Szupermenek és szentek

Mindenkinek szüksége van hősökre. Az emberek szeretnek felnézni valakire, akik példát mutatnak, akik önfeláldozóak, akikért rajonghatnak. Akik valamivel többek, mint mi. Akik példaként lebegnek előttünk, akikben megtaláljuk azokat a tulajdonságokat, értékeket, amiket saját magunkban szeretnénk kifejleszteni.

Az én hőseim a vallásom szentjei. Én nem a Supermanre vagy a Pókemberre nézek fel. Számomra azok fontosak, akik igazából a szívbe tudnak látni. Akik a javamat akarják, és minden ember igazi javát. Akik megértetik velem azt, amit már oly régóta elfeledtem, akik a titkok titkát fedik fel előttem. Akik megértetik velem, hogy nem vagyok más, mint egy lélek. Akik nagyon keményen dolgoznak, s talán az életüket áldozzák – miattunk. Néha keresztre feszítik őket, néha oroszlánok elé dobják. Néha kamrákban kínozzák őket, hogy törjenek meg, míg máskor kerékbe törik őket. De ők tántoríthatalanok maradnak és mindezekre csak azt mondják, hogy a testemet megölhetitek, de engem nem.
Szentek nem csak a múltban léteztek – szentek még ma is vannak, köztünk élnek. Nem mindig a nagy csodák azok, amelyek alapján felismerhetjük őket – nem a vízenjárás varázslatát kell keresnünk. Vannak kis hősök és nagy hősök. Vannak, akik egyértelműen befolyásolják az életünket, de vannak olyanok, hogy akikről szinte észre se vesszük, de a befolyásuk és hatásuk érezhető rajtunk.

Figyelmesen kell élnünk az életünket, mert vannak, akik felnéznek ránk, vannak, akiknek fontos, hogy mit mondunk. Van, akinek mi vagyunk a hősei, szentjei. Lehet, hogy tudunk róla, de lehet, hogy nem. Tudatosan erőfeszítést kell tennünk arra, hogy a fejlesszük magunkat. A hőssé válás ahhoz hasonlítható, mint, amikor a szénből gyémánt lesz. Nagy nyomás kell hozzá. Ennek a nyomásnak kívülről és belülről kell történnie. Lehet, hogy alapból értéktelen szénpor vagyunk, de ha keményen dolgozunk rajta, akkor végül gyémánt lehet belőlünk.

Leave a Reply