Month: October 2004

Most fejeztem be a gyűléseimet és a pakolás utolsó fázisában vagyok. A mai napon is sok minden történt. Csak, hogy polgárpukkasztó legyek, most kaptam egy nagyon eksztatikus pizzát. 😛

Azt hiszem, hogy ez az utolsó Magyarországi bejegyzésem.
Köszönöm a jókívánságaitokat az indiai utamhoz. Remélem, hogy jól ki tudom használni a következő 3 hetet. Mint, ahogy írtam, szeretném minden nap frissíteni a blogomat. Miért? Azért, mert nagyon lelkesítő számomra, hogy írhatom, és örülök, hogy ennyien szoktátok olvasni, kérdezni. Ez nagyon sok energiát ad nekem. Pozitívan csalódtam. Több negatív kritikára számítottam, de rengeteg pozitív, bátorító visszajelzés érkezett.
2 napig biztosan nem tudom frissíteni az oldalt, mert kb akkora érkezek meg a helyre, ahol majd a következő 2 hetet töltöm. Még nem ismerem az ottani internetezési lehetőségeket, de azért remélem, hogy majd le tudom írni, hogy mi történik velünk.
Addig is minden jót mindenkinek!

Góranga!

Én már kezdek elég fáradt lenni. Most kezdem megint az éjszakázást. Ilyenkor tudok a legnyugodtabban dolgozni. Nincs senki az irodában, már senki nem telefonál, stb. Próbálok már ma mindent indulásra készre szervezni, hogy holnap ne kelljen már aggódni. A korábban említett vizsgaálmaim abban is segítenek, hogy ne hagyjak az utolsó pillanatra dolgokat. Elviselhetetlen számomra az a stressz, hogy utolsó pillanatban kapkodni kell. Most ezt ne csipp-csupp ügyekre értem, hanem nagyobb dolgokra.
Nagyon nyomasztó az a élmény, hogy valamit meg tudtál volna csinálni, de nem csináltad meg. Már gyerekkoromban is voltak ilyen álmaim. Akkor nem vizsga volt. Nem is emlékszem, hogy mi volt konkrétan, de azt tudom, hogy borzasztó volt. Valami nem sikerült, valamiben kudarcot vallottam. Ezen már sokat gondolkoztam, s ahogy próbálom összrakni a képet, az is lehet, hogy ez valami előző életbeli kudarc – ami a tudalattimban nyomaszt. Az az érzés, mintha az előző életemben is foglalkoztam volna már lelki dolgokkal, de valahogy elcsesztem és nem fejeztem be. És itt vagyok, csinálok dolgokat, és nem akarom újra elrontani az egészet.

Érdekes. Kicsit elvont, de remélem érthető.

Ma több gyűlést ültem végig.
Az egyiken Krisna-völgy várható pénzügyi zárását elemeztük, illetve arra készítettünk stratégiát, hogyan leszünk év végére nulszaldósak. Elég jó gyűlés volt és úgy néz ki, hogy sikerül megvalósítani. Nehéz a non-profit szervezeteknek, s a kisegyházaknak a gazdálkodása. Állami támogatás az minimális, s a teher teljesen rajtunk van. Mivel annyi féle tevékenységet szeretnénk csinálni ezért mindig nagy kihívás, hogy ezt hogyan tudjuk megcsinálni. Idén úgy tűnik, hogy összeáll a megoldás és nem egy 30 milliós deficit terhét kell a vállunkon hordozni. Azt hiszem, hogy elég hatékony volt a nap, s a pénzügyi és minden más főbb problémát sikerült egy pozitív módszeren megoldani. Ez jó, mert kint Indiában nem ezeken kell filóznom míg megyek az egyik szent helyről a másikra. Elég lesz majd a jövő évet megoldani. Minden osztályvezetővel összeállítattom a jövő évi terveiket – mire visszajövünk álljon össze az egész alapja.

Most fejeztem be a mai “éjszakázást”. Megválaszoltam mind a 100 emailemet… Úgyhogy most fellélegeztem. Már csak attól kell félnem, hogy mindenki válaszolni is fog… 🙂

Mostmár úgy néz ki, hogy megyek Indiába. Részben zarándok út, részben bevásárlás a templomnak. Nem ért teljesen váratlanul mert már korábban is volt róla szó, de a konklúzió az volt, hogy most mégsem megyek. De aztán mégis változott.

