A hullámok csak őket bántották…

Cunami. Mostanság mindenütt erről beszélnek, írnak, filmeznek. Mondhatnánk azt, hogy a csapból is ez folyik. Főleg azok gondolkodnak így, akiknek ez csak egy történet. Lehet, hogy megrázó és borzasztó, de még mindig csak egy történet. Azok, akik átélték, azoknak egy életre ott marad az emlékében, hogy „azért a víz az úr”.
Sok fotó kering a neten. Azok közül, amit láttam, ez a fotó hagyott a legmélyebb nyomot bennem. A hullámok és az emberek méretkülönbsége itt látszik a legjobban. Ez a kép egy sorozat része, s az egyik előzőn a turisták még lelkesen szemlélik, hogy milyen érdekesek ezek a távoli hullámok. Nem hitték el, hogy ezek nem a turisztikai hivatal által generált látványosságok közé tartoznak. Még ezen a képen is úgy tűnik, mintha az ámulat mosolya az arcukon lenne. Nem tudni, hogy azért, mert még mindig nem hiszik el, vagy pedig a rémülettől ott ragadt.
Életben vannak? Kétlem. A fotós? Lehet. Ha szerencséje volt. Ez a kép számomra a halált ábrázolja. Én is hasonlóan mosolygok a halál turisztikai bemutatóján. Azt gondolom, hogy mindaz, ami körülöttem történik, csak a szórakoztatásomra találták ki. Bár látom, hogy mindenki meghal körülöttem, de azt gondolom, hogy ez velem nem történhet meg. A hullámok csak őket bántották.

Leave a Reply