prasadamot Puriból és ők kedvesen megetettek. A mataji nagyon ügyesen főzött. 🙂 Ajándékok adása, elfogadása: Hoztam nekik ajándékot Indiából, aminek nagyon örültek és ők is kedvesen megajándékoztak, aminek én is nagyon örültem. Az elme bizalmas feltárása: valahogy Krisna úgy rendezte, hogy nagyon komoly és mély témákról tudtunk beszélgetni. Olyan dolgokat tudtunk meg egymásról, amit eddig még nem.
A Krisna-tudat gyakorlata nagyon egyszerű. Ugyanez igaz a bhakták közti kapcsolat fejlesztésére is. Nem kell mást tennünk, csak gyakorolni a fent említetteket, és akkor Krisna biztosítja az „eredményt”. Mert ezek nem csak mechanikus cselekedetek, hanem mindannyiunkban erősítik a szolgáló mentalitást, és azt, hogy törődjünk, gondoskodjunk másokról és, hogy szeressük a többieket.
És ez nem csak a Krisna-tudatban működik. Bármelyik kapcsolatra nagyon építő hatással vannak ezek az elvek. Érdemes kipróbálni. 🙂

A Puriban lévő vendégház mellett volt egy bolt, ahol rendszeresen meg szoktam venni a szükséges dolgokat: vizet, szúnyogriasztót, stb. Mindig többen ültek a boltban, s ahogy itt lenni szokott ez volt a családi üzlet. Később kiderült, hogy 4 testvér dolgozott itt, ők osztoztak a feladatok között és az árusítást is így szervezték. Eleinte csak a szokásos kapcsolat volt közöttünk. A tipikus eladó-vásárló. De ez az egyik nap megváltozott. Segítségre volt szükségem, mert a bhakták érkezésekor rá kellett jönnünk, hogy néhány dolog még hiányzott. Nem volt elég víz, poharakat kellett még beszerezni, mert azt nem adtak nekünk és a prasadam szállításában sem akartunk késő este teher riksást (ez teherhordásra kifejlesztett riksa) keresni. De a szervezés Indiában persze komoly kihívás. Az egész úgy kezdődött, hogy kértem tőlük 20 db 5 literes vizet. Persze ezt nem értették, és azt hitték, hogy 2 db kell. Aztán végül kiderült, és akkor lelkesen elkezdtek szervezkedni. Felpergettem az életüket. És ez volt, ami áttörte a falat. Ekkor elkezdtünk beszélgetni és ekkor mutatkoztunk be egymásnak. Ott voltak mind a négyen. Mondták, hogy ők a „four brothers”. Ezek után ők segítettek a poharak beszerzésében és a riksa rendelésben is. Nagyon örültek, hogy szolgálatot ajánlhattak és, hogy megismerhettek bennünket. Végül én lettem a 5th brother, azaz a tiszteletbeli 5. testvér. Azután többször beszélgettünk még, sőt még behívtak, hogy nézzem a krikett meccset is – ami Indiában az egyik legnagyobb izgalom, ami az egész országot a tv-hez köti. Bár aztán kifejtettem, hogy nem érdekel, de ekkor is beszélgettünk egy jót.
Szóval mostmár Puriban van 4 fiútestvérem is. 🙂

Ahogy rendszeresen mentem jógázni, a riksa minden reggel egy halottégető mellett ment el. Egy kicsit morbid volt, mert nem a külvárosban volt, hanem szinte bent a szállodák között. Bár talán korábban ez volt a külváros, és a turizmus miatt elkezdtek szállodák épülni és az új épületek körbeölelték a helyet. Konkrétan nem láttam, amikor embert égettek volna, de sokszor égett a tűz, és többször láttam hozzátartozókat is kint állni. A riksa túl gyorsan hajtott el mellettük, kedvem pedig nem volt, hogy emiatt visszamenjek és tüzetesebben megnézzem. Épp elegek voltak ezek a pillanatnyi benyomások. Elgondolkodtatott az életről és a halálról.