Category: Aktuális

Tegnap egy budapesti gyűlésen voltam. Későn értünk haza. Holnap Budapestre megyek. Másnap pedig egy nemzetközi gyűlésre, Spanyolországba. Tudom, ez sokaknak nagyon jól hangzik, de már hétfő hajnalban jövünk is haza, úgyhogy praktikusan csak jövünk-megyünk. A mai nap egy Apple Mac notebookot installáltam. Egy egész más világ. most ez az időszak köszöntött be az életünkbe. De végül ezeknek a megbeszéléseknek eredménye is van, és nem csak a vakvilágba beszélünk bele. És egy vallás szervezéséhez komoly erőfeszítést kell tenni, hogy annak az intézményi rendszere működjön.

Most indulunk haza. Ezeket a bejegyzéseket majd csak otthon fogom felrakni. Azért tudtam most írni, mert utolsó reggelre, a légkalapács megkegyelmezett nekünk! Csönd van, nyugalom, mint Krisna-völgyben mindig szokott… 🙂

Ahogy említettem, minden nap 32 kört japáztam. Ez nagyon jó volt, mert az utóbbi, fesztiválos idők nagyon intenzívek voltak. A kellemes környezet segítette, hogy ne vonja el a figyelmem a külvilág eseményei, és jobban tudjak figyelni a mantrázásra.
A Srimad Bhagavatam verseit olvastam A 7-8-9 Ének versein mentem végig. Nagyon jó volt így egyben elolvasni őket. Sokkal jobban összeállt a kép, hogy miről szólnak ezek a könyvek. (Ez több ezer verset jelentett a néhány nap alatt.)
Az itt lakó bhaktákkal is sokat beszélgettünk. Mi meséltünk, hogy mi zajlik nálunk, ők meg, hogy mi náluk.

Ami nagyon zavart az a kosz. A tengerpart tele volt eldobált csikkekkel, törött üvegekkel, stb., hogy csak a említhetőeket írjam le. Ezt nem csak a turisták „gyártják”, hanem a helyi vásott kölkök is. De gondolkoztam, hogy végül is az ő bajuk. Ha ezért nem jön ide a vendég, akkor az ő bevételük csökken.
Az utolsó előtti nap elég komoly szél kerekedett, s ezért a hullámok is megjelentek az amúgy elég csendes vízfelületen. Ezek letakarították a part egy részét. A csikkeket és társait. Gondoltam, ezért nem volt ez takarítva. Tudják, hogy a tenger elvégzi a piszkos munkát.

A gyümölcsszezon még csak most kezdődik, de pl. most ért véget a füge szezon. Eddig még csak aszalva ettem ilyet, de nyersen sokkal finomabb. Kellemes ízű a gyümölcse. Nem túlságosan a jóság kötőerejét tükrözi a megjelenése, de főleg az, hogy, amikor megérik a fán, akkor szétcsattan és lefolyik a földre. Ez azért tesztes, mert meg is rohad, amíg teljesen az enyészetévé nem válik. Nem akarok ellenpropagandát csinálni neki, mert nagyon ízlett, csak leírtam a megfigyeléseimet. Sajnos a mandarin és a kiwi, illetve a olivabogyó majd csak később érik. Ezekről lemaradtunk.

Hogy ne legyen tökéletes az idill, ezért a teremtő fekete süniket rakott a vízbe, amibe, ha belelépsz, beletörik a tüskéje, amit jobb esetben egy tűvel ki tudsz szedni, de szerencsétlenebb helyzetbe kórházban kell kiszedni. Ezért az elsőnek idelátogatók rettenetesen tartanak ettől a kis állattól. A kereskedelem persze azonnali válaszként megjelentette a vízi cipőket, amit felvéve nem tud megszúrni szegény állatka. Mondanom sem kell, ez a legnépszerűbb termék.

Az egész ittlétünk egyik visszatérő eleme a retro, a régi idők felidézése volt. Ennek az egyik fő oka az, hogy Horvátországban, és még az ilyen turista övezetben is, a kommunista idők nyoma elég erősen érezhető volt. Kezdve a lakással, ahol laktunk. A 70-es éveket tükrözte a villanykapcsolótól kezdve egészen a bútorokig minden. Mókás volt. Valahogy először visszatetszést ébresztett bennem. Érdekes, hogy milyen hatással vannak az ember elméjére a világ változásai. Változik a divat és nekem is természetesebb a mostani bútorzat (most nem a modern, elvont irányzatra gondolok). De végül elfogadtam, mert úgyse nagyon tudtam volna mást csinálni, meg ráadásul ilyen környezetben nőttem fel, úgyhogy annyira nem volt idegen. Csak kicsit elszoktam tőle.
A retro másik megnyilvánulása az itt lévő épületekben jelentkezett. Nagyon sok kommunista épületet lehet látni. Magyarországon már nem annyira van ez jelen, de itt elég erőteljes. Aztán bementünk vásárolni egy áruházba, amiről mondanom sem kell, hogy a 80-as éveket tükrözte. Jókat mosolyogtam.

Horvátországban, Pulában voltunk. Egy kis kikapcsolódás. Egy bhakta házában laktunk, közvetlen a tengerparton. Bár ezt a “szolgáltatást” nem annyira használtuk ki, mert 2-szer voltunk fürdeni, de nagyon kellemes volt a tenger felől érkező szél. Különösen az utolsó napon, amikor egy picit hűvös is volt. Sokat voltunk a szabadban, mert a szomszédban építkeztek és szinte non-stop ment a légkalapács. Úgyhogy 7-től 6-ig arra voltunk kényszerítve, hogy máshol legyünk. Ezért igazából nem is nagyon írtam kint. Nem nagyon volt rá lehetőség, mert mire odajutottam volna, már este volt és fáradt voltam. 32 kört japáztam, sokat olvastam (amikor nem volt zaj.) Sokat beszélgettünk. Az összbenyomás pozitív volt.

Vasárnapig elutazom. Lehet, hogy írok majd, de nem tudom, hogy lesz-e internet a közelbe. Legalább lesz néhány nyugodt napotok… 🙂