Month: February 2006

Gene Robinson episzkopális püspök alkoholelvonóra megy
Gene Robinson, az amerikai episzkopális (anglikán) egyház elsõ nyíltan meleg püspöke körlevélben közölte az irányítása alatt álló New Hampshire-i egyházmegye híveivel, hogy egy hónapra kórházba vonult alkoholelvonó kúrára.
“Testvéreim Krisztusban! Az alkoholfüggõséget gyógyító központból írok nektek, ahova partnerem, leányaim és kollégáim sugallatára és támogatásával feküdtem be. Küzdeni fogok az alkoholizmussal, amelyet már sok éve az akarat, az önfegyelem hiányával magyarázok, és amelyet nem tekintek leküzdhetetlen testi betegségnek” – olvasható Robinson püspök levelében.
Mint az AP hírügynökség beszámol róla, hívei és paptársai egyaránt úgy nyilatkoznak, hogy meglepetéssel értesültek a fõpap alkoholizmusáról.

Az ezt követő napokban én nem vettem részt nagyban a csoport életében. Ennek két oka van. Ha velük vagyok, akkor velük vagyok és azt csinálom, amit ők. De nekem megvolt a saját programom, azaz japázás, olvasás, stb. Plusz 4 nappal az indulás előtt kiderült, hogy van egy orvos Puriban, akit a bhakták előszeretettel látogatnak. Ő korábban halálos beteg volt, de természetes gyógymódokat használva meggyógyult, és ezt követően ő is orvoslásnak adta a fejét. Akupresszúrás módon diagnosztizál, illetve gyógyít. Illetve jógát tanít, amely segítségével rendbe tehetjük a testünket, energiáinkat, csakráinkat. Elmentünk Gaura Sakti prabhuval, hogy akkor megvizsgáltassuk magunkat. Sajnos akkor nem rendelt, de mondták, hogy reggel menjünk el hozzájuk 6:15-re és akkor lesz majd egy csoportos jóga gyakorlat és utána megnéz bennünket. Gaura Sakti prabhu nem jött el másnap, mert már a csoporttal foglalkozott, én meg kihasználva a lehetőséget elmentem.
Másnap reggel lelkesen indultam volna, de ilyen korán még nem egyszerű riksást találni. Sőt, mivel ez elég messze volt a tengerparttól, ezért motoros riksás kellett volna. Mit tehettem, elindultam gyalog. Végül néhány száz méter gyaloglás után, találtam egyet. Így oda is értem időben. Sőt, korábban, 6-ra. De még nem volt ott senki. Amikor olyan helyzetben vagyok, amikor nem tudom, hogy mit kell csinálni, akkor elkezd aggódalmaskodni az elmém. Most is ez történt. Át is futott bennem, hogy így érezheti egy ember magát egy Krisna templomban is, amikor először megy. És nagyon fontos, hogy valaki menjen oda és fogadja és mondja el neki, hogy mi fog történni. Az egyik fiú, akivel előző nap már találkoztam odajött és köszöntött. De aztán elkezdett intézkedni. Én meg csak aggódtam, hogy mi lesz. Elkezdtek szállingózni az emberek. Sok orosz bhakta jött el. Úgy látszik, hogy ők mindenütt ott vannak Indiában. Aztán megjelent az orvos, aki ezeket a gyakorlatokat vezeti. Így 6:30-kor el is kezdődött a jógázás. Elég érthetően csináltak mindent. Illetve, ha valamit nem értettem, illetve nem jól csináltam odajöttek és segítettek.
Az egyik gyakorlat sort lótusz ülésben kellett végezni. Mondták, hogyha nem tudom, nem baj. Kikérem magamnak! 🙂 Igen is, meg tudom csinálni. Egy másik hölgy szintén próbálkozott, de neki nem ment. Aztán a tanár viccelődve mondta neki, hogy csak nézzen engem, hogy én meg tudom, pedig kövér vagyok, ő meg vékony és nem. 🙂 A jóga végén pedig jött az azóta is kedvenc gyakorlatom, ászanám. Ez az, amikor a hátadon fekszel és relaxálsz. Ezt követően pedig körbe mentek és mindenkinek a kezébe nyomtak egy hatalmas marok tulasi levelet és egy nagy csomag fúcsomót. És ezt meg kellett enni. (Vegetáriánus vagyok, de azért ez nekem is too much volt.) És ráadásul egyben kellett bekapni és rágni. Hát jó ki kihívás volt. Ráadásul a fű beragadt a fogaim közé és egész nap azon küszködtem, hogyan tudom valahogy kiszedni onnan. És ekkor jött a diagnózis. Fűcsomóval a számban.

