Month: February 2005

Az eddigi bejegyzések mellé szeretnék fotókat és az ehhez fűzött kommentárokat berakni. Elkészült az első. A téma jellegzetesen 2005. januári, azaz a Cunami.

Holnap levetítünk a bhaktáknak egy cunami videó összeállítást. Most töltöttem le néhány napja az internetről. Elég sokkoló. Átküldtek néhány olyan képet, amikor a hullám épp a menekülő embereket éri el. Borzasztó…

Este fél hét körül indultam el Szegedről. Elég rossz volt az idő. Aggódtak a bhakták, hogy lehet, hogy nem kellene elindulnom. De rossz idő esetén akár vissza is fordulhattam volna, a kecskeméti központba is bemehettem volna, de Vijayjal is beszéltem, hogy lehet, hogy náluk alszok. Végül hazaértem a farmra. Szegedről az autópályáig rossz volt az út, de utána simán lehetett jönni. Vezetés közben sokat telefonáltam. Ilyenkor jól lehet. Azért is az autópályán jöttem. Kicsit hosszabb, de biztonságosabb. A végére egy kicsit elfáradtam. Fél tizenegyre értem haza. Ma az irodás dolgokkal voltam elfoglalva. Nem kapcsoltam be a telefonon egész nap. Most jött néhány üzenet. Mindig csak a problémák… 🙂

Délután a gyomai nővéreméknél voltunk, estére átmentem a dévaványai nővéremékhez. Kellőképpen hideg volt. -25. Reggel a kocsiban alig tudtam a sebességet váltani. Szerencsére a romániai 36 fokhoz képest, ez semmiség volt. Mutatták az egyik híradóban, hogy a fából készült villanyoszlopra öntött víz azonnal megfagyott. Brrr.
A nővéremet bevittem a vásárolni. Ilyenkor mindig le szoktam írni egy nosztalgiakört a faluban (ok, már város, de nekem még mindig maximum egy község marad). Megnézem azokat a helyeket, ahol korábban laktunk, hátha valami ismerőssel talákozok. Bementem a boltba, ahol régebben mindig vásároltunk. Ott volt az egyik eladó, akivel már 13 éve nem találkoztam. Én is megismertem, és mivel a nővéremmel voltam, ő is megismert. Csak köszöntünk egymásnak, de nem beszéltünk. Érdekes „élmények”.
A nővéremék a héten vettek egy kenyérsütőt. Kérdezte, hogy milyen kenyeret szeretnék, végül rábíztam. Mondtam, hogy a lényeg, hogy igazából pirítóst szeretnék enni. Krisna-völgyben a legtöbb esetben indiai ételek vannak. Egyszer-egyszer vannak olaszos, vagy magyaros ételek. De pirítóst már nagyon régen ettem és hát ebben is nosztalgiázni szerettem volna. Jól teleettem magam.
Ezek után elindultam Szegedre, ahol az egyik tanácsadó cég vezetőjével tárgyaltunk arról, hogyan fejleszthetjük a Krisna-völgyi turizmust. Hasznos beszélgetés volt. A tervezett 2 óra helyett végül 4 órát töltöttünk együtt. Jelenleg 30 000 látogat el hozzánk, de az infrastruktúránk képes nagyobb vendégszámot is kezelni. Azt hiszem, hogy 50 000 képesek vagyunk a vendégeket kiszolgálni – nagyobb munkaerő beruházások nélkül. A konklúziónk az volt, hogy az utazási irodákat, csoportszervezőket keressük meg, akik már eleve ezt csinálják, és a mi programunkkal színesíthetik az ő kínálatukat. Az Utazás kiállításon részt veszünk, és ott felkeressük az összes kiállítót (kb 900 lesz, persze ebből azokat keressük meg, akiknek a profiljukba beillünk), és ezek közül megkeressük azt az 5-10 céget, akikkel hosszú távon együtt tudunk működni. Elég komoly feladat lesz. A beszélgetésünk hasznosnak bizonyult. Nem az újdonságok miatt, mert természetesen mi is ezt az irányt akartuk erősíteni, inkább az ő gyakorlatuk és elvi megközelítésük segítette, hogy kristályozódjon a mi elképzelésünk és egy komoly stratégiát készíthessünk a Krisna-völgyi turizmus fejlesztésére.
Emellett sok új, hasznos ötlet is felmerült, amit a későbbiekben fel tudunk használni. Ezeket a gyűléseket majd otthon a helyiekkel folytatjuk.
Ezek után átjöttem Szegedre, ahol egy régi barátomnál aludtam. Este 11-ig boncolgattuk az élet rejtelmeit.

Hozzászóltam néhány bejegyzéshez. Remélem, meg is jeleníti, mert nekem még most nem látszik.
Aztán meg világgá indulok. A bhakták azt mondták, “Menj, Isten hírével!”, Krisna-völgyi hamubasült pogácsával, olyan helyekre megyek, ahová a madár se jár (legalább Krisna-völgyi nem).
(Na jó, ez egy kicsit elmeszintű volt… 🙂 Úgyhogy nem folytatom.)

Holnap indulok egy néhány napos “körútra”. Először is elmegyek a fogorvoshoz. Itt felrakják a fogam. Ezután elmegyek a testvéremékhez Gyomára, majd onnan este a másikhoz Dévaványára. Másnap tovább megyek Szegedre, ahol egy gyűlésem lesz az egyik szaktanácsadó céggel, amelynek a vezetője egy bhakta. A Krisna-völgyi turizmusról és annak fejlesztéséről lesz szó. Ezek után elmegyek az egyik barátomhoz, akivel a Krisna-tudatot közel egy időben ismertük meg. Ezek után még lehet, hogy elmegyek Békéscsabára (bár ennek kicsi az esélye). Szerintem ettől függetlenül tudok majd írni.

Tegnapelőtt, a legöregebb tehénünk, Dávali, elhagyta a testét. 27 éves volt, ami teheneknél már nagyon nagyon öreg kornak számít. Ha az emberi életkorral akarjuk összehasonlítani, akkor kb néggyel szorozhatjuk be. Ami azt jelenti, hogy kb 108 éves korában. Nem Krisnás körökben a teheneket azonnal leölik, ha valami bajuk van, vagy, ha már nem adnak elég tejet. Néhány bhakta pont ott volt, amikor az eset történt, japáztak és egy magnóról pedig bhajan szólt. Kedvező körülmények.