Az ezt követő napokban én nem vettem részt nagyban a csoport életében. Ennek két oka van. Ha velük vagyok, akkor velük vagyok és azt csinálom, amit ők. De nekem megvolt a saját programom, azaz japázás, olvasás, stb. Plusz 4 nappal az indulás előtt kiderült, hogy van egy orvos Puriban, akit a bhakták előszeretettel látogatnak. Ő korábban halálos beteg volt, de természetes gyógymódokat használva meggyógyult, és ezt követően ő is orvoslásnak adta a fejét. Akupresszúrás módon diagnosztizál, illetve gyógyít. Illetve jógát tanít, amely segítségével rendbe tehetjük a testünket, energiáinkat, csakráinkat. Elmentünk Gaura Sakti prabhuval, hogy akkor megvizsgáltassuk magunkat. Sajnos akkor nem rendelt, de mondták, hogy reggel menjünk el hozzájuk 6:15-re és akkor lesz majd egy csoportos jóga gyakorlat és utána megnéz bennünket. Gaura Sakti prabhu nem jött el másnap, mert már a csoporttal foglalkozott, én meg kihasználva a lehetőséget elmentem.
Másnap reggel lelkesen indultam volna, de ilyen korán még nem egyszerű riksást találni. Sőt, mivel ez elég messze volt a tengerparttól, ezért motoros riksás kellett volna. Mit tehettem, elindultam gyalog. Végül néhány száz méter gyaloglás után, találtam egyet. Így oda is értem időben. Sőt, korábban, 6-ra. De még nem volt ott senki. Amikor olyan helyzetben vagyok, amikor nem tudom, hogy mit kell csinálni, akkor elkezd aggódalmaskodni az elmém. Most is ez történt. Át is futott bennem, hogy így érezheti egy ember magát egy Krisna templomban is, amikor először megy. És nagyon fontos, hogy valaki menjen oda és fogadja és mondja el neki, hogy mi fog történni. Az egyik fiú, akivel előző nap már találkoztam odajött és köszöntött. De aztán elkezdett intézkedni. Én meg csak aggódtam, hogy mi lesz. Elkezdtek szállingózni az emberek. Sok orosz bhakta jött el. Úgy látszik, hogy ők mindenütt ott vannak Indiában. Aztán megjelent az orvos, aki ezeket a gyakorlatokat vezeti. Így 6:30-kor el is kezdődött a jógázás. Elég érthetően csináltak mindent. Illetve, ha valamit nem értettem, illetve nem jól csináltam odajöttek és segítettek.
Az egyik gyakorlat sort lótusz ülésben kellett végezni. Mondták, hogyha nem tudom, nem baj. Kikérem magamnak! 🙂 Igen is, meg tudom csinálni. Egy másik hölgy szintén próbálkozott, de neki nem ment. Aztán a tanár viccelődve mondta neki, hogy csak nézzen engem, hogy én meg tudom, pedig kövér vagyok, ő meg vékony és nem. 🙂 A jóga végén pedig jött az azóta is kedvenc gyakorlatom, ászanám. Ez az, amikor a hátadon fekszel és relaxálsz. Ezt követően pedig körbe mentek és mindenkinek a kezébe nyomtak egy hatalmas marok tulasi levelet és egy nagy csomag fúcsomót. És ezt meg kellett enni. (Vegetáriánus vagyok, de azért ez nekem is too much volt.) És ráadásul egyben kellett bekapni és rágni. Hát jó ki kihívás volt. Ráadásul a fű beragadt a fogaim közé és egész nap azon küszködtem, hogyan tudom valahogy kiszedni onnan. És ekkor jött a diagnózis. Fűcsomóval a számban.