Month: April 2005

Okosság

Ügyelj gondolataidra, mert azok szabják meg szavaidat,
ügyelj szavaidra, mert azok szabják meg tetteidet,
ügyelj tetteidre, mert azok szabják meg szokásaidat,
ügyelj szokásaidra, mert azok szabják meg jellemedet, és
ügyelj jellemedre, mert az szabja meg sorsodat.

Szép dal

Tegnap kehidai fürdőben voltunk és a kocsiban a következő dal szólt. Nagyon tetszett! Olyan indiai folklór hangulata van. Olyan, mintha Vrindavanában lennénk és a helyi lakosok énekelnék. Azon gondolkodtunk, hogy meg kellene tanulni ezt a dalt és nálunk is játszhatnánk a fesztiválokon. Nagyon hangulatos… 🙂

Szabad egy táncra?

Szóval. Tegnapelőtt böjtöltem, csak vizet ittam. Sokat olvastam. Az egyik nap a Bhagavatam első, másnap a második kötetét (a fordításokat) olvastam el. Nagyon jó volt, mert így jobban átlátom, hogy mi történik. Készült egy film Srila Prabhupada életéről, a címe Abhay Charan. Ebből megnéztem 7 részt. Nagyon izgalmas… 🙂 Azután visszajöttem a farmra. Ez a két pihenőnap jólesett.
Miután visszajöttem több dolog a nyakamba hullott. Főleg az irodaköltöztetés hangulatai csaptak meg. Elég jól haladt, de azért még van munka vele.
A mai nap felmerült az ötlet, hogy mi lenne, ha a faluból felököltöztetnénk Krisna-völgybe az irodákat. Ez arra inspirálna, hogy még jobban megoldjuk az elektromos eszközök használatát. Ez is egy nagy kihívás, de ez mégjobban segítené a közösségben lévő személyes kapcsolatok fejlődését.
A számítógépem bemakacsolta magát. Lemondtam a skydsl (parabola antennás) internetet, mert nem váltotta be a hozzá fűzött reményeinket. Miután az ehhez szükséges kártyát kivettem, akkor kellőképpen megreccsent a gép. Most újra installáltam. Ugyan még nem teljesen, mert kedvem nem nagyon van hozzá. Az irodám is romokban hever, mert persze semmit nem oda raktak vissza ahol volt. Egy jó darabig eltart, amíg ezek helyre kerülnek. Ami nagyon tetszik az az, hogy az irodám meszelése viszont nagyon szép lett – most pasztel sárga színben tündököl… 🙂
Reggel volt egy nagyon jó kirtan (táncos szertartás). A kirtanok alatti táncok régebben nagyon egyszerűek voltak. Néhány éve az egyik lelki tanítómester, Srila Govinda Maharaja, egy új stílust vezetett be, amikor a bhakták egy-egy szebb koreográfia szerint táncolnak. Akkor is nagyon lelkesítő volt. Most, hogy a bhakták szinte minden reggel ezek alapján táncolnak, így egyre kiforrottabb, szebbek lesznek. Én kifejezetten bírom ezeket és sokszor szoktam vezetni. Azt hiszem, hogy a bhakták is nagyon bírják. Ha erre jártok, majd nézzétek meg. Ja, ez elsősorban Krisna-völgyben bontakozott ki. Hát, igen kérem, szép és vidám ez a Krisnás élet… 🙂

Szilánkok

Azon frusztrálódom, hogy milyen messze vagyok az vágyaimban kialakított ideálistól. Annyi minden szeretnék lenni, és annyi mindent szeretnék csinálni, de nagyon kevés az, ami ebből megvalósul. Nem tudom, hogy ti hogy vagytok ezzel, de most ezzel küszködöm. Úgy érzem, hogy a bennem nyugvó potenciálok, csak nagyon minimálisan vannak kihasználva. Ennek az oka én vagyok. Bár látványosan nem csinálok kevesebbet, sőt szinte minden nap általában 8-10 órát szolgálok. De ez nem az a minőségi szolgálat, amit Krisnának szeretnék ajánlani. Ez az érzés nem csak a szolgálatomra terjed ki, hanem az életem minden területére. Elvagyok azokkal a dolgokkal, amik sürgősek, de nem mindig tudom azt csinálni, amik emellett fontosak is. Persze erre a super menedzser tanfolyamok azonnal megadnák a megoldást – néhányon már én is voltam – de az csak ott olyan egyszerű. Időre, magányra lenne szükségem, hogy be tudjam hangolni magamnak, hogy mik is az életem prioritásai, igazából fikszálni, hogy mik is az ideálok, amiket szeretnék megvalósítani. Emellett nem frusztrálódni amiatt, ami most vagyok, mert az nem segít, sőt rontja a helyzetet, amikor az ember azzal szembesül, hogy „hozott anyagból” dolgozik.
A lelki tanítómesterem maximalista. Amikor ő elkezd egy dolgot, akkor abból a maximumot hozza ki. Az élete minden területén. Ez bennem nincs jelen. Én fenntartok rengeteg dolgot, hogy műküdjenek, néha fejlesztek, de ebbe belefér az is, ha nem tökéletes valami. Sőt, ha valami stagnál, vagy akár még vissza is fejlődik. Így szét is forgácsolódik az energiám. Ő egy dologra fókuszál, de abban teljesen elmélyed.
Talán emiatt is nehéz most nekem, mert nincs annyi sikerélmény és nem jön belőle annyi energia, mintha teljes erőfeszítéssel dolgoznék egy bizonyos terület fejlesztésén.
Gondolat szilánkok. A szilánkok előttem hevernek, s ebből kell gyémántot varázsolnom.
Most ezen filózok. Ehhez erőre van szükségem. Most ezért imádkozom.

Irodák

Optimalizáljuk a farmon lévő irodákat. Eddig három épületben, szétszórva voltak elhelyezve, de most egy épületbe csoportosítjuk őket. Ennek több oka van.
Az egyik, hogy gazdaságilag sokkal olcsóbb egy irodát fenntartani, mint hármat. Fűtés, áram, stb. Ehhez hozzá kell számolni azt is, hogy több gép működött, ami nem volt teljesen kihasználva. Ezeket is összevontuk. Mondhatnánk azt, hogy optimalizáltuk az erőforrásokat. Hozzá kell azt is tennem, hogy most minden gépre Linuxot fogunk tenni, és így az esetleges software rendőrségi látogatáskor se találjanak nálunk kivetnivalót. Valószínű, hogy Suse Linux lesz, vagy UHU linux. Én az elsőt szeretném, mert az eléggé Windowsos, azaz segíti az átállást, a másik pedig, hogy az új softwarek fordításai hamarabb megjelennek rajta, mint egy hazai fejlesztésen.
A másik, hogy szeretnénk megvédeni a bhaktákat az interneten lévő szeméttől. Gondolom, nem kell ecsetelnem, hogy miről beszélek (pornó, filmek, stb). Ha így együtt vagyunk, akkor nincs a magányos szobában lévő böngészés, ami lehetőséget ad arra, hogy ezeket a dolgokat az ember elérje. A csoportos együttlét erre nagyon jó lehetőség. A kísértést akarjuk minimalizálni.
A harmadik, hogy a csoportos együttlét erősíti a csoport együttműködését, személyes kapcsolatok kialakulását.
Persze ennek az összeköltözésnek vannak hátrányai is (pl zsúfoltság), de mégis így döntöttünk
A farm vezetőségi gyűlései korábban az én irodámban voltak, de az elmúlt egy évben ezeket inkább fent, a templomban tartottuk. Valahogy így alakult. Ezért nincs szükség a tárgyalóra, így én egy kisebb szobába költözök. Már ki is meszelték (ráfért), illetve a bútoraim és minden cuccom már be van pakolva. Tegnap vettem egy új irodaszéket is magamnak. (A régi elromlott.) Ez sokkal jobban tartja a derekamat, ami amúgy is sokszor szokott fájni. Jól is jön, hogy itt vagyok Budapesten, mert mire hazamegyek, akkor már nem kell a költözés miatt aggódnom. (Azt mondjuk innen is meg tudom tenni… 🙂 )
A felszabadult két ház hasznosítására is vannak terveink. Az egyik lakásba bhakták (sankirtanos) fognak költözni. Nekik eddig egy falusi házat béreltünk, de most a sajátunkba tudnak átjönni. A másik házba pedig egy Lál kiadó raktárat, boltot fogunk kialakítani, így jobban tudjuk tárolni a könyveinket, illetve az angol nyelvű könyveket is ki tudjuk rakni. Ezen kívül az egyik helyiségben egy könyvtár szobát is ki tudunk alakítani.
Az átalakításnek ezer apró kihívása van (telefonközpont, hálózat, installálások, stb), de a célok miatt örül és lelkes mindenki. „Röviden” ennyi.

Pihenés

Az elmúlt napokban nem írtam. Feljöttem Budapestre, hogy egy kicsit kilépjek a mókus kerék forgásból. Sajnos eddig túl sokat pihenni nem tudtam, maximum kikapcsolódni. Talán a mai nap erre jó lesz.
Feljöttem, de nem azt jelenti, hogy nem történ-t/ik velem semmi. Most pótolom a bejegyzéseket. (Deadly szokta még ezt csinálni. Egyszerre több, hosszabb bejegyzést rak fel.) Stílusomhoz híven, kis alcímekkel, részekre külön bontva.
Nálam az a jó jel, amikor a blog bejegyzéseim hosszabbak és tartalmasabbak. Ez jelenti azt, hogy belsőmben pihentebb, kiegyensúlyozottabb vagyok… 🙂