Tévé

“Kutatók a hatvanas évek végétől videóra vettek és gondosan megvizsgáltak ezer és ezer, főidőben sugárzott, tévéműsort s a bennük felbukkanó figurákat. Összegezve eredményeiket, úgy találták, hogy a televízió ordenáré módon félrevezető képet ad a valóságról. Ráadásul, mint e vizsgálat bizonyítja, a tévét sokan meglepő mértékben tekintik a valóság hű tükrének…
A főidőben adott műsorokban háromszor annyi férfi szerepelt, mint amennyi nő, és a nők mindig fiatalabbak voltak a férfiaknál, akikkel találkoznak. A színes bőrűek (elsősorban a latin-amerikaiak), a gyerekek és az öregek jóval kevesebbszer szerepelnek annál, mint amekkora az arányszámuk a lakosság egészéhez képest. Az etnikai kisebbségek képviselői általában csak kisebb szerepekben tűntek föl. Továbbá, a figurák zöme vezető vagy értelmiségi volt. Az USA-ban a munkaerő 67 százaléka fizikai dolgozó, a képernyőn viszont csupán a figurák 25 százaléka végez ilyen munkát. A bűnözés a tévében tízszer olyan gyakori, mint a valóságban. Egy átlagos kamasz, tizenötödik születésnapjáig mintegy 13.000 emberölés szemtanúja volt a képernyőn. A tévében szereplő figurák több mint 50 százaléka valamilyen viharos és kegyetlen összecsapás alanya lesz, míg az FBI adatai szerint az USA lakosságának kevesebb, mint egy százaléka lesz erőszakos bűncselekmény áldozatai David Rintel forgatókönyvíró, aki az Amerikai Írók Szervezetének elnöke volt, találóan sommázta: “Este nyolctól tizenegyig a tévéadás egyetlen épületes hazugság…”