A szenvedésről

A leckére való készülődést halogattam, mert végül tartottam már annyi leckét, a különbség, hogy most angolul lesz. Végül este mégis elkezdtem készülni rá. A vers témája a szenvedés volt. Arról beszéltem, hogy természetes, hogy az anyagi világban jelen van a szenvedés. Mindenkinek szenvednie kell, a kérdés az, hogy mikor és, hogy mennyit. Miért? Azért mert az emberek nem ismerik Isten, Krisna törvényeit, ezért az ellen cselekszenek. De a törvények nem ismerete nem mentesít a büntetés alól. Amikor prédikálunk, néhányan azt mondják, hogy ők nem szenvednek, ők boldogok. Sok sikert nekik… 🙂 De ki hiszi ezt el? Lehet, hogy relatív nem szenvednek és relatív boldogok, de a test úgy van felépítve, hogy elkerülhetetlenül szenvednünk kell benne. Születés, betegség, öregség, halál. Ezen kívül pedig szenvedünk a testünk miatt, mentális nehézségeink vannak, mások szenvedést okozak nekünk és végül ott vannak a természet által keltett nehézségek. Van, amikor szélsőségesen meleg van, valamikor földrengés van és van, amikor cunami.
Mit csinál a bhakta? Amikor a bhakta szenvedést tapasztal, akkor elviseli, tolerálja azt. Jól tudván, hogy az ember csak azt kapja, amit megérdemel. Emellett Krisna még csökkenti is a visszahatásokat, mert nem szereti, hogyha a bhaktája szenved. Ezért a bhakta úgy gondolja, hogy a múltbéli tetteim csökkentett visszahatását kapom most. Igazából többet érdemelnék.
A bhakta tudja, hogy nem ez a test – vagy ennek megvalósításának folyamatában van – ezért, ha valamilyen baj éri, nem kesereg. Ez ahhoz hasonlítható, mint, amikor egy olyan ember kocsija törik össze, akinek mindene az autója volt. A ragaszkodása miatt keservesen sír. Míg egy olyan ember, aki nem ragaszkodik annyira a kocsijához, akkor azon gondolkozik, hogyan lehet megjavíttatni, illetve legrosszabb esetben kicserélni. De nem viseli meg annyira, mint az első embert.
Ezen kívül a bhakta mindig a bhakti-yogában, az odaadó szolgálatban mélyed el, ezért számára ezek a külsődleges szenvedések nem okoznak nehézséget.
Persze, ehhez magas szintű, lelki megvalósítás szükséges. Személy szerint én sem tudok még teljesen elvonatkoztatni a nehézségektől, de legalább tudom, hogy mi a megfelelő, teoretikusan megértettem, s egy részét megvalósítottam. De, ahogy gyakorolja az ember ezeket, úgy később már teljesen meg tudja valósítani.
Ez volt néhány gondolat a leckéből.

Leave a Reply