Author: Mrd

Betörő :O

Megérkeztem az albérletünkbe. Néhány hónapja megvettük az új budapesti központunkat, ezért annak ezerrel zajlik az átalakítása. A farmos művész és építő csapat is rendszeresen itt vannak, ezért béreltek nekik egy lakást. Ide érkeztem most meg. A Parveen-nal a találkozóm holnapra halasztva. Azt hiszem, hogy ezt nem is bánom. Kicsit már késő van.
Az érkezésem kalandos volt. Otthon megadták a hely címét. Városmajor u. 26. Persze ilyen utca nincs a 3. kerületbe. Mivel a egyszer már jártam itt, ezért körülbelül emlékeztem, hogy hova kell jönni. A Vízimolnár utca volt az… 🙂 Kerestem a 26-os számot, de nem találtam. Csak páratlan számú épületek voltak. Végül fogtam magam és bementem abba, amelyikbe gondoltam, hogy van, s szerencsémre a kulcs nyitotta a bejárati ajtót. Pont akkor jött egy másik lakó is, akit végül én engedtem be. Ő is a földszinten lakott, s próbáltam a zárba berakni a kulcsot, de nem sikerült. Kérdeztem, hogy ugye itt laknak a Krisnások. Mondta, hát nem hiszi. Kérdeztem, hogy biztos? Nem adták ki a házat albérletbe. Mondta, hogy biztos, hogy nem. Ekkorra már nyílott az ajtó és egy 40-es éveiben járó hölgy nyitott ajtót. Rámosolyogtam és mondtam, hogy elnézést, de eltévesztettem a tömböt. Furcsán nézett rám és azt mondta: „De hát ez hogy lehet? Ez furcsa, nem, Pistukám”. Gondoltam, furcsa vagy nem furcsa, ilyen útmutatással örüljön, hogy nem mentem be a házába. Aztán gyorsan elslisszantam. Gondolom szegény nő majd nem tud éjszaka aludni, hogy betörők próbáltak bemenni hozzá… 😮 Majd pont a szemközti szomszéddal egyidőben török be… Hajmeresztőek az emberek. (Bár ebben az esetben én is az voltam.) Ezután átmentem a szomszédba. Persze ezt a lépcsőházat is nyitotta a kulcs. Gondoltam, hogy milyen jó kis univerzális kulcsot kaptam. Szerencsére ez már tényleg az albérleté volt… 🙂

Indulás

Most indulok Budapestre és este fél 10 kor fogok találkozni az egyik indiai ismerősömmel. A segítségét fogom kérni, hogy kihez menjek el a Gitak miatt. Az utóbbi 1-2 évben nem nagyon foglalkoztam az indiaiakkal. Előtte többször találkoztam, de mivel az üzleti élet elég kemény világ, ezért elég sokan gyorsan el is mennek innen és máshol próbálnak szerencsét. Ezért elég gyorsan változik az “állomány”. Remélem sikeres lesz az út.
Góranga!

Gita Jayanti

Tegnap egész nap iszonyatosan fájt a fejem. Nem tudom, hogy mi az oka, de biztosan a stressz. Este még volt egy gyűlésem, ami elhúzódott, s rátett egy lapáttal a fejfájásomnak. Egyszerű, probléma mentes élet ám ez a szerzetes élet… 🙂
Ma sikerült végre a szobámból is a könyveket kipakolni. Összesen (iroda és a szobámból) 10 banános doboznyi könyvvel bővült a farmos könyvtárunk. Nagy munka volt, de túl vagyok rajta… 🙂
A hétvégén lesz a Gita Jayanti, ami a Bhagavad-gita elbeszélésének az évfordulója. Ezt az ünnepet összekötjük egy támogatói programmal is, ahol a résztvevők x mennyiségű Gitát szponzorálnak, s azokat iskolákba könyvtárakba, illetve fontos közéleti személyiségekhez juttajuk el.. Ezzel kapcsolatban ma vagy holnap Budapestre utazok, ahol indiai üzletemberekkel találkozok. Ehhez keresek támogatókat.

Országos gyűlés

Kérdeztetek arról, hogy miről szólt az országos gyűlésünk.
A Krisna-tudat történetisége sokezer évre nyúlik visza, viszont a 20-21. században tapasztalható „szervezett” egyházként 1965-ben lett bejegyezve, a Magyarországi egyházszervezet, a Magyarországi Krisna-tudatú Hívők Közössége pedig 1989-ben. Mivel egy viszonylag fiatal intézmény szervezésről van szó, ezért nagyon komoly munka hárul a jelenlegi vezetésre, ezen a területen „úttörő” munkát végeznek. A mostani gyűlésen arról volt szó, hogy milyen szociális hálót tud az egyház biztosítani a szerzeteseinek. Mindenki szerzetesként, misszionáriusként lép be, és nem is vár semmit viszonzásul. Viszont az egyháznak fel kell készülni arra, hogy mi van akkor, ha a szerzetesei megöregszenek, lebetegszenek és ápolásra szorulnak, stb. Hogyan biztosítjuk erre a financiális, munkaerő, épület alapot, stb. Szóval ilyen jellegű kérdéseket boncolgattunk.

