Események, rendezvények, fesztiválok beszámolója.
Pár nappal ezelőtt a miniszterelnök Egerbe utazott, hogy átadjon egy útszakaszt.
A protokoll csapat az egri templom előtt haladt el, ahol Gyurcsány kezet fogott a templom vezetőjével és az egyik helyi bhaktával. A fotósok persze egyből ugrottak a témára… 🙂
Akár így is hívhatnám az elmúlt két hetet. Lalita boci születése után tegnapelőtt vettünk még egy tehenet. Ami igazából nem is egy, hanem 2 tehenet jelent, mert vemhes és februárban megszületik a borja. A Radhika nevet kapta, mert közvetlen a Radhastami fesztivál után érkezett. Itt egy kép róla.
Illetve itt meg egy rövid videó, ahol a kis boci, Lalita szopik, lelkesen szaladgál és végül a tehenek mennek ki a mezőre legelni. (most készítem a videót.)
A videót innen indíthatjátok el vagy tölthetitek le. Hossza: 2:30 perc és 11,8 Mb. (Ha nem megy nálad, akkor javaslom a Quicktime lejátszó letöltését.)
Ezt akár VideoBlogging/VideoCasting-nek is hívhatom?
Rendeltem a templomban túrós-ananászos-csokis (kerobos) süteményt. (Nem csak azért, mert az egyik kedvenc süteményem. Persze ez a történet szempontjából mellékes, mert nem ettem/jutott belőle.) Aztán összeszedtem a egy doboznyit a szigetre készült „Kivagyok” újságból és egy általam még sosem vezetett puttonyos kis templomi kocsival elindultam a helyszínre. Negyed hét körül érkeztem és egyből észrevettem a kávézó logóját. De előtte persze a nagy tömeget, ami az utcán gyülekezett. Sok bliciklista volt jelen. Kicsit zavarban voltam, hogy most mit csináljak. Mint sokan mások, akik csak kint ültek. Már azok, akik egyedül voltak. A kis csoportos érkezők gond nélkül elszórakoztatták magukat. Gondoltam, majd hamarosan leépül a tömeg. Nem mintha a a biciklista és a blogger nem keveredhetne egymással, de én a bloggerek miatt jöttem. A tömeg persze nem akart csökkenni, ezért vettem bátorságot és besétáltam a helyre. Körbementem, egyetlen ismerős arcot sem láttam, csak néhány nyugtázó pillantást, hogy akkor itt a Krisnás blogger is. Ekkor még nem fedeztem fel, hogy pince is van, így oda nem mentem le. Ezután ki is mentem és kint álltam, japáztam. Nézelődtem. Vártam. Ezután odajött hozzám Stan. Meg a Pan. Kedvesek voltak. Beszélgettünk egy kicsit, aztán megkaptam a névreszóló bögrémet. Erre nem számítottam, kedvesek voltak. 🙂
Ezután megjelent a régi idők „Bob”-ja is. Odajött Apuska (jó fej) is, akivel átbeszéltük a nagy blogkönyv marketingjét, illetve más dolgokkal is folytattuk volna, de beszélgetésünket megszakította a a Kossuth rádiós hölgy interjúja. A hirtelensége miatt fél percig izgultam, de aztán ráhangolódtam. Jókat kérdezett. Én meg – remélem – jókat válaszoltam. 🙂 Amikor ismét bementem a Tandembe, akkor szóba elegyedtem Forddal,
Jófiúval, meg még valakivel, akinek a blogcímére nem emlékszem 🙁 Egy középiskolai osztálytársammal is találkoztam, vele is jót beszélgettünk. Persze a süteménynek mindenki örült. Kb 60 darabot vittem, de nagyon gyorsan elfogyott.
9-kor el kellett, hogy jöjjek, pedig, akkor kezdtem belejönni a beszélgetésekbe és még sok más bloggerrel is szerettem volna szóba elegyedni, de… hívott a kötelesség… Másnap volt egy nagyszabású rendezvényünk Krisna-völgyben, ahová 4:30-kor indult a busz Budapestről.
(Mivel látom, hogy kikerült a freeblog főoldalára a cikk, ezért bele kell raknom a két linket is. Egyik a kávézó tulajdonosaié, illetve a kávézóé.
