Manorama naplója

Az internet befuccsolt itt az irodában. A leveleket el tudtuk küldeni, az internetes oldalakra viszont nem tudtunk felmenni.
A fesztivál tegnap elkezdődött. Hétfőn érkezett Indiából egy vendégünk, Srila Bhaktividya Purna Maharaja, aki Indiában él és az ottani gurukula, iskola vezetője. Nagyon nagy tudású és nagyon analitikus személy, ami miatt a bhakták nagyon szeretik az előadásait. Tegnap jött megy Srila Sivarama Maharaja, aki pedig a Magyarországi vezetőnk. Mind a ketten 2-2 előadást tartottak. Nagyon jók voltak.

Ma pedig megérkezik Srila Kesava Bharati Maharaja, aki pedig egy nagyon kiváló editor. A tábor után együtt fogják editálni Sivarama Maharaja könyvét.
Most megyek vissza programra, csak azért jöttem le, hogy írjak… 🙂

Reggel megint volt egy nagyon jó kirtan. 2 órán át tartott. Most az volt az extra, hogy én énekeltem. Elég jól bírtam. Közben pedig táncoltam és táncoltattam a bhaktákat.

“Megszületsz, felnőssz, aztán gyorsan megdöglessz. Közben meg végig csak dolgoztál.”
Amikor este sétáltam fel az irodából néhány középkorú, középosztálybeli turista jött velünk szembe, akik épp sétáltak kifelé Krisna-völgyből. Ahogy közeledtünk egymáshoz hallani lehetett, hogy miről beszélnek. Ezek a mondatok voltak. A többit nem lehetett hallani.

Reggel elég hülyeségeket álmodtam. A szokásos iskolai nem felkészülés a vizsgákra álmom volt. Amikor felébredtem, akkor az volt az érzésem, hogy mindent rosszul csinálok. Ennek a lenyomata rajtam is maradt reggel. Egy dolgot többféleképpen is fel lehet fogni. Az egyik, hogy minden rossz, a másik a pozitív, hogy hol lehet fejleszteni. Ez azon függ, hogy a világ milyen hatást gyakorol ránk, Krisnás szavakkal, milyen kötőerő hatása alatt vagyunk. Három kötőerő van. A jóság, szenvedély, tudatlanság. A reggeli hozzáállásom a tudatlanságéban volt. Bár tudtam, hogy nem jó, de egy kicsit élveztem ezt a mártír hangulatot. Aztán meguntam és mentem a reggeli programra. Ma van az Úr Balaráma megjelenési napja. Ő Isten másik megnyilvánulása, egy személy, Aki Krisna testvéreként jelent meg. Kb 2 órát kirtanoztunk. A táncban mindenki leizzadt. Itt tűnt el teljesen a negatív benyomás az elmémből. Éreztem, hogy a az általános kötőerő is elég nyomott, mert a bhakták is nehezen oldódtak, de végül mindenki nagyon élvezte a programot. Nemsoká megyünk fel a lakomára a templomba. A Krisnás ünnepek záró vagy sokaknak fénypontja a lakoma, amivel az ünnepet zárjuk. Nem fogok tiltakozni a lakoma ellen… 🙂
(A kötőerőkről majd fogok még beszélni. Érdemes utána olvasni a krisna.hun. Persze nem mondom, meg, hogy hol, mert nem akarom, hogy ellustuljatok. Keresgessetek, lapozgassátok a Krisnás könyveiteket. Ha meg ezek után kérdésetek merült fel, akkor tegyétek fel. Azokra szívesen válaszolok.)

Tegnapelőtt este lesétáltam a völgybe és megnéztem, hogy néz ki a kemping. Főleg, hogy hallottam, a második esőzés alatt ugyanannyi víz esett le, mint a korábbi özönvízkor, csak itt ez hosszabb idő alatt , így nem okozott olyan nagy katasztrófát. A környékén áll a víz. Ezután bementem a kempingbe. Itt épp egy fiú mosott. Már láttam korábban, de most szóba elegyedtem vele. Nem Krisna-hívő, de itt tölt egy hónapot. Pszchológiát tanul az ELTE-n. Amíg itt van a biogazdálkodásban segít és ismerkedik a filozófiánkkal. De a szemléletmódja szkeptikus. Erről beszélgettünk. Az ember úgy szemléli a világot, vagy jelen esetben egy vallást, hogy a média, politika, oktatás által belénk nevelt előítéleteket akarjuk igazolni a tapasztalatunkkal, vagy pedig arra vagyunk kíváncsiak, hogy mi is az igazi üzenet, modanivaló. Sokat gondolkoztam erről mostanában. Ha egy vallást meg akarok ismerni, akkor tuti, hogy nem a mások róluk írt könyveit fogom olvasni, hanem tőlük, személyesen ismerném meg. Saját bőrünkön tapasztalom, hogy a rólunk megjelent leírások – régebben nagyobb, most kisebb százaléka – mekkora baromságokat hordtak rólunk össze. De akkor hozzánk nem jöttek oda megkérdezni, hogy mi mit mondunk? Miért annak az embernek a véleménye számít, aki nem tud semmit az egészről, csak a fent leírt poltikai, gazdasági érdekekből írja, mondja azt, amit mond. És akkor is, amikor érdeklődök egy dolog felől, akkor próbálom levetni az előítéleteimet. Mert azokat miért tekintem készpénznek.
A lényeg, hogy tiszta forrásból, nyitott fülekkel kutassunk.

Végül 11-kor kerültem ágyba, de jól éreztem magam. Remélem ő is. 🙂

A mai napon beállítottam az irodában a Skype programot, emellett kipróbáltam Bindhu prabhuval a webkamerás chatelést, illetve felraktam egy csomó linket a könyvjelzőim közé. Meg egy csomó apróságot csináltam. Nem volt izgalmas, de részlegesen produktív.