Tegnap volt a somogyvámosi játszóter átadó ünnepsége. Somogyvámos egy kb 800 lakosú, zsákutca falu, mivel innen már nem lehet tovább jutni sehova. Ennek a külterületén van Krisna-völgy. Amikor idejöttünk kihalóban volt, hiszen nagyobb volt az elhalálozás, mint a születés, és a fiatalok a perspektíva hiányában elköltöztek innen. A polgármester (Hanzel Laci bácsi, a tojáspatkolás “Leg” embere) nyitott szelleme volt az, amelyen keresztül ez az irány megfordult. Amikor 1993-ban először megkerestük elmondtuk neki, hogy egy indiai kulturális központot akarunk itt megvalósítani. Amikor elmeséltük a terveinket, akkor csak csodálkozott és azt gondolta, hogy jó fantáziánk van. A tavalyi “10 éves Krisna-völgy” ünnepségen itt volt több száz VIP, s elérzékenyülve mondta előttük, hogy “hát ezek tényleg megcsinálták, amit akartak. És még mennyi tervük van!”
A tegnapi ünnepségre nagyon komoly felhajtást szerveztek. Mindenféle VIP ember eljött a megyéből, utcabál is volt, meg nagy csinnadratta. Sőt, este még tüzijáték is.
Elgondolkoztam rajta, hogy egy városban, vagy mondjuk a fővárosban, Budapesten, minek kell ahhoz történnie, hogy összehozza az embereket. Ott egy ingyenes Sting koncert vagy egy politikai párt ünnepsége az. Itt elég egy játszótér átadása. Ezt itt legalább értékelik.
Két külön világ egy kicsiny országban.
Category: Aktuális
Amik hírek voltak, amikor még írtam.
Korona
Tudtátok-e, hogy milyen nagyméretű ékszer díszíti a magyar koronát éppen a homlokzati részének a közepén?
Egy indiai zafír ékkő.
krisna.hu fejlesztés I
Most dolgozunk az új krisna.hu honlapon..
A régivel az a gond, hogy html alapú. Aki programozta már ezeket, az tudja, hogy mi a háránya az ilyen oldalaknak. Az újban mindenféleképpen php rendszert akarunk használni. Gondolkoztunk, hogy valami kész rendszert használjunk (pl PHP-nuke), de a tervek komplexitása miatt végül saját programozású lesz. Az egész alapjának, a motorjának a programozása már majdnem kész van. Ezek után kell még a külön részeket (blokkok és modulok) megcsinálni. (pl szavazó blokk, stb). A design alapja is már megvan. Nagyon szép lesz. Ha valami elkészül belőle, majd jelzem, hogyan lehet elérni.
Ha ez túl technikai volt, akkor elnézést.
Újra itthon!
Végre hazaérkeztem. Szóval tegnap volt egy országos gyűlés, ahol az 1% gyűjtési stratégiánkat beszéltük meg. Sok jó ötlet feljött, s reméljük majd sikerül jól meg is valósítani őket.
Azután elmentem vásárolni. Már néhány hónapja nincs kabátom, s az ősz beköszöntével egyre hűvösebb van, ezért ez volt a legfontosabb, hogy beszerezzek egyet. Nem volt egyszerű feladat, mert elég nagy darab vagyok (magas és széles), emellett próbálom, hogy az öltözködési stílusom is kiforrottabb legyen (jelenleg inkább sportos), mert egy 29 éves ember, már komolyan kell, hogy kinézzen, különösen, ha egy egyházat képvisel… 🙂 Nagy nehezen találtam egyet, végül meg is vettem. Ezen kívül vettem még egy tök jó sapkát is hozzá. Miután ezzel végeztem, farkas éhesen visszamentem a templomba, akinek a vezetőjénél (Vijaya Gouranga prabhu – röviden Vijay) – aki mellesleg az egyik legjobb barátom, s a Mantra együttes vezető személye (micsoda megtiszteltetés :)) – aludtam. Egy finom leves – kifli párosítás várt vacsorára.
Az éjszakám borzalmas volt. Alig bírtam aludni, mindig forgolódtam. 3:45-kor felkeltem, majd tisztálkodás után átmentem a reggeli szertatásra. Azután 5 órától 7-ig (az a meditáció, amikor a Hare Krisna Hare Krisna Krisna Krisna Hare Hare Hare Rama Hare Rama Rama Rama Hare Hare mantrát ismételjük). Sikerült elég figyelmesen, s elmélyedve japáznom, bár egy picit éreztem, hogy nem aludtam az este. Ezután tartottam egy előadást a templomba látogatóknak.
Azután a Vijay pr-val elhatároztuk, hogy elmegyünk egy uszodába, ahol egy kicsit felfrissítjük, illetve megmozgatjuk magunkat. Igen, a szerzeteseknek is szükség van arra, hogy néha felfrissülésüljenek. Mivel én személy szerint nem fizikai munkát végzek, ezért különösen fontos, hogy valamilyen rendszerességgel mozogjak. De mivel annyi feladatunk van, erre nagyon kevésszer van időm. Persze az idősebbek mindig felhívják a figyelmünket, hogy fektessünk bele energiát, de nem egyszerű, hogy beférjen az időnkbe.
