Month: May 2006

Most még gyorsan befejezem a kis körutam leírását. Debrecenből felmentem Budapestre és ott aludtam a templomba. Elég fáradt voltam. Nem szokott ennyire kimeríteni a sok utazás, de most ez történt velem. Lepihentem és egyből néhány órát aludtam, a mikor felkeltem nem érezem magam kipihenve.
Másnap, a reggeli program után még volt egy megbeszélésem, majd bementem a Fehérvári sankirtana bhaktákhoz. Zoli prabhu kint volt a Tesconál. Kicsit beszélgettünk, majd bementem vásárolni, s bár nem ennyi időt terveztem rá, de végül 2 órát kellett bent pazarolnom az életemből. Nem tudom, ki hogy van a vásárlásokkal, de most különösen utáltam.
Hazafelé bementem a Siófoki Calendula Klinikára, amiről Gaura Sakti prabhu már írt a blogjában. Ott van néhány bhakta és Ajurvédikus kezelésen vesznek részt. Kicsit elnosztalgiáztam, hogy milyen jó is az egészséges élet, majd jöttem haza, a farmra.

A szegedi központba pont hatra érkeztem. Addigra a bhakták már összegyűltek. Jó sokan voltak, főleg ha azt is figyelembe vesszük, hogy csak az előző nap szóltam nekik. Egy kicsit bhajanoztunk. Elterveztem, hogy milyen dallamot fogok énekelni, és egy teljesen más jött ki belőle. Valahogy a zenélés, éneklés háttérbe szorult az életemben, legalábbis nem sokat fejlesztettem magam ezen a téren az utóbbi években. Ez a kis korút arra is felhívta a figyelmem, hogy ezzel ismét érdemes foglalkozni, hiszen a Krisna-tudat zene, tánc, filozófia, étkezés körül forog. 🙂
A központ szépen néz ki. Itt is sok a gyerek, de itt már inkább a tizenévesek vannak többen. Az egyik szülő odajött hozzám és kérdezte, hogy a nyáron lejöhetnének-e a gyerekek a farmra egy hétre, és képeznénk-e őket a Krisna-tudat tudományának bizonyos területein. Örültem neki, hiszen nagy segítség az ember életében, ha már ilyen korán megismerkedhet olyan dolgokkal, amivel pl én csak később, huszonévesen tanultam meg.

Másnap az egyik régi barátommal beszélgettem. Elég sokat. Sok érdekes téma szóba jött, főleg róla beszéltünk, hogy milyen irányba terelje az életét, és, hogy milyen fontos a bhaktákkal való társulás. Illetve milyen nehéz, ha nincs az.

A vasárnapi családlátogatás és a tegnapi esküvő után este Békéscsabán jöttünk össze az egyik bhakta lakásán. Az elején zenéltünk egy kicsit, utána beszélgettünk. A szokásos program. Este, amikor mentem a másik bhaktához, ahol aludtam, elgondolkoztam, hogy vajon mire is van szüksége egy 30-40 év körüli hívőnek? Ennek főleg az volt az apropója, hogy a gyerekes bhakták egy része eljött ugyan, de a bhajan után már el is mentek, a beszélgetésre már nem tudtak maradni, mert a gyerekek ugye nem engedték.
Amikor még én is békéscsabai voltam, akkor még teljesen más volt a helyzet. Főleg fiatalok jöttek a programokra. A „probléma” sokkal egyszerűbb volt. Szerettél együtt lenni más, hasonló gondolkodású emberekkel, zenélni, enni, beszélgetni. A házasság után is kb hasonló a helyzet, bár akkor már a figyelem többfelé terelődik. De, amint megszületik a gyerek, akkor ő kerül a középpontba, és emiatt minden más hozzá igazodik.
Persze, ez nem újdonság, de pont most, ahogy a gyülekezetfejlesztésen meditálok, a figyelmem jobban rá lett irányítva erre a témára.