A Radhadeshben való tartózkodásom alatt 32 kört japázok naponta. Ez körülbelül 4 órát vesz igénybe. Ma, miután visszajöttem a leckéről, leültem a szobámban és elkezdtem a megmaradt (a napi, tervezett mennyiségből megmaradt) köreimet japázni. Nagyon nehezen ment a koncentráció. Az elmém minden egyéb dologgal szívesen foglalkozott volna, csak a meditációval nem. Ez nagyon megviselt. Ez a kapcsolatom a Szent Névvel? Aki nem különbözik Krisnától? Aki megjelent egy hangvibráció formájában, hogy segítse a Vele való kapcsolatom kialakítását? Nem, ez nem lehet. Vagy, ha igen, akkor nagyon gyorsan változtatnom kell rajta… Már otthon is gondolkoztam azon, hogy itt kint, szeretném fejleszteni a japázásom minőségét. Éppen ezért kihoztam magammal egy könyvet, ami az egyik lelki tanítómester naplója, ami arról az időszakáról szól, amikor a japázását fejleszti. A címe, „Begging for the nectar of the Holy Name”. Nem tudom túl szépen lefordítani, de annyit tesz, hogy Könyörgés a szent név nektárjáért. Most azon dolgozom, hogy ne csak ismételjem a mantra szavait:
Hare Krisna Hare Krisna Krisna Krisna Hare Hare
Hare Rama Hare Rama Rama Rama Hare Hare,
hanem, hogy ezt egy megfelelő hangulatban, és megfelelő figyelemmel tudjam tenni. Imádkozom, hogy ez sikerüljön.