Végül 1,5 tonna édesség készült el. Nagyon sokan voltak a fesztiválon, így mindezekek az édességeket ki is osztottuk a bhaktáknak. Az idő borzasztó volt, zuhogott az eső, és nagyon fújt a szél. Brrr.
Estére meghívtak az Indiai Társaság Diwali programjára. Kb 200 indiai, illetve India barát volt jelen. 7-re volt hirdetve, de végül csak 8-kor kezdődött. Megkértek, hogy az kezdő, lámpa gyújtó ceremóniát végezzem el. Ezt követte az Indiai Nagykövet beszéde. Ezután megkértek, hogy mondjak én is egy rövid beszédet. Azt hangsúlyoztam, hogy a Diwali ne csak egy társadalmi összejövetel legyen a számukra – mint, ahogy manapság a karácsony a legtöbb embernek – hanem legyünk tudatosak ennek a lelki jelentőségéről. Említettem, hogy Krisna-völgyben milyen különleges élmény volt ez az ünnep. Mindenütt mécsesek és fáklyák égtek, s mivel nincs az áram bevezetve a völgybe, ezért ez még látványosabb volt. Ezután a bhakták egy ökrösszekéren elkísérték az Úr Rámacsandrát, a templomig, aki a számüzetésből tért vissza. A programra is vittünk édességet, ahol szinte mindenki kapott belőle. Nagyon szerették. Kb 10-kor el tudtunk jönni. Az volt a tervem, hogy Pesten maradok, de végül mivel nem volt túl késő, ezért inkább úgy döntöttem, hogy inkább hazajövök. Otthon nem volt befűtve (két szoba között van egy cserépkályha, s a mellettem lakók nem fűtöttek be aznap, én meg ugye nem voltam itt), ezért elég hideg volt, de itthon még a hideg is elviselhetőbb. Éjfél után feküdtem le.