Az Istennel való kapcsolatunk a lelki élet gyakorlásával folyamatosan fejlődik. Ez nem csak erre az életre vonatkozik, hanem azokra, amiket korábban éltünk, illetve azokra, amik előttünk vannak.
A mai nap arról olvastam, hogyan tudjuk a meditációnkat a japázás közben fejleszteni. Az egyik gondolat nagyon megfogott. Ennek kulcsmondata, hogy Krisna az enyém és csakis az enyém. Ez a kizárólagosság hangulata erősíti a ragaszkodásunkat és az odaadásunkat. Hogyan lehet a mantra, Krisna kizárólagosan a mienk, ha szinte bárki elérheti? Ha például az apánk az USA elnöke lenne :), akkor mindenki ismerné és mindenki „másé” is lenne. De a veled való kapcsolatában ő még mindig az apád lenne. És ez a kapcsolata senki mással nincs, még az édesanyáddal sem. Próbálok japa közben így meditálni. Már maga a gondolat is izgatottá tesz. Krisnával olyan kapcsolatom van, ami senki másnak nincs. Csak Krisna és én.