Még nem mondtam, mert nem mondhattam, de a blogom bekerült “A nagy blogkönyvbe” 🙂
Bemásolom, hogy mit lehet tudni a blogkönyv pályázatról. A végén pedig megtalálhatjátok a listát, hogy kik kerültek még bele. Gratulálok mindenkinek. Én meg most nagyon örülök… 🙂
“Az arcod nem ismerik, az utcán elmennek melletted. Nem tudják a címed, se telefonszámod, talán még a neved sem. De ismernek. Tudják, mi történt veled egy éve. Tudják, hol jártál tegnap este. Ismerik a legbensőbb gondolataidat is. MERT OLVASSÁK A BLOGODAT!
Mit kell tudni a könyvről?
– a nevezéssel vállalod, hogy ha a szerkesztőség kiválasztja a blogodat, akkor a könyvben leközölhetik annak szerkesztett tartalmát.
– a kiválasztott blogok szerkesztésen esnek át, melyet a szerző hagy jóvá, az így születő remekmű pedig bekerül a könyvbe.
– színes-szagos 150 oldal áll a kiválasztott blogok előtt, a blog-közlés végső terjedelme a szerkesztés alatt dől el.
A válogatás fő szempontja, hogy minél színesebb arcél-csokrot és világlátást válogassunk össze.
A könyv már szerkesztés alatt.
A nagy blogkönyv októberben kerül a polcokra, és kaptunk is felajánlást a keménykalap „uraitól”, hogy hamarosan nyíló kávézójukban szívesen látnák a könyvbemutatót.
A nagy blogkönyv pályázat győztesei:
apuska.freeblog.hu
axeugene.freeblog.hu
cetlik.freeblog.hu
cegvezetes.freeblog.hu
lal.freeblog.hu
mkasme.freeblog.hu
isolde.freeblog.hu
pampalina.freeblog.hu
suematra.freeblog.hu
A kitalálók gratulálnak és köszönnek részvételt minden nevezőnek (szám szerint 198 bloggernek).”
Sziget – Krisnás szemmel
Személyesen 94-ben keveredtem bele a Krisna-tudat Szigetes megjelenésébe. Akkor költöztem vidékről Budapestre és akkor kértek meg, hogy én szervezzem ezt a programot. Ebben még az sem volt akadály, hogy addig még egyszer sem voltam a rendezvényen, de a lelkesedésem töretlen volt.
Először csak a fűben zenéltünk és ételt osztottunk. Majd lett egy nagyszínpadunk, ahol folytattuk a zenélést. Először raggie Hare Krisnát nyomtunk, de Puri Maharaja megjelenésével bejött a rockosabb hangzás és végül elérte azt a hangulatot, amit esténként tapasztalhattok a színpaduknál.
Így, ha valaki egy alternatív kikapcsolódásra vágyik, akkor nálunk megtalálja a spirituális rock zenét, amit sehol máshol.
Az évek folyamán a Krisna-tudat és ételosztás elengedhetetlen része lett a Sziget életérzésnek. Mindenki tudta, hogyha éhes, akkor odajöhet hozzánk, nálunk mindig ehet. Így mostmár évente 25 000 adag ételt osztunk ki.
Valahogy együtt nőtt fel a két csapat – merengek néha, amikor a szigetről szóló híradásokat hallgatom. Emlékszem, hogy először, még olyan stage passt kaptam, amivel bárhova bemehettem. Persze, akkor még nem volt ekkora ázsiója az egésznek, de tudom, hogy sokan szerettek volna olyat birtokolni. És arra is, amikor a Gerendait a saját biztonsági emberei nem akarták beengedni, mert nem ismerték fel ki ő.
Az évek során nagyon sok visszajelzést kaptunk. Az első generációs szigetesek már felnőttek lettek. Sokszor találkozunk olyanokkal, aki mostmár komoly vezetői poziciókat töltenek be. De azóta is lelkesen emlékeznek a nálunk töltött időkre, színfoltot jelentettünk a rendezvényen és, ha épp elfogyott a pénzük, nálunk ingyen ehettek. És mindezekért nagy hálásak.
Azóta Krisna-völgybe költöztem, a programban már csak néhány napot veszek részt. Mostmár nem pogózom esténként a tömeggel, csak visszafogottan ülök és válaszolok a kérdésekre. Persze a téma azóta sem változott. A kihívó kérdések jó része arról szól, hogy „Na ne már, hogy nem szexeltek!“, „És külöben is…“ Vannak azok, aki a válaszunkra azt gondolják, hogy milyen hülyék vagyunk, de nagyon sok emberben tisztelet ébred, hogy valaki képes így élni.
Ma és holnap délután kint leszek a sátrunknál. Kicsit izgatott vagyok, mint ilyenkor minden évben. De, amikor kiérek, akkor előjön a régi életérzés. Akkor egy kicsit lenyugodom.
Ha van kedved, találkozzunk.