Na akkor itt vagyok!
Kint naplót ugyan nem írtam, de most megpróbálom összefoglalni az élményeimet. Több adagban fog történni és több napig.
Szóval ott fejeztem be, hogy hamarosan jön a magyar honfoglaló csapat. Vártuk őket nagy szeretettel, meg virágfüzérrel is. Már csak 5 perc volt a tervezett érkezésükig, amikor kibontottuk a zsákot, amiben a füzéreket hozták. Kiderült, hogy nagyon szépek, csak egy baj van velük. Nincs összekötve a két végük. Na ekkor hirtelen felindulásból elkezdtük összekötni őket. Nem volt ugyan egyszerű, mert a végéből még virágokat is le kellett szedni. De végül sikerült. Aztán vártunk. És vártunk. Sms-t is küldtünk, hogy merre vannak. Mondták, hogy a bejáratnál, csak be van zárva a kapu. Kiderült, hogy a lökött buszsofőr a hátsó bejárathoz vitte őket, ami természetesen be volt ilyenkor zárva. És mire odaértünk, addigra már a buszról is lepakoltak. Szóval innen átgürcöltek a főbejárathoz, ahol végül a füzéreket is a nyakukba tudtuk adni. Örültek neki. 🙂 Aztán megetettük őket. Lelkesen mesélték az élményeiket, hogy milyen „jó” volt a vonaton utazni, meg, hogy mennyi érdekességet láttak a 24 órás útjuk alatt. Főleg a falusi élet tetszett nekik. India alapjában véve egy borzasztó ország. (Már elnézést érte.) Sajnos. Régebben nem ilyen volt. A városokban a nyugatot próbálják majmolni, és a TV és az oktatás segítségével teljesen megváltozott a kultúrájuk, illetve ezen keresztül a lelkiségük. Persze még nem tűnt el teljesen, de azért keresni kell. A falvakban más a helyzet. A modern civilizáció még nem ért el mindenhova. (Bár sajnos az egyik fontos zarándokhelyünkön a legkiábrándítóbb látvány egy hatalmas Pepsi-cola plakát, már jelezte, hogy ez sem tart sokáig.) A bhakták azt élvezték, amikor látták az egyszerű életet élő embereket. Itt még a kultúra is sokkal jobban jelen van. Végül Krisna-völgyben mi is a védikus kultúra és lelkiség megalapozását célozzuk meg.
A bhakták ezután nyugovóra tértek a szobáikba. A vendégház managerre néhány nappal korábban mondta, hogy most elmegy néhány napra. Kérdeztük, hogy miért. Azt mondta, hogy ez egy kiváló lehetőség neki a pihenésre. Amikor mi, az ISKCON Krisnások vagyunk ott, akkor nincs semmi probléma és rá sincs szükség. Bennünk nagyon megbízik. 🙂

Teljesen felborult a napirendem. De holnap már írni fogok. 🙂

Megérkeztem. Kipihenten, de az utazástól fáradtan. Az utóbbi néhány napban 1-2 órákat aludtam.
Hamarosan jelentkezem. 🙂

Mostmar nagyban a bhaktak fogadasara keszulunk. Holnap este ernek ide. Ossze kell valahogy hozni, hogy mindenki elferjen a vendeghazba, de az etkeztetes nagyobb problema. Nehez itt olyan helyet talalni, ami megfelelo lenne a mi elvarasainknak. Vegul az egyik templomnal, Jaganananda Pandit templomanal keszitenek majd nekunk ebedet. Azert lesz az jo, mert az “tenyleg” prasadam lesz. Ennek hatasat en is ereztem, mert tegnap ott ettunk. Es egybol annyival jobban es “lelkibben” ereztem magam.
Gaura Sakti prabuval kozben sokat beszelgetunk. Mit hogyan csinaljunk tovabb. Mit hogyan fejlesszunk. Hasznos, hogy erre is tudunk itt idot fektetni, mert otthon nem mindig van ra lehetoseg.