Ezután lepihentem egy picit, s késő délután indultunk vissza haza.
Most jöttem meg nemrég. Gondoltam, hogy csak holnap írok, de tegnap megígértem, s szeretném tartani a szavam. Jó éjt!
Góranga!
Budapesten
Ma egész nap Budapesten voltam. Gyűléseken ültem és vásároltam. Most csak egy vendég gépről tudok pár szót írni. Holnap megyek vissza Krisna-völgybe. Majd onnan írok részletesebben.
Góranga!
Hitehagyottan – Losing my religion
Tegnap 8-ig lent voltam az irodában. Amikor feljöttem az asramba (szerzetesi lakhely), akkor találkoztam egy bhaktával (Krisna-hívő). Kérdeztem, hogy mi van vele, s elmondta, hogy perecel (nem tudom, hogy ez a köznyelv szlengjeiben benne van-e, de kb. annyit tesz, hogy nehézségei vannak). Aztán 10-ig beszélgettünk. Elmondta, hogy aggódik azon, hogy biztosan tud-e hosszú távon szerzetesként élni. Nem túl magas-e a léc, s nem természetesebb-e, ha az ember inkább „normális”, civil életet él.
Beszélgettünk. Próbáltam megérteni, hogy mi is zajlik benne. Próbáltam neki segíteni. S nem csak azért, hogy „ne csökkenjen a létszám”, hanem azért, mert az ember életében igenis előfordulnak olyan időszakok, amikor elgondolkozik azon, hogy biztos jó-e, amit csinál. Ez természetes. Végül is így erősödik meg belsőleg az ember, a kételyein keresztül. Mert így nem csak belecsöppent az ember abba a helyzetbe, amiben él, s úgy maradt, hanem rendszeresen átgondolja azt. A „megtérés” – utálom ezt a szót, mert negatív vibrációja van, de most ezt használom – nem csak egy egyszeri történés, hanem rendszeresen zajlik. Ami változik az az a kétely, illetve a meggyőződés mélysége. A beszélgetés végén a bhakta kifejezte, hogy köszöni a segítséget. Úgy érzi hasznos volt.
A feladatom, hogy erősítsem mások hitét – legyen az egy Krisnás vagy egy ateista ember. Egy ateistánál, hogy felébredjen, egy Krisna hívőnél, hogy fennmaradjon, s erősödjön. Persze ezek után az ember eldöntheti, hogy mit csinál. Nincsenek rácsok, amik fogva tartanak bennünket. A szabad akarat a kezünkben van.
Szükség van szerzetesekre?
Ahogy egy társadalomban szükség van tűzoltókra, utcaseprőkre, orvosokra, ügyvédekre, stb, ugyanúgy szerzetesekre is. Ahogy a tűzoltó szerepe az, hogy eloltsa a tüzet, az orvosé, hogy a testet gyógyítsa, a szerzeteseké, hogy a lelket „gyógyítsák”. Ők azok, akik az embereket a lelki értékekre emlékezetik, tanítják. Én is azért vagyok pap, mert így másoknak segíthetek azzal, hogy megosztom az általam szerzett ismereteket, tapasztalatokat. Persze manapság nem annyira népszerű, ha valaki szerzetes lesz, de nem is divatból csinálom.
A rendőrségen
3 társam kint van Franciaországban, hogy ott segítsék a misszionárius munkát. Tegnap kaptam tőlük egy sms-t, hogy bevitték őket a rendőrségre. Kérdeztem, hogy minden rendben volt-e? Írták, hogy nem volt semmi gond, csak a szokásos ellenőrzés. A rendőrök ott sokkal gyanakvóbbak. Egy külföldi rendszámú autóval 3 fiatal srác – biztos lopni akarnak. Persze aztán amikor meg meglátták a papírjaikat, akkor azt kezdték nyomni, hogy itt nem lehet ilyet csinálni, meg, hogy különben is kitiltják őket az országból. Nem egyszerű a szerzetesi szolgálat.
Füstölgő cserépkályha
Nálunk is beköszöntött az ősz. (Mint, ahogy ez több blogban köztéma.) Az irodánkban cserépkályhával fűtünk. Erre jellemző, hogy amikor először begyújtanak, s amíg a kémény fel nem melegszik, akkor füstöl. Persze amúgy sincs rendesen megcsinálva. Úgyhogy a tegnapi kályhafüst tartósítótószerként működött, az egész iroda füstben úszott.
Ember tervez
Ma azt terveztem, hogy csak gyümölcsöt (szőlőt és banánt) fogok enni. Ez elég jól ment 4 óráig. Amikor az irodás bhakták megleptek egy tálca gesztenyepürével. Filóztam, hogy mi legyen, végül a püré nyert. Talán holnap.