Emellett, ha van valami Szigetes élményed, ami hozzánk kötődik, akkor kérlek, oszd meg velem itt a kommenteknél.
: )
Jövő hét szerdán lesz majd egy ünnep, az Úr Balarama megjelenési napja. Itt Budapesten, hogy többen részt tudjanak venni a programon, ma ünnepeltek. Ez hosszabb kirtant jelentett. És természetesen, most is aktív voltam. A 2 órás éneklés-ugrálás után nagyon megizzadtam. Át kellett öltöznöm. Ezután egy finom lakoma volt. De jó, hogy a farmon ezt jövő hét szerdán fogjuk ünnepelni. Így onnan sem maradok le.
Egy olyan világ részeseivé válhatunk, ahol az “egyszerű életmód, emelkedett gondolkodás” mottója hatja át a mindennapokat a gazdálkodástól és a tehenek védelmétől kezdve az öltözködésen és a konyhaművészeten keresztül a zenéig és a templomi imádatig.
A nap fénypontjának az indiai esküvő igérkezett, 2 Krisna-hívő pár házasodott össze. Nagyon színes, nagyon szép, és nagyon vidám szertartás volt! Végigkísértük külön a menyasszonyt, külön a vőlegényt, akik szüleik kíséretében, nyakukban virágfüzérrel lejtettek.
Az idei Búcsú szenzációja egy életszerű kalandjáték, a Karma Labirintus volt. Egy 270 m2-es útvesztőben kellett legyőznünk a saját sorsunkat, (nem nagy sikerrel) lepedők között keresve egy szimbólumot, amely alatt (élet)meghatározó kérdések még meghatározóbb válaszokra vártak.
Végre megtanulhattuk, hogyan kell szárit ölteni, fesztiválkalauzunk egy sejtelmes vörös színűn gyakorolhatott, miközben 108-szor kántálta el a hare krisna mantrát.
Mivel a Krisna-hívők még a szúnyogokat sem ütik agyon, természetesen az öko farmon bio gazdálkodás folyik – gyümölcsöt, gabonát, zöldséget termelnek, naná, hogy vegyszerek nélkül.
Meglátogattuk a tehenészetet, ahol kiderült végre, hogy a hinduknál miért szentek a tehenek.
A Krisna – völgy egyházvezetője a szerzetesek életmódját részletezte.
Jártunk az iskolában is, ahol mostanság mindössze 2-en tanulnak, de a tanítónak ez nem szegi kedvét, sőt.
A Vegetáriánus Ételek Fesztiválján megtudtuk, hogy a Krisna – völgyben nem esznek se a húst, se halat, se tojást, sőt még hagymát sem – mert ez utóbbi állítólag szenvedélyre ösztönöz!
Fesztiválkalauz: Madary Orsolya
A búcsú 3. napjáról szóló szöveget elkezdtem írni, de nem tudtam befejezni. De azért megosztom a képek linkjét veletek. Két galéria is van, mind a kettőt érdemes megnézni:
Galéria 1
Galéria 2 – Krisnaudvar
A búcsú három napja eléggé lefárasztott. Bár közvetlenül semmit nem kellett szerveznem, sikerült „delegálnom“ a szervezést, mégis magamon éreztem a rendezvény súlyát. Megkértük a más központokból érkező segítő bhaktákat, hogy maradjanak itt ma reggelre, amikor megköszönnénk nekik az áldozatos munkájukat. Maharaja tartott egy nagyon eksztatikus, másfél órás kirtant. Majd egy leckét, ahol ő is megköszönte a bhakták részvételét. Az egriek a konyhában végeztek szolgálatot, és a ruhájuk eléggé bekoszolódott. Ezért felajánlottunk nekik dhótikat, hogy pótolni tudják azokat. Ezen kívül meghívtunk mindenkit az egyik fesztiválunkra.
Nagyon jó nap volt. Közel 2500 vendég látogatott el Krisna-völgybe. A legnépszerűbb program továbbra is az esküvő volt, ahol a tavalyinál nagyobb sátrunkban sem fértek el a vendégek. Mind a két esküvői ebédre hivatalos voltam. Korlátolt képességeim (gyomor mérete, stb) ellenére mind a két helyen részt vettem, igaz, az egyiken csak tortát ettem. De milyet ám…
A nap végén volt egy komoly vihar, ahol ugyan eső nem esett, de olyan erős szél fújt, hogy a nagysátrunk végét ledöntötte. Szerencsére nem lett senkinek semmi baja.
5 blogos vendéggel is találkoztam és beszélgettem. Vajon ma kik jönnek el… ?