Karácsonyi párbeszéd

-Nem félsz? kérdezte a pulyka.
A ponty válaszképpen csak bólogatott.
-Nem vagy az a panaszkodós típus! – élcelõdött a madár.
Erre a hal zavarában kettõt pislantott.
Miután a szárnyas döbbenetét leplezve így folytatta:
-Csak azt tudnám, miért épp a gesztenye? Na, de mindegy, végül is.
-Van ennél érdekesebb dolog is. – Törte meg öröknek tûnõ némaságát a hal. Az ember, az ember az, aki megkönnyez egy regényt, egy filmet, ha gyermeke születik szintén elérzékenyül, s mikor a legkisebb sérelem éri, pityereg. Nem is beszélve arról, mikor a párja elhagyja! Az ember oly lágyszívû, mégis szemrebbenés nélkül öl meg bennünket a szeretet ünnepén.
-Igen, ez igaz. Már hallom is, hogy jön valaki! Isten veled! – búcsúzott elcsukló hangon a pulyka.
Boldog karácsonyt! – rebegte a hal.

Agyilag zokni

Megérkeztem. A 2 napos gyűlésből 4 napos lett. Az agyműködésem eléggé lelassult. Így elég fáradt vagyok. A Hozzászólásban korábban feltett szex kérdésre remélem majd holnap válaszolok. Addig is megosztok veletek egy kis dialógust, egy karácsonyi párbeszédet. Most kaptam. Egy friss írás, ami eddig még nem volt sehol sem publikálva. Az egyik elkövetkezendő újságunkban fogom majd megjelentetni. Mjad holnap találkozunk!

Bp 1-2 nap

Kicsit sokáig tartottak a napok. A tegnapi és a mai nap is gyűléssel telt. De mivel nem fejeztük be a témákat, ezért végül holnapra is maradnunk kell. De akár még holnap után is. Elég fárasztó. . … 🙁

Délután találkoztam egy régi ismerősömmel, Zolival, akit már nagyon régóta kerestem. Kíváncsi voltam, hogy mi van vele, és mi van a ex cégvezetőjével, akinél korábban dolgozott (egy indiai üzletember, akivel rendszeresen szoktam találkozni.) A HRP számítástechnikai nagykereskedésben dolgozik már két hónapja. A főnöke pedig már nem él Magyarországon. Szóval újabb infót nem kaptam róla.

Meglátogattam még Parveen-t is, egy indiai üzletembert, aki szintén elég régóta él Magyarországon, s rendszeresen szokott segíteni mindenféle projekt megvalósításában. A segítségét kértem, hogy a tehenészetünk körüli utak megépítésében adjon támogatást és kedvesen egy nagyobb összeget ajánlott fel rá. Szíve ügyének érzi, hogy segítsen nekünk, hiszen a szülőföldje kultúráját valósítjuk meg itt Európában. Persze az értékek, amit mi képviselünk nem “indiai” értékek, hanem mindenkire vonatkozó általános lelki és erkölcsi értékek, mindenki hasznát szolgálják.

Fund-raising stratégia

A mai napom kicsit másképp terveztem, mint, ahogy történt. A templom (nem a farm, hanem ennek egy fő részegysége) jövő évi költségvetését analizáltuk. A költségek azok mindig nőnek (infláció – >drágulás), ami végül minden “végfelhasználón” lecsapódik. Egy 1 órás gyűlésnek indult, de végül az egész napom ezzel ment el. A templomra lehet a legjobb fund-raisinget csinálni, s ennek a módszereiről, ötletekről beszéltünk. Most fejeztem be és most próbálom még összeszedni magam a holnapi utazásra. Budapestre megyek egy 2 napos gyűlésre. Országos Tanácsnak hívják, ami az egyház legfelsőbb vezetési szerve. Negyedévente szokott gyűlésezni, s az egyház irányelveit határozza meg. Reggel 6 körül indulok, s 9-től lesz a gyűlés, de szerencsére várhatóan 2-3 óra körül véget is ér.

Rend a lelke mindennek

A mai napon nagy rendrakást csináltam az irodámban. Mindez azzal kezdődött, hogy az összegyűlt új könyveket akartam berakni a szekrényembe, de nem találtam nekik helyet. Már régóta szeretnék egy könyvtárat kialakítani a farmon, de valahogy ez mindig elmarad. Se ember nincs rá, se helység. Könyvekből már viszont van bőven. Ennek hatására kipakoltam egy másik szekrényemet is -> Ennek hatására a többi irodás is elkezdett pakolni. Ennek örültem. Az a mottóm ezen a területen, amit Benjamin Franklin mondott, hogy “A place for everything and everything in its place.” Ami annyit tesz, hogy legyen mindennek egy helye és minden legyen a helyén. Ez minden területre kiterjed, a számítógépemre, a cuccaimra, a könyveimre, akár az mp3 fájljaimra, mindenre. Ha valahol rendetlenség van, az iszonyatosan irritál. Ez a nagy méretű rendrakás néhány havonta jön rám. Szóval ezt is letudtam… 🙂 Talán holnap a szobámban lévő könyveket is összegyűjtöm, hogy melyiket teszem be a könyvtárba és melyik maradjon nálam.