Month: May 2005

Marche

Ezek után elmentem Radha Raman prabhuval vásárolni a közeli kisvárosba Marche-ba. Igazából nem tudtam, hogy ennyi ideig tart neki, mert akkor lehet, hogy nem mentem volna. De végül így alakult. Így legalább útközben sokat beszélgettünk. Azt hiszem, hogy ez fontosabb volt. Most érkeztem vissza.

Reggeli

A könyvtár, ahol internetezni szoktam nincs nyitva néhány napig. Tegnap ezért nem írtam. A mai napon együtt reggeliztem az egyik helyi vezetővel, Mahaprabhu prabhuval. Sokat beszélgettünk, hogy mi megy itt kint, Radhadeshben, és mi otthon, Magyarországon. Azt tervezik, hogy a jövő évi Kommunikációs Konferenciát Magyarországon tartják, és a magyarországi prédikálást „esettanulmánya” lenne az egyik pont, mivel az egész világon elismerően szólnak az itteni eredményekről, ami elsődlegesen és legnagyobb részben Srila Sivarama Maharaja érdeme.

64 kör

A mai nap 64 kört japáztam. Ez kb 8 órát vesz igénybe az embertől. Nagyon jó hatása volt az elmémre. Próbáltam figyelmes lenni. Többé-kevésbé sikerült. Most fejeztem be a köröket. Napközben még olvastam is és pihentem is egy kicsit.
A helyi régió egyik népszerű zöldsége a „cikória”. (nem biztos, hogy ez a neve, csak a használt szavakból ez szűrödött le. Na mindegy, nem ez a lényeg.) Elég gyakran használják a szabdzsik elkészítésekor. Hozzá kell tennem, hogy ez kellőképpen keserű zöldség. Ha csak egy kicsit kapsz belőle ok, az még egészséges is. No de, amikor az egész ebédedbe ez a domináns étel, akkor az már egy kicsit tesztesebb. Nem baj. Szerencsére Magyarországon nem olyna népszerű, illetve a farmon még sose használták… 🙂

Ista-gosti

A mai nap ista-gostit, közösségi megbeszélést tartottak a helyi bhakták. Szerencsére ezt kihagyhattam. Otthon mindegyiken ott kell lennem, mert, hogy én szoktam vezetni.
Megint elkezdett esni az eső. Tegnap pedig már nagyon jó volt az idő. Most inkább abba is hagyom, mert elég gáz, ha csak ilyenről tudok írni… 🙂

Mind mapping

Nem tudom, hogy mi a magyar szakkifejezés arra a fajta vázlatkészítésre, amit most használtam. Angolul „mind mapping”-nek hívják. Ezt nem csak előadásoknál, de bármiféle gondolatok, szervezni valók vizuális rendszerezésére használják. Nem bonyolódom bele a részleteibe, de nagyon hasznos módszernek találtam. Sokkal vizuálisabban meg lehet jeleníteni a gondolatokat, mint egy átlagos vázlatnál. Találtam egy kis minta grafikát erre. Íme.

A szenvedésről

A leckére való készülődést halogattam, mert végül tartottam már annyi leckét, a különbség, hogy most angolul lesz. Végül este mégis elkezdtem készülni rá. A vers témája a szenvedés volt. Arról beszéltem, hogy természetes, hogy az anyagi világban jelen van a szenvedés. Mindenkinek szenvednie kell, a kérdés az, hogy mikor és, hogy mennyit. Miért? Azért mert az emberek nem ismerik Isten, Krisna törvényeit, ezért az ellen cselekszenek. De a törvények nem ismerete nem mentesít a büntetés alól. Amikor prédikálunk, néhányan azt mondják, hogy ők nem szenvednek, ők boldogok. Sok sikert nekik… 🙂 De ki hiszi ezt el? Lehet, hogy relatív nem szenvednek és relatív boldogok, de a test úgy van felépítve, hogy elkerülhetetlenül szenvednünk kell benne. Születés, betegség, öregség, halál. Ezen kívül pedig szenvedünk a testünk miatt, mentális nehézségeink vannak, mások szenvedést okozak nekünk és végül ott vannak a természet által keltett nehézségek. Van, amikor szélsőségesen meleg van, valamikor földrengés van és van, amikor cunami.
Mit csinál a bhakta? Amikor a bhakta szenvedést tapasztal, akkor elviseli, tolerálja azt. Jól tudván, hogy az ember csak azt kapja, amit megérdemel. Emellett Krisna még csökkenti is a visszahatásokat, mert nem szereti, hogyha a bhaktája szenved. Ezért a bhakta úgy gondolja, hogy a múltbéli tetteim csökkentett visszahatását kapom most. Igazából többet érdemelnék.
A bhakta tudja, hogy nem ez a test – vagy ennek megvalósításának folyamatában van – ezért, ha valamilyen baj éri, nem kesereg. Ez ahhoz hasonlítható, mint, amikor egy olyan ember kocsija törik össze, akinek mindene az autója volt. A ragaszkodása miatt keservesen sír. Míg egy olyan ember, aki nem ragaszkodik annyira a kocsijához, akkor azon gondolkozik, hogyan lehet megjavíttatni, illetve legrosszabb esetben kicserélni. De nem viseli meg annyira, mint az első embert.
Ezen kívül a bhakta mindig a bhakti-yogában, az odaadó szolgálatban mélyed el, ezért számára ezek a külsődleges szenvedések nem okoznak nehézséget.
Persze, ehhez magas szintű, lelki megvalósítás szükséges. Személy szerint én sem tudok még teljesen elvonatkoztatni a nehézségektől, de legalább tudom, hogy mi a megfelelő, teoretikusan megértettem, s egy részét megvalósítottam. De, ahogy gyakorolja az ember ezeket, úgy később már teljesen meg tudja valósítani.
Ez volt néhány gondolat a leckéből.