Tegnap vagy tegnapelőtt beszélgettem a Bindu prabhuval. Mostmár jobban van. Ma volt a kórházban – kontrollon. Beszélgettünk az internetről és mondtam, hogy olyan sok ismerősöm lett itt a blogon, hogy csak na és, hogy néha már keverednek a nevek, emberek. Azt javasolta, hogy kérjek fotókat, és így vizuálisan könnyebb megjegyezni, hogy ki kicsoda. Szóval erre szeretnélek kérni benneteket – ha nem bánjátok -, hogy küldjetek EMAIL-ben magatokról 1-2 fotót, hogy jobban megismerhesselek benneteket. A cím, ahova küldjétek az a manorama108 @ gmail. com lenne (persze szóközök nélkül). Azért, mert ott van elég tárhely. Amúgy ne aggódjatok, hogy néztek ki, mert nem társkeresés a cél 🙂
Mint látjátok én sem vagyok egy adonis, de mostmár fel mertem rakni magamról néhány fotót.
Month: June 2005
Lagzi Lajcsi
Néhány héttel ezelőtt Lagzi Lajcsi találkozott az utcán egy bhaktával és adományozott neki néhány ezer Forintot. Ezután felhívta a Krisna-lila matajit, aki az egyház szóvivője, hogy gondolkodott rajta, és, hogy ő szeretne még többet adni nekünk. Vannak bútorai, amik a műsorból megmaradtak, illetve még van egy csomó, építkezésnél használható nyílászárója. Örültünk a fealjánlásának. Ezek néhány napja meg is érkeztek két kisebb teherautónyi szállítmány formájában. Van benne valamennyi, ami egyből kidobandó, de azért a legtöbbet tudjuk használni. Ez csak onnan jutott az eszembe, hogy most írta meg az egyik bhakta a köszönőlevelet. 🙂
Kirtan
A reggeli kirtanok (zenés, táncos szertartás) általában 7:45-ig szoktak tartani. A mai napi 10 óráig tartott – nagyon eksztatikus volt és mindenki nagyon boldog volt… 🙂 Majd szerda estére is tervezünk egy hosszabbat.
(Deadly, emlékszel a búcsúkor tartott kirtanra? Na, olyan volt ez is… 🙂 Igazi Vraja-dhami.)
Bikaborjú
Korábban már írtam, hogy néhány újabb ökröt hozunk majd a farmra. Kettő tegnap érkezett meg Olaszországból. Ma reggel fogadtuk őket a tehenészetben. 10 és 20 naposak. Haladhara és Thakurji nevet kapták. Az egyikük még szopni sem tudott, mert kint egyből leválasztották az anyjáról. De a betanítás és gyakorlás után már elég ügyesen csinálják… 🙂
Róluk és a fogadásukról is készült néhány kép. Íme:
Ecsenyi főzőverseny
Délelőtt elmentem az Ecsenyi Nemzetiségi Főzőversenyre. (Ez böjtnapon persze a legjobb elfoglaltság…) Somogyban nagyon sok főzőverseny van. A megyei vezetőség szervezi őket. Nálunk is van Krisna-völgyben, a Vegtárius Étkek Fesztiválja. Erről bővebben olvashatsz a www.krisna-volgy.hu/fozoverseny oldalon. Szóval elmentem a versenyre. Készítettünk néhány képet is (még én is rajta vagyok, épp purit sütök) és ezt most megosztom veletek. Díjat idén nem nyertünk (nem lehet minden évben), de nagyon sokan odajöttek, megkóstolni az ételeket. Sok TV-től is eljöttek, az egyik képen éppen interjút az a mesterszakácsunk. A színpadi programon is részt vettünk. Odajött hozzánk néhány roma fiú és nagyon kíváncsiak voltak, hogyan zenélünk. A végén még egy csapat zenélés is volt, ahol együtt Hare Krisnáztunk velük… 🙂
A képek:
Pandava Ekadasi
Tegnap Pandava Ekadasi volt. Kéthetente szoktunk böjtölni, amikor nem eszünk gabonafélét és hüvelyes zöldségeket. Aki bírja, az semmit. Ha az év folyamán valamikor az ember nem tudta betartani ezt a böjtöt, véletlenül megtörte, akkor van egy nap, amikor ezt bepótolhatja, viszont ezen a napon szigorúan nem ehet és nem ihat semmit. Valahogy úgy alakult, hogy ilyenkor minden Krisnás böjtöl – biztos, ami biztos alapon. Még azok is, akik betartották a böjtöket. Ilyenkor többet is szoktunk japázni. Voltak olyan bhakták, akik 192 kört japáztak. Ez egy egész napos dolog. Nehéz elképzelni, de olyasmi, mint egy maratoni futás egy laikusnak. Komoly kihívás, pedig csak egész nap mantrázól. Éjfélkor keltek és estére fejezték be. Én csak 33 kört japáztam, de ez is jó volt.
A kegyes halálért…
Gyerekként sokszor elterveztem, hogy milyen lenne, ha öreg volnék:
Ha én öreg volnék,
biztosan lenne néhány gyerekem
s talán unokából is egy jó pár.
Ha én öreg volnék,
A családom szeretne engem
Mert fontos vagyok nekik
S nem azért, mert segítek az otthoni teendőkben.
Nem. Az, hogy velük vagyok,
s értékes nekik az élettapasztalatom
És hálásak, hogy felneveltem őket.
Ezeket az éveimet már sokszor elterveztem. Sajnos a valóság más lett:
Most, hogy öreg vagyok,
Átéltem már egyet, s mást
De nem gondoltam volna, hogy ide jutok.
A családom, úgy, ahogy terveztem:
3 gyerek és 7 unoka.
Örültem is nekik jócskán.
Most, hogy öreg vagyok,
sajnos nem vagyok fontos nekik.
Pedig mindenben segítettem!
Amíg tudtam, sok-sok pénzt adtam, hogy komfortos lakásuk legyen.
Később vigyáztam az unokákra. S nyugdíjam is oda adtam nekik.
De most, hogy még öregebb lettem,
megváltozott a hangulat.
Most azt