Category: Aktuális

Amik hírek voltak, amikor még írtam.

Missziós munka

Az isztambuli látogatásom célja nem a turisztikai látványosságok megtekintése (ez inkább csak természetes velejárója), hanem a könyvkiadással kapcsolatos információk gyűjtése. Voltam már több könyvesboltban, megnézni, hogy milyenek. Az egyik feltűnő dolog az volt, hogy sok könyv van, de minden témából csak valamennyi. A vásárló meg van védve, hogy egy témában ne kelljen túl sok könyvvel találkoznia. Nem tudom, hogy tudatosan csinálják ezt, és szűrik-e a könyveket, de egy szempontból tetszett. Másik szempontból kifejezte azt, hogy nehéz bekerülni a helyi könyvpiacra.
A legjobb az lenne, hogy a világ többi részén bevált módon, a könyvosztóink keresnék meg az embereket a házuknál, az utcákon. Sajnos ez itt nem lehetséges. Az iszlám szinte kizárólagossága miatt még a keresztény misszionáriusokat sem szeretik. Szóval ez a terület kizárva. A könyvesboltba való bekerülés nehéz, de ott amúgy sem fogyna olyan sok ezekből a könyvekből. Nem az átlag bestsellerek, mint általában a vallásos témával foglalkozó könyvek. Persze megpróbálunk ezen a téren néhány kapcsolatot kiépíteni, de valószínű, hogy nem lesz ez a fő csatornánk.
Jó lenne, ha lenne egy éttermünk. A helyiek nagyon szeretnek enni, de a vegetáriánus étkezésnek nincs nagy kultúrája. Ezért hiányt pótolnánk ezzel. Ehhez viszont sok-sok bhakta kellene, ami itt nincs.
Reggel gondolkoztam, hogy fel kellene mérni, hogy mekkora itt az indiai populáció, de gyanítom, hogy nem olyan nagy. Ötletelünk, gondolkozunk. Megoldás egyelőre nincs, de láthatjátok, hogy nem egyszerű a misszionárius munka.
Most megyünk a kiadóhoz. Tárgyalni.

Ha neked nem elég a kávé…

Megérkeztem Törökországba. A repülőutam jó volt. Megkaptam a kávém is. Ugyan nem rendeltem, de s mellettem ülő nő igen. S végül az ölemben landolt. Szegény utaskísérő nagyon izgult és sopánkodott. De végül túléltem. És most, mosás után, már nem is látszik.
Egy hotelben szállok meg a Taksim téren. Elég intenzív ott az élet. A szobám ennek ellenére elég csöndes. Az első benyomásaim pozitívak a városról. Kicsit kelet, kicsit nyugat. Folyt köv.

Let’s go!

Nemsokára indulunk. Még nem tudom mire számítsak, mert még sosem volt kint. Szerintem biztos lesz majd valami internet kávéző, ahonnan majd tudok blogolni. Nem szoktam nagyon utazáskor izgulni, de most izgulok egy kicsit. Sebaj, majd elmúlik.

Lágy bhajan

A budapesti templomban a folyosókon mindig szól a hangszórókból valamilyen zene. Általában Srila Prabhupadától (a bal oldali blog rádióban találtok belőle). Most itt ülök a szobában és ide is behallatszik a bhajan. Az egész napos fárasztó gyűlés után nagyon kellemes hallgatni. A lelkiség mellett nyugalmat is áraszt.

Könyvkiadás Törökországban

Kicsit intenzívek a napok. Ma még lesz néhány gyűlésem, mert a következő két napban Budapesten lesznek gyűlések, majd pedig megyün Törökországba. Még sosem voltam ott. Azt mondják, hogy nagyjából olyan, mint Budapest. Kíváncsi vagyok. Most készítjük elő a tárgyalást néhány kinti könyvkiadóval, hogyan tudnánk az ő terjesztési csatornáikban részt venni. Nem egyszerű, mert a könyvpiacon mindig elég kiélezett a verseny. De remélem, azért szeretni fogják a könyveinket.

A böjt vége

A böjtöt egész jól bírtam. Estére már az éhségem is elmúlt. Kb 10 körül lefeküdtem, de éreztem, hogy valami nem stimmel. Igazam volt. Azt álmodtam, hogy migrénem van, s hajnali 1 órakor arra ébredtem, hogy tényleg migrénem van. Rá lehet fogni, hogy ez a szokásos méregtelenítési folyamat, sajnos ez nem csak egy fejfájás volt. Minden szökőévben szokott csak előjönni. Az okát nem igazán lehet tudni. Egy másik bhaktának is szokott ilyenje lenni, neki gyakrabban. Az orvosok nem találtak nála semmit problémát. Szóval úgy látszik nincs magyarázat. Csak annyi, hogy karma.
Az egész procedúra a látás megromlásával kezdődik, mintha a szemem egyik oldalán valami elkezdene vibrálni (neonszerűen), majd nem látok rendesen. Ez eltart egy 10-20 percig, aztán elmúlik. Ezután jön ez a borzasztó migrén. Ami jónéhány óráig eltart. Ez volt most, de az egész a lefekvés után történt. Bevettem egy fájdalomcsillapítót, az segített. 3 körül el is aludtam, fél hétkor felkeltem, mentem a templomba.

Kitartás

Ekadasi van, böjtnap. Nem újdonság, mert Krisnáséknál minden második héten van ilyen nap. A mai azért kiemelten fontos, mert, ha az ember nem tartotta be valamelyik Ekadasit az évben, akkor a mai napi „pótolja” azt. Ez nagyon jó lehetőség, hogy szembesüljünk azzal, hogy mennyire tudjuk kontrollálni magunkat. Általában ilyenkor minden bhakta koplal, szárazböjtöt tart, azaz nem eszik és nem iszik semmit. Van, akinek könnyen megy, van, akinek nehezen. Nekem eddig minden simán ment. Most kezd az elmém vágyakozni valami ennivalóra, de kihagyom. Mert, amikor az ember ilyenkor eszik, utána látja be, hogy igazából nem ért annyit az egész. Szóval kitartást a bhakta olvasóknak. Már nem sok van hátra… 🙂