Ezt követően jött a diagnózis. Ez abból állt, hogy először megmérte a vérnyomásom. Ezután jött a akupresszúrás diagnózis. Ez abból állt, hogy vannak ezek a rücskös fahengerek, amikkel masszírozni szoktak és azzal elkezdte a kezemet lazítani, nyomkodni. Egy idő után pedig elkezdett egy-egy pontot egyre erősebben nyomni, kérdezve, hogy fáj-e. A legtöbb esetben nem fájt, vagy csak nagyon kicsit. Aztán volt 1-2 pont, ahol erősebben. Végeredményben azt mondta, hogy alapból minden jó, és, ami pedig nem, az a megfelelő és rendszeres étkezéssel „kijavítható”. Illetve igyak 2-3 liter vizet.
Ezután rendszeresen jártam reggelente jógázni. Illetve kaptam 3-szor masszázst is. Egy olajosat és egy akupresszúrásat is, ahol dominánsan a kezemet és a talpamat nyomkodták. Az olajoson olyan pontokat is nyomkodtak, amiről azt hittem, hogy nem is lehet masszírozni. Pl. a hónaljamat is úgy szétnyomkodta, hogy nagyon fájt. Ami érdekes, hogy ahogy haladtak a napok, egyre több akupresszúrás pontom fájt. Kérdeztem, hogy miért. Azt mondták, hogy az első 10 nap egyre rosszabbul van az ember, majd a második 10 nap alatt kezd kitisztulni, javulni a test. Ezért szokták mindenkinek az 1 hónapot javasolni. Nekem csak ennyi időm volt, így végül a 4. napon elakadtam. Remélem, nem maradok így.
Még elvittem magammal néhány másik bhakták is, szerezzenek tapasztalatot erről. Illetve van, aki maga is el akart jönni. Jó volt nekik. Őket is diagnosztizálták és jógáztak. Radharadya prabhu az első nap után eldőlt. De ebben az is közrejátszik, hogy az előző napon az óceánban a bhakták játszottak, és ott túl sokat mozgott. (Neki a gerincével van baj és nem bírja a terhelést.) Remélem, itthon is tudom majd folytatni a jógázást. Ja igen, mert jógagyakorlatokat írtak fel receptre. 🙂