Na akkor itt vagyok!
Kint naplót ugyan nem írtam, de most megpróbálom összefoglalni az élményeimet. Több adagban fog történni és több napig.
Szóval ott fejeztem be, hogy hamarosan jön a magyar honfoglaló csapat. Vártuk őket nagy szeretettel, meg virágfüzérrel is. Már csak 5 perc volt a tervezett érkezésükig, amikor kibontottuk a zsákot, amiben a füzéreket hozták. Kiderült, hogy nagyon szépek, csak egy baj van velük. Nincs összekötve a két végük. Na ekkor hirtelen felindulásból elkezdtük összekötni őket. Nem volt ugyan egyszerű, mert a végéből még virágokat is le kellett szedni. De végül sikerült. Aztán vártunk. És vártunk. Sms-t is küldtünk, hogy merre vannak. Mondták, hogy a bejáratnál, csak be van zárva a kapu. Kiderült, hogy a lökött buszsofőr a hátsó bejárathoz vitte őket, ami természetesen be volt ilyenkor zárva. És mire odaértünk, addigra már a buszról is lepakoltak. Szóval innen átgürcöltek a főbejárathoz, ahol végül a füzéreket is a nyakukba tudtuk adni. Örültek neki. 🙂 Aztán megetettük őket. Lelkesen mesélték az élményeiket, hogy milyen „jó” volt a vonaton utazni, meg, hogy mennyi érdekességet láttak a 24 órás útjuk alatt. Főleg a falusi élet tetszett nekik. India alapjában véve egy borzasztó ország. (Már elnézést érte.) Sajnos. Régebben nem ilyen volt. A városokban a nyugatot próbálják majmolni, és a TV és az oktatás segítségével teljesen megváltozott a kultúrájuk, illetve ezen keresztül a lelkiségük. Persze még nem tűnt el teljesen, de azért keresni kell. A falvakban más a helyzet. A modern civilizáció még nem ért el mindenhova. (Bár sajnos az egyik fontos zarándokhelyünkön a legkiábrándítóbb látvány egy hatalmas Pepsi-cola plakát, már jelezte, hogy ez sem tart sokáig.) A bhakták azt élvezték, amikor látták az egyszerű életet élő embereket. Itt még a kultúra is sokkal jobban jelen van. Végül Krisna-völgyben mi is a védikus kultúra és lelkiség megalapozását célozzuk meg.
A bhakták ezután nyugovóra tértek a szobáikba. A vendégház managerre néhány nappal korábban mondta, hogy most elmegy néhány napra. Kérdeztük, hogy miért. Azt mondta, hogy ez egy kiváló lehetőség neki a pihenésre. Amikor mi, az ISKCON Krisnások vagyunk ott, akkor nincs semmi probléma és rá sincs szükség. Bennünk nagyon megbízik. 🙂