Szoval a porges holnap beindul. 5 napot leszunk meg itt. A blog frissitesenek idejet nem tudom pontosan megadni, de hamarabb lesz, mint ahogy most gep kozelebe kerultem. Stay tunned!
Mar varom a bhaktakat! Kivancsi vagyok, mik az elso elmenyeik Indiarol… 🙂

A kovetkezo napok mar jobban teltek. Egyre korabban tudtam kelni, es mostmar 32 kort japazok naponta. Sot, mar a Bhagavad-gitabol is tanultam szanszkrit verseket. Parhuzamosan olvasom meg Stephen Covey konyvet is. Az elet vezetesrol szol, amelyet az altalanostol egy teljesen mas perspektivabol kozeliti meg a temat. Mar 1997-ben elvegeztem egy ezek alapjan osszeallitott tanfolyamot. Az angolul volt. Ahogy olvasom a konyvet – magyarul – sokat segit meg jobban elmelyiteni az ott tanultakat. Nincs nagyon idom kifejteni reszletesen, de javaslom mindenkinek elolvasasra. (A kiemelkedoen sikeres emberek 7 aranyszokasa, vagy valami ilyesmi a cime).

Indiaba pihenni szoktunk jonni. Az indulas elotti otthoni maratonok fokozzak a faradtsagunkat, de erre meg rajon a hosszu utazas. Erkezesunkkor meg szoktam konnyebbulni, de 1-2 nap utan szoktam elerni a melypontot. Most is ez tortent. Delutanra kezdtem rosszul erezni magam. Fajt a gyomrom es kicsit emelygett is. Sok oka lehet. A kimerultseg mellett az, hogy amilyen helyen ettunk, azt az ANTSZ otthon egybol bezarna. (Pedig ez nem is olyan rossz.) Delelott masziroztak es a napon voltam, szoval lehet, hogy napszuras is volt benne. Meg amugy most itt van ido betegnek lenni, ami otthon nem mindig. Szoval sok szonak is egy a vege, rendszeresen jartam a wc-t. Alulrol es felulrol is tisztultam. Hajnal 5-kor siekrult is elaludnom. De 7-kor megint felebredtem, szinten mosdo, de akkor mar finomabban. Lepihentem, de 10-kor mar ismet felebredtem. Ekkor mar sokkal jobban voltam. de amikor bofogtem, meg mindig a zaptojas szeru volt a dolog. (Elnezest, hogy egy kicsit naturisztikus, de India mar csak ilyen). Az ebed csak rizs volt joghurttal. Ez kifejezetten jo hatassal volt ram. Marmint a gyomromra.

Az erkezes a szokasos menetben tortent. A korabbi indiai uti beszamolomnal mar irtam az Aeroflottal levo sajatsagos izgalmakrol. Most is tartottak a formajukat. A gep neha elegge megremegett. Ismet nagy taps fogadta a landolast. 🙂
A gepunk 14:30-kor indult tovabb Bhuwanesvarba, igy egy repter melleti hotelben aludtunk. Nem volt tul siraly, de ez van. Bhuwanesvar egy fokkal nyugodtabb, mint Delhi, de ez is meg mindig India. Eloszor abba a hotelbe akartunk menni, ahol tavaly is voltunk, de a tulajdonos meg kozben csodbe ment es oda bnem tudtunk menni. Igy a Birla Guest Houseba mentunk. Ezt a helyet bereltuk ki az egesz Magyar csapatnak. Viszonylag jo hely.

Vegre. Most sikerult irni. Sokszor eszembe juttok. Mar hianyoztok! Egytol-egyig. Imadkozom is am ertetek. 🙂
Az internetkavezoba veletlenul jutottunk be. Teljesen mashova indultunk, de ugy latszik Krisna utjai kifurkeszhetetlenek meg ezen a teren is. Otthon mar elkezdtem papiron jegyzetelni, hogy mit szeretnek megosztani veletek. Persze az most nincs itt nalam, de fejbol azert megprobalom.