Nem tudom, hogy fogok onnan blogolni. Azt tudom, hogy nem lesz egyszerű, mert az indiai telekommunikáció még elég pereces. Csak valamilyen egyszerű internet kávézóból tudok majd az internethez hozzáférni. Viszem a fényképezőt, s remélem sikerül majd képeket is feltölteni…. 🙂

Mivel elég rövid az idő van még az indulásig, ezért elég intenzívek a napjaim. Reggel 8-tól éjfélig szoktam mostanában fenn lenni. Plusz a hétvégén volt egy 2 napos rendezvényünk, egy Krisnás buli, amin szintén részt szerettem volna venni. Nem sikerült végig, de a fő részeken ott voltam. Egész nap énekeltünk, táncoltunk. Jó feeling volt az egész.

Szóval újra itt vagyok.
Ígértem képeket az esküvőről. Most kettőt felrakok.
Az első egy fotó a párról. Jellegzetes indai ékszerezés, virágdíszítés a hajban. A keze (ez nem látszik) henna festéssel szépítve. A férfi pedig kopaszon, mint a Krisnás férfiak általában. Mindekettőjük ruházata selyemből van. Persze a nőké a különlegesebb. Ez nem általános megjelenés. Csak az esküvőkön vannak a hölgyek ennyire feldíszítve.

A ceremóniában vannak hasonlóságok az általános esküvői ceremóniákhoz. Itt is örök hűséget esküsznek egymásnak. A képen egy tűzceremóniát láttok, ahol a pap segítségével a köszönetüket fejezik ki Krisnának.

Az esküvő a Krisna-hívőknél nagyon fontos ceremónia. Nincs sietség abban, hogy az ember mihamarabb megházasodjon, viszont nincs válás. A házasság egy életre szól. Ezért jobb inkább többször átgondolni… 🙂
Ez persze nem trendi manapság. És erre is sokféle képpen reagálhattok. De nem a divatot követjük. Mint korábban írtam, legyünk tudatosak arról, hogy mit csinálunk.

Korábban már nekem is volt egy kapcsolatom. Közel 4 évig jártunk együtt – nálunk ezt úgy hívják, hogy „társultunk”. De négy év után úgy döntöttünk, hogy nem folytatjuk. (Ez tavaly ősszel volt.) Ekkorra ismertük meg jobban egymást, s láttuk, hogy nem tudnánk leélni együtt egy életet. Azért tartott 4 évig, mert ő orvosnak tanult és Budapesten lakott. Én meg itt Krisna-völgyben. Ezért igazából 3 évig csak „távkapcsolatunk” volt. Azután leköltözött ide Krisna-völgybe. Most ő a falusi család orvos. Én is és ő is úgy tervezi, hogy majd megházasodunk – persze majd valaki mással. Türelmes vagyok. Nem sietem el.

Most ért véget Radhika esküvője. Kb 150 vendég vett részt rajta. Ennek a legnagyobb része PR vendég volt. Azt hiszem, hogy jól sikerült és a vendégek is jól érezték magukat. Majd próbálok valami szép képet felrakni az ifjú párról. Az indiai esküvőkre jellemzően szépen fel volt díszítve a menyasszony.
Megkaptam az egyik mobil előfizetésünk számláját. Benne volt egy újság és beleolvastam a horoszkópomba. Általában ezeknek semmi értelme nincs, de valamiért belenéztem. A halak jegynél az szerepelt, hogy váratlanul külföldre kell utaznia, de rá is fér. Ennek nem tulajdonítottam volna nagy jelentőséget, ha nem egy fél órával előtte beszéltem volna a farm vezetőjével, hogy foglaljak 2 jegyet Indiába.

Néhány napja már a véleményeteket és kérdéseiteket is hozzáfűzhetitek a bejegyzésekhez. Az elmúlt néhány napban kérdéseket is kaptam. Szoktam rájuk válaszolni.

Itthon vagyok. Egyből belecsöppentem a dolgok közepébe.
Holnap Radhika esküvője (amiről már korábban írtam), kb 50-70 felhalmozódott e-mail, amiket most próbálok megválaszolni, meg még néhány gyűlés.
Két napot nem voltam itt. Ugyan ritkán tartok ilyet, mert minden nap a “munkahelyemen” vagyok.
Ezt mások úgy hívják, hogy hétvége… 🙂

Most érkeztem vissza a fürdőből. Végül csak egyszer tudtam kijutni, de ez se rossz. Szerencsére nem is voltak túl sokan. Szaunáztam, gőzfürdőztem, kicsit úsztam. Most viszont nagyon éhes vagyok, mert még csak 2 banánt ettem ma. Most egyelőre ennyit. Lehet, hogy később írok még valami okosat.