Manorama naplója

Kozben felkerult a bocirol keszult kep is.

Az ekezetek hianya miatt elnezest, Internet cafe.Majd kesobb probalom kijavitani.

Végre sikerült válaszolnom a hozzászólásokhoz.

Este volt egy szabadtéri rendezvény a hotelben, ami az egész házat bezengte. A
hangoskodás eltartott egy darabig, de mire jó egy fülhallgató… 🙂
Nem fotóztam semmit. Volt olyan év, amikor mindig csak kattogtam, de most
semmit.
Ez volt az utolsó napunk Puriba. Most indulunk Vrndavanba, ami az egyik
legfontosabb szent helyünk. Krisna 5000 évvel ezelőtt itt jelent meg, s itt
végzett sok csodás tettet. Úgy is mondják, hogy ez a templomok városa, hiszen
itt több, mint 5000 templom van.
Menet közben benézünk Konarkba is, ami Puri után Orissza második turista
látványossága. Itt van a Napisten temploma. Nagyon szép hely. Talán majd itt
fotózok.

Beköszöntött Puriban a tél. Ezt két aspektusában is érzékeljük.
Az egyik, hogy amikor vacsoráztunk, akkor mondták, hogy azok a zöldségek,
amikből a mostani étel van, már téli zöldségek. Belegondoltam, hogy nálunk még
nyáron sincs ennyiféle dolog.
A másik, hogy egyre hidegebb van. Ezt mi is érezzük, hiszen reggelente, amikor
sétálok, akkor már fázok és fel kell vennem egy inget, a mai nap már egy
csadart is magam köré kellett terítenem. Igen, nagyon lecsökkent a hőmérséklet.
Esténként már 17 fokra lehűl a levegő. Borzasztó érzés… 🙁
Különösen, ha belegondolok, hogy amikor 1 hét múlva leszállok a repülőről,
akkor már mínusz fokok is várhatóak, akkor bizony nagyokat sóhajtok.
Ezek után a gondolatok után szomorúan veszem tudomásul, hogy hamarosan mennek
kell vissza Mo-ra.

Eddig a hozzászólásokhoz nem tudtam “hozzá szólni”, de szombattól elviekben már
igen. Akkor majd mindenre válaszolok…

Tegnap, amikor kint voltunk a tengernél, akkor nagyon sok India odajött
hozzánk, kérdezték, hogy honnan vagyunk, mit csinálunk, stb. Nem probléma nekik
odamenni hozzád és kérdezgetni téged. S ez lehet bármilyen téma. Itt nagyon
kíváncsiak és nyitottak az emberek. Nyugaton, főleg a városokban még a
szomszédodról sem tudod, hogy hívják.
Emellett persze komoly turisztikai attrakció voltunk, s többen készítettek
fotót, amelyen a családjukkal kellett pózolni. Főleg, amikor odajöttek hozzánk,
akkor már mások is odajöttek, hogy mit néznek. Egy idő után léceltünk, mert nem
a mi stílusunk ez a fajta hangulat. Nem bántuk, de köszönjük elég volt… 🙂

Elmentünk a főbb templomokba. Érdekes, hogy itt nagyon konzervatívak a vezetők.
Nem hiszem, hogy igazi magyarázatuk lenne rá, de a szokás alapján sok templomba
csak hindukat engednek be. Ez tök baromság, hiszen a hindut az alapján
definiálják, hogy ki született Indiában, és, hogy nem más vallású-e. A kapukban
őrök vannak, és ha látványosan nem illesz be a katgóriájukba, akkor nem
engednek be. Én, pl. mint egy 13 éve gyakorló Krisna-hívő, egy pap nem mehetek
be, mert nem Indiában születtem. No comment.
Viszont tegnap 2 olyan helyre is bemehettünk, ahova eddig csak hinduk mehettek
be. Az egyik egy Nrsimha (Krisna oroszlán formában 🙂 ) templom, a másik pedig
a Gambhira, az Úr Caitanya (Krisna azon formája, amely 500 éve jelent meg itt
újra a Földön) lakhelye. A Gambhirába mostanában vezették be az “Only hindus”
politikát, de a Nrsimha templomba eddig soha nem lehetett belépni
külföldieknek. Valami nagy kegy folytán most sikerült. Ennek nagyon örültünk…
🙂

Már 9. napja vagyunk Puriban. A repülő elhozta a durva testem, de a
finomfizikai testem, az elmém az lassabban utazott. Az csak tegnap, szombaton
érkezett meg. Eddig belülről még mindig az otthoni dolgokon gyötrődtem, bár
próbáltam kikapcsolni, pihenni, de még mindig nem teljesen tudtam felengedni.
Végül szombaton az elmém is megérkezett. Ezen a napon már nem csak Puri
városában voltunk, egy hotelben, hanem Jaganatha Puriban, az egyik szent
helyünkön.

Most nem akarom dramatizálni a helyzetet, és már az arcom is ég egy kicsit, de
tegnap ismét átköltöztem egy másik szobába… 🙂 Lehet, hogy az egy szállodában
a szobák közti átköltözések számával bekerülhetnék a Guiness féle rekordok
könyvébe.
Nem akarok magyarázkodni, de meg volt az okom. Valamilyen szellőztető
rendszerük beremegtette a szobák falát. Amire azt gondoltam, hogy a generátor,
arról kiderült, hogy nem az. Ok. Karma az karma, de remélem, hogy többször
költözködnöm már nem kell. Szóval végül megtaláltam az igazi szobát, ahol végre
nyugodtan tudok pihenni… :O>