Manorama naplója

Valamiért nem jelennek meg az oldalon a hozzászólások! Nem tudom, hogy mi lehet az oka. Holnap megnézetem. Pedig én csak egy sort javítottam, ahol az email címem szerepelt, mert nem akartam, hogy egyértlemű legyen, azaz a email gyűjtő robotok, ne találják meg olyan könnyen. Már így is a spam írók begyűjtötték és most napont kapok néhány Viagara hirdetést. 🙁
Ha hozzá akartok szólni, akkor emailt küldhettek.
Egész nap gyűlésen voltam Budapesten. Holnap itthon leszek, holnapután pedig Budapestre megyek.

Mostanában zajlik az adóbevallás. Ennek része, hogy felajánlhatod adód 1 százalékát valamelyik egyháznak a másikat pedig egy társadalmi szervezetnek.
Szeretném a segítséged kérni, hogy – ha nem bánod – add nekünk ezeket az 1 %-okat. A blogom fél éves pályafutása alatt sok információt megtudhattál arról, hogy mit csinálunk, úgyhogy ezekbe nem megyek bele.
Leírok néhány technikai részletet. Ha valamilyen segítségre van szükséged, akkor írhatsz emailt is. A manorama @ freemail.hu címre.

Az egyházaknak ajánlható 1%-nál
Egyház neve: Magyarországi Krisna-tudatú Hívők Közössége
Technikai száma: 0389

A másik 1%, azaz a társadalmi szervezeteknek felajánlható 1%
Védikus Kultúráért Alapítvány
Adószáma: 18018318-1-14

Ezen kívül még van két alapítványunk is, de mivel ez Krisna-völgyet támogatja és én meg ezzel elfogult vagyok, ezért csak ezt adom meg. De a krisna.hu oldalon a többit is megtalálod… 🙂

Köszönöm a segítséged! 🙂

Ma volt Hanzel Laci bácsi temetése. Sokan voltak. Csak saccolni tudom, de kb 500 főre tippelek. Részünkről 50 bhakta ment ki. Szép ceremóniát tartott a pap. A múlt héten felkérték Gaura Sakti prabhut, a farm vezetőjét, hogy mondjon egy beszédet. A mai nap viszont a pap kifejezte az önkormányzatnak, hogy nem szeretné, ha mi beszélnénk. Nem értettük, de jeleztük, hogy részünkről rendben. (Lehet, hogy erről nem kellene írnom, de úgy érzem, hogy ezt meg akarom osztani veletek.)
Amikor lement a temetés akkor többen odajöttek és kérdezték, hogy mi miért nem beszéltünk. Amikor megtudták az okát, akkor nagyon kibuktak. Mondták, hogy nem értik, hogy miért volt ez. Néhányan bocsánatot is kértek miatta, és mondták, hogy majd elbeszélgetnek velük.
Laci bácsi életének nagyon fontos része volt Krisna-völgy „örökbe fogadása”. Ezek után a család kérte, hogy miután a papok elmentek, akkor mondjuk néhány szót a sírnál. Összegyűltünk, egy kicsit zenéltünk és tartottunk egy rövid szertartást is. Persze ezeket nem terveztük akkor, amikor még csak beszédre voltunk felkérve, de Krisna elrendezésének tekintettük ezt, mert így sokkal bensőségesebben, a családdal együtt (akik ezért nagyon hálásak voltak) és a magunk módján tudtunk Laci bácsitól elbúcsúzni.

Nálunk az óraátállítás nem hajnal 2-3 ra van, hanem délután 2-3ra. Ennek az az oka, hogy az pujári (imádat) szolgálatban sok bhaktának kell korábban kelni és ezt megelőzendően így próbáljuk ezt orvosolni. Persze a turizmusban ez nem jelentkezik. A mondanivalómhoz hozzátartozik, hogy rádió vezérlésű ébresztő órám van. Ebből kifolyólag azt nem érdekelte az egyezményes később állítás, így az tegnap becsületesen korábban ébresztett. Gondolván, hogy ez van, nem bántam. Gyorsan kikapcsoltam.
Ma reggel viszont a szokásos időben, 3:45-kor csörgött. Nagyon fáradtan is éreztem magam, mint általában óra állításkor, s gondoltam, hogy milyen komoly kihívás egy órával korábban felkelni, ami 2:45-öt jelent a régi idő szerint. Ájtatos szentséggel bevonultam a fürdőbe, ahol két bhaktával beszélgettem és mondják, hogy milyen kér, hogy már 5 óra van. Mondom, áh, még csak most lesz 4. Mondják, hogy nem. Visszamentem a szobámba, a hiper szuper rádió vezérelt órám 4:00 órát mutat. Ki tudja ezt felfogni? Nap közben sem változtatott magán. Elromlott a rendszer talán?
Na mindegy. A templomba átmentem, csináltuk a reggeli programot. A kirtan nagyon eksztatikus volt. Két és fél órán át táncoltunk, énekeltünk. Már régen volt ilyen jó. Persze kellőképpen ki is fáradtam.
Emellett előjött a kedves migrénem is, ami egyszer egy évben szokott beköszönteni. Azzal kezdődik, hogy elkezd a látásom hangyásodni, egy negyed óra-20 percig ez így megy, aztán pedig szédületes erősségű fejfájás. Azt hittem, hogy ez csak nekem szokott lenni, de, mint kiderült másoknak is volt már ilyen. De csak ők értették, hogy milyen rossz ez. Ez a fejfájás néhány óráig tart. Persze a dolgok ugyanúgy történnek. Így most kellemesen elernyedten megyek az Ista-gostira, ahol a közösséggel együtt megbeszéljük a felmerült kérdéseket.

Tegnap egy nagy ünnepség volt a farmon. Gaura Purnima, ami Caitanya Mahaprabhu, Krisna születésnapja volt. Ez megint egy bensőségesebb, farmos ünnep volt. Egész nap zene, tánc, leckék. Kimentünk Kaposvárra utcai zenélésre, harinámozni is. Itt kb 75 bhakta volt kint és nagyon lelkesítő volt. Szerencsére nem esett az eső sem. Este nagyon finom lakoma volt. A zenélésről, illetve az oltárról felraktam egy képet.

Akkor újrakezdem, mert véletlenül lelőttem a böngészőm.
Szóval tegnap Gaura Sakti prabhunak (a farm vezetőjének) volt a 36. születésnapja. Egy lakomát készíttetett a bhakták számára. Nagyon finom volt. Egy sült szabdzsi volt benne, pakora, csatni, puri (a receptek között biztos találsz izgalmasat a krisna.hun) és a végén pedig somlói galuska, persze Krisnás módon. A múltkor akartam írni, hogy nálunk az a szokás, hogy az ünnepelt ajándékozza meg a többieket. Általában készíttet valamilyen édességet vagy valamilyen különleges preparációt a bhaktáknak.
Este még átmentünk az egyik bhaktához és ott elég sokat beszélgettünk. Kb 11-kor kerültem ágyba.

Most éppen a budapesti templomban ülök, egy gyűlés után írom ezt a bejegyzést. Terveztem, hogy elmegyek az egyik indiai ismerősömhöz, de úgy elhúzodott ez a megbeszélés, így lehet, hogy most kihagyom. Valamikor máskor. Még vissza is fogok vezetni. Ez nem tartozik a kedvenc tevékenyésgeim közé. Mostmár ugyan elég jól megy, mert, hogy már lassan 14 éve van jogsim. Eleinte borzasztóan utáltam, mostmár csak nem szeretem. Ebből kifolyólag látszik, hogy nem az autók a gyengéim. Inkább a technikai kütyük azok, amik érdekelnek. Persze próbálom ezt is “tisztítani”, azaz Krisna szolgálatában lefoglalni. Ahogy mondják, mindenkinek a maga keresztje.
Beszélgettem az egyik bhaktával, matajival, aki a képosztással foglalkozik. A farm Indiából hoz be képeket és ennek az árusítását végzi ő. Nemrég rendszerezte a címlistáját és nagyon sok embert ismer. Mindenféle rétegből, anyagi háttérből, stb. Amikor megnéztem, akkor lelkes lettem, hogy jó lenne, ha ezekből tudnék találkozni azokkal, akik nyitottak a Krisna-tudat felé. Ezt minden alkalommal eltervezem, de végül csak az van, hogy az otthoni teendőim annyira lekötnek, hogy ezekre sose marad időm. De azt mondják, hogy az elmében végzett, Krisnának felajánlott odaadó szolgálatnak is van eredménye. Ez azért reménnyel tölt el… 🙂

A mai nap ekadasi, böjt nap van. A legjobb, ha az ember ilyenkor semmit nem eszik. Ha igen, akkor kerülje a gabona féléket, illetve a hüvelyes zöldségeket. Kéthetente van ilyen nap. Ennek szellemében feküdtem le és keltem fel – „Böjtölni fogok! Csak vizet iszom!” Ez az elhatározásom el is tarott a reggeliig. Így sikerült… 🙁

A kiállítás nagyon jól zajlik. Nagyon sok kapcsolatot sikerült kialakítani, akik szívesen működnek együtt velünk a vendégek ideutaztatásában. Sőt már konkrét csoportprogramokra is bejelentkeztek. Bár még a rendezvény vasárnapig tart, ahol a szombati és vasárnapi napon főleg az egyéni látogatók rohamozzák meg a pultunkat, azért már ezt is sikeresnek könyvelem el.
A kiállítás után még vásároltam néhány dolgot, de nagyon elhúzódott az idő. Későn értem haza. De nem bírtam elaludni, csak reggel 3-kor. Sajna, ez van. De így se bírtam reggel 7-nél tovább aludni. Viszont napközben egy picit pihentem és csak most jöttem le az irodába.
Tegnap vettem még néhány DVD-t az Arcanum kiadótól. Ezeken mindenféle szótárak, lexikonok, szöveggyűjteményeket vannak. Ráadásul olcsóbb is volt, mert a kiállításon félráon lehetett kapni őket. Nagyon hasznosnak ítéltem őket.