Néhány hónappal ezelőtt a magyar bhakták fesztivált tartottak Romániában, Nagyváradon. Nagyon jól sikerült, nagyon sok vendég részt vett rajta. Ezen az internetes oldalon megnézhetitek az ott készült képeket.
Bennem előjött a nosztalgia. Felidéződtek az 1991-es fesztivál emlékei. Akkor ismertem meg a Krisna-tudatot. A békéscsabai közgébe jártam. Az egyik óra után átugrottam a boltba és az iskola előtti hirdetőoszlopra plakátokat ragasztott ki néhány fiatal srác. Kopaszok voltak és hátul a fejükön tincs volt. Aktuális zenei rajongásom (VHK, Sziámi, stb) eredményeképpen megkérdeztem, hogy milyen koncert lesz. Azt mondták, hogy nem koncert lesz, hanem egy fesztivál, egy indiai kulturális rendezvény. Mondták, hogy Krisnások. Akkorra már hallottam valamit róluk, az egyik osztálytársam találkozott velük, és nagyon pozitív élményei voltak. Ekkor eldöntöttem, hogy elmegyek a fesztiválra. Néhány másik osztálytársam is kíváncsi volt rá, így a fesztivál napján sokan odagyűltünk a művház elé. Izgatottan néztem a könyvtár ablakából a rendezvényre való készülődést. Akkor ki is kölcsönöztem egy nem kölcsönözhető Krisnás könyvet (a pulóverembe dugva), amit természetesen elolvasás után vissza is vittem a könyvtárba. A fesztivált mindannyian nagyon élveztük. Nem is tudom leírni, mennyire. Még arra is emlékszem, hogy az osztálytársaimmal ott táncoltunk, pogóztunk a rockzenés kirtanra. Boldogság, berúgás nélkül. Az azt követő rendezvényre is elmentem, s elkezdtem olvasni a könyveket. Röviden elmondva – így lettem Krisnás.