Month: November 2004

Megérkeztem Magyarországra. Nagyon fáradt vagyok, mert az elmúlt 36 órában non-stop utaztam. Ez eléggé leterhelt. De mostmár végre itthon vagyok, s lassan elterülök a matracomon, mint a Nagy Alföld… 🙂 Szóval holnap mindent részletesen leírok. Addig is szép álmokat, s jó pihenést – ez most elsősorban magamnak szólt.

Mindig, amikor Indiában vagyok valami újabb inspirációt kapok, ötletek jutnak eszembe bizonyos projektek megvalósítására. Most is ez történt. Persze ezt most nem fogom megosztani veletek. Sorry. 🙁 De még nagyon kiforratlan, és bizonytalan, de agymunkának nem volt rossz. Majd később lehet, hogy megosztom. 🙂

Reggel, amikor jöttem át a templomba találkoztam a 2000 fős csapattal. Hát mit ne mondjak. Készülődtek egy parikramra (a szent helyek körbe látogatása). Vrindavan kis utcáin alig fértek el, és nem tudom hány utcát foglaltak le már csak a készülődésükkel. Nagyon komolyan meg van szervezve az egész. Nem a 2000 fő a nagy szám, mert itt ebben a hónapban megszámlálhatatlan ember jön naponta, hanem az, hogy ez csoportba van szervezve. Hozzá kell tennem, hogy Indiában a szervezés ezerszeresen nehezebb, mint a világ bármilyen táján.

Tegnap elment a magyar bhakták egy része. A lelki tanitómesterem is elutazott tegnap Delhibe. Ő majd ma megy haza Magyarországra. Hallottam, hogy most érkezik Vrindavanba Radhanatha Maharaja 2000 fős zarándoklata. Próbalom mihamarabb befejezni a vásárlást, lehetőleg még a mai nap. Tegnap elég jól haladtam, de nagyon fárasztó. Most annyival könnyebb, hogy nem kell körbeutaznom Indiát, hanem néhány helyről beszerzek mindent. Lehet, hogy egy kicsivel így drágább, de most ez van.
Tegnap átköltöztünk 🙂 abba a házba, amit a magyar bhakták vettek itt Vrindavánba. Legalább nyugodt. A falak kicsit koszosak, de mint kiderült azért, mert a télen nem volt itt senki közülünk és a majmok beköltöztek a házba. Gondolom nem kell részleteznem, hogy ez mit jelent. Vrindavanban rengeteg majom van. Ha valami étellel sétálsz végig az utcán, garantált, hogy megtámadnak. Nagyon szemtelenek. De, ha az ember ismeri a viselkedesüket, nem veszélyesek.

Kozben felkerult a bocirol keszult kep is.

Az ekezetek hianya miatt elnezest, Internet cafe.Majd kesobb probalom kijavitani.

Végre sikerült válaszolnom a hozzászólásokhoz.

Este volt egy szabadtéri rendezvény a hotelben, ami az egész házat bezengte. A
hangoskodás eltartott egy darabig, de mire jó egy fülhallgató… 🙂
Nem fotóztam semmit. Volt olyan év, amikor mindig csak kattogtam, de most
semmit.
Ez volt az utolsó napunk Puriba. Most indulunk Vrndavanba, ami az egyik
legfontosabb szent helyünk. Krisna 5000 évvel ezelőtt itt jelent meg, s itt
végzett sok csodás tettet. Úgy is mondják, hogy ez a templomok városa, hiszen
itt több, mint 5000 templom van.
Menet közben benézünk Konarkba is, ami Puri után Orissza második turista
látványossága. Itt van a Napisten temploma. Nagyon szép hely. Talán majd itt
fotózok.

Beköszöntött Puriban a tél. Ezt két aspektusában is érzékeljük.
Az egyik, hogy amikor vacsoráztunk, akkor mondták, hogy azok a zöldségek,
amikből a mostani étel van, már téli zöldségek. Belegondoltam, hogy nálunk még
nyáron sincs ennyiféle dolog.
A másik, hogy egyre hidegebb van. Ezt mi is érezzük, hiszen reggelente, amikor
sétálok, akkor már fázok és fel kell vennem egy inget, a mai nap már egy
csadart is magam köré kellett terítenem. Igen, nagyon lecsökkent a hőmérséklet.
Esténként már 17 fokra lehűl a levegő. Borzasztó érzés… 🙁
Különösen, ha belegondolok, hogy amikor 1 hét múlva leszállok a repülőről,
akkor már mínusz fokok is várhatóak, akkor bizony nagyokat sóhajtok.
Ezek után a gondolatok után szomorúan veszem tudomásul, hogy hamarosan mennek
kell vissza Mo-ra.

Eddig a hozzászólásokhoz nem tudtam “hozzá szólni”, de szombattól elviekben már
igen. Akkor majd mindenre válaszolok…

Tegnap, amikor kint voltunk a tengernél, akkor nagyon sok India odajött
hozzánk, kérdezték, hogy honnan vagyunk, mit csinálunk, stb. Nem probléma nekik
odamenni hozzád és kérdezgetni téged. S ez lehet bármilyen téma. Itt nagyon
kíváncsiak és nyitottak az emberek. Nyugaton, főleg a városokban még a
szomszédodról sem tudod, hogy hívják.
Emellett persze komoly turisztikai attrakció voltunk, s többen készítettek
fotót, amelyen a családjukkal kellett pózolni. Főleg, amikor odajöttek hozzánk,
akkor már mások is odajöttek, hogy mit néznek. Egy idő után léceltünk, mert nem
a mi stílusunk ez a fajta hangulat. Nem bántuk, de köszönjük elég volt… 🙂