Month: November 2005

Idézet 05-11-10

Kértétek, hogy ne csak angolul legyen az idézet, vagy legalább legyen egy összefoglalja. Most röviden leírom, hogy mi az, ami számomra az idézet üzenete.
When you say yes to too many things, you overdose on stress. It’s an addiction that’s hard to shake. Maybe you fear offending a friend or colleague, or are simply a hardcore overachiever. Did you ever consider that saying no to some things actually means saying yes to others?
A lényeg, hogy ne vállald túl magad és, hogy tanulj meg nemet mondani.

Idézet – 05-10-08

Whether you are the mom or the dad, balancing kids, partners, step-kids, grandkids, parents, siblings, work, play, school, and community is hard. And it is about time. Don’t ever let anyone tell you otherwise. But it seems that the people you love the most understand and see how hard you try to make time for it all. As long as a bit of that time is for them, and them alone, even if it’s only a half hour, it’s appreciated and noticed. Don’t give up! It’s all worth it in the end!

Főzés

Tegnap délelőtt készültem a holnapi fesztiválra. Holnap van ugyanis a Govardhana-puja. Ilyenkor nagyon sok édességet ajánlunk Krisnának. Tavaly másfél tonnát. Egy nagyon különleges, sűrített tejes és mangó pépes édességet készítettem. 40 l tejből. Eléggé kifárasztott, főleg, hogy ez egy extra elfoglaltság volt. Este megyek Budapestre, hogy résztvegyek egy indiai programon. A Divali fesztivált most ünneplik. Elég későn érek haza – kb éjfélkor. Holnap pedig nagy buli lesz. 10-en beöltözünk tehénpásztornak… 🙂 Ha jó képek lesznek, akkor majd rakunk fel belőlük.

Vrindavana

Egy cikket olvashattok Vrindávanáról. A címe:
A mennyország földrajza: Vrindávana

Diashow, képek és írások. A szerző egy négyoldalas cikket is írt Vrindávanáról a novemberi National Geographic folyóiratba.
Feltétlen nézzétek meg a diashowt. nagyon szépek a képek. 🙂

Vrata

Tegnap volt a farmos, étkezési vratánk (fogadalom) vége. Még júliusban írtam, hogy sok farmos bhakta megfogadta, hogy csak azt eszik, amit itt termeltünk. Nagyon jól sikerült az utóbbi 4 hónap. Nagyban elősegíti az önfenntartásra tett erőfeszítésünket. Az ételeken kívül még a tisztítószerekben, mosószerekben is próbáltuk a hagyományos módszereket követni. Pl hamulúgot használunk a mosáshoz. Rongyot a szivacs helyett meg ilyenek. A vratát egy nagyon finom, természetesen Krisna-völgyi lakomával zártuk. Most sietek fel egy házavatóra.

Divali

2000 októberében Indiában jártam. Már akkor is gondolkoztam, hogy naplót fogok írni – magamnak. Satsvarupa Maharaja írt ilyeneket. Csak akkor még nem ismertem a blogírást, és nem is gondoltam, hogy valaha én is ilyet fogok csinálni. A Divaliról, a Fények ünnepről írtam. Tegnap a farmon is ünnepeltük. A halottak napja is ekkor volt. Mécsesek égtek a temetőkben, és a Krisna-völgyi házak ablakában is. Szóval ezt írtam akkor.


2000. Kartika alatt Indiában, Vrindavanában voltam zarándokúton. Az egyik este, amikor átsétáltam a Krisna-Balarama Mandirba elment az áram. (Ez itt nem egy szokatlan dolog.) A különlegesség, ami a templomhoz vezető utamon fogadott az volt, hogy mindenütt mécsesek égtek. A házak tetején (melyek itt lapos tetősek) sorban gyertyák és mécsesek sorakoztak. A Diwali, Dipabali fesztiválra készültek az emberek. Dipa lámpást, gyertyát, bali pedig sokat jelent. Dipabalinak azt nevezik, amikor sok lámpást gyújtanak.
Ezt az ünnepséget eredetileg Ayodya lakói tartották, amikor az Úr Ramacandra 14 éves száműzetéséből tért haza. Utat szerettek volna mutatni Neki, hogy ha éjszaka jön hazataláljon. Azóta minden évben lázasan készülődnek az indiaiak, hogy megemlékezhessenek erről az eseményről. Nagyon különleges élmény az, hogy itt a legnagyobb ünnepek Krisnához, Rámához kapcsolódnak.
Ilyenkor az ember bárhova megy, mindenki „Boldog Diwalit!” köszöntéssel fogadja. Talán olyan ez, mint az európaiaknak a karácsony.
(A tradíció jelen van, bár egyre inkább már csak az ünnep jelleg található meg. Az, hogy mi az oka az ünneplésnek, már háttérbe szorul.)

Azt még hozzá kell tennem – most így 5 évvel később -, hogy aznap este volt az életem egyik legborzasztóbb éjszakája is. Mivel a Divali ünnepen a fénynek jelentős szerepe van, ezért nagyon sok tűzijátékot tartanak, és rengeteg petárdát használnak. De a petárdák minősége nagyon gagyi. Ahol akkor laktam, este a petárdák durranását hallottuk. Egy emeletes házban laktunk, ami inkább egy bérházhoz hasonlítható, mert volt egy belső tere, amire mindegyik szoba ajtaja nyílott – nekünk az ablakunk is. A tetőtérből dobálták le a petárdákat és a szobánk előtt csattantak el. Próbáltam aludni, de nem sikerült. Hiába a füldugó és a fejre rakott párna. Annyira ki voltam bukva. Átkoztam az egész világot, hogy lehetnek ekkora barmok. Nagy nehezen valamikor abbahagyták. Végül sikerült elaludnunk is. Reggel, amikor sétáltam fel a lépcsőn a ruháimat teregetni, észrevettem egy felhívást, amiben az szerepelt, hogy Divalikor (előző este) összegyűlnek a gurukulik, a Krisnás iskola tanulói. És előre is elnézést kérnek a hangoskodásért. Hogy bennünket se zavarjon, jöjjünk mi is, csatlakozzunk az ünnepléshez. Hm…
Boldog Divalit!

Mr-a

Elgondokoztam, hogy Mr-a miért adagolja ilyen lassan a Statgép meghívókat. Két dolog jutott eszembe.

Az egyik, hogy a statgép még csak béta verzióban működik. Azzal, hogy szabályozza, hogy hány hozzáférés van, azt szabályozza, hogy hány felhasználót ereszt rá a rendszerre, azaz hányan tesztelik. Az, hogy csak meghívottak kaphatnak hozzáférést, a szolgáltatás kuriózum jellegét erősíti. De a modern marketing világában szerintem egy jól bevált módszer. Miért kérjük számon tőle, ha ezt használja.

A másik:
Mondhatod, hogy hatalommániás és így próbálja elérni, hogy az emberek kuncsorogjanak a kegyéért, emellett szeretetéhes és ezen keresztül próbál figyelmet kapni. Lehet, hogy szereti, ha szeretik. Mint mindenki más. De, ha belegondolunk, hogy mennyi energiát, pénzt fektetett be azért, hogy a kis birodalma, illetve birodalmunk (blogring, freeblog, statgép) működjön, akkor kicsit más perspektívából láthatjuk az egészet.

Lehet, hogy stílusában főnökösnek tűnik. Szeretem ezt benne, mert direkt csinálja. Így legalább egy kicsit visszafogja az emberben bujkáló állatot, a kihasználó hangulatot és miután megdöbbentél és elgondolkoztál, hogy nem te vagy a világ közepe, még talán egy kis hálát is érzel amiatt, amit nekünk ajánl – ingyen. A rend fenntartására alkalmazott módszerei egyszerűek, de mivel elég sok az óvodás, ezért ez működik.

Ha létrehozol egy szolgáltatást, akkor a hatalom inkább felelősséget jelent, terhet, problémákat, amit meg kell oldani. Abból csak egy darabig jön az öröm, hogy főnökösködsz. A sok buta felhasználó hülyeségét megoldani már kőkemény munka. Ezt meg persze senki nem szereti.

Ő nem csak egy személyiség nélküli szolgáltató, hanem a blogszféra jellegéből adódóan éreztetni akarja, hogy egy érző, gondolkodó ember. Ezért szubjektív a Randektív blogajánlója. És a rend fentartása végett fenntartja a jogot, hogy ki lehet tagja a blogringnek, meg ilyenek, amire rendszeresen szokott panaszt kapni másoktól.

Miért írtam ennyit erről? Hogy stílusos legyek: Csak.
Ha válaszolni akarok a kérdésre, nem azért, mert Mr-a felbérelt és most kapok tőle valamit cserébe. Neki már emailben korábban megköszöntem, amit csinál, most gondoltam, hogy itt is megteszem, hogy mások is láthassák. Szóval, köszönjük Mr-a. Nagyban hozzájárultál a hazai blogszféra megalapozásában. Meg nekem is segítettél, hogy ezt a blogot írhatom.

Ha te is használod az általa létrehozott rendszereket, akkor igenis, te is írhatsz neki egy köszönömöt. Biztos jól esik neki is. Végül is, amit korábban kifejeztem, ő is egy ember, aki szereti, ha másokat elégedetté tehet a munkájával, és fontos, hogy kifejezzük, ha örülünk ennek.

Na jó, elég a nyálas dumából. Remélem, érthető volt, amit ki akartam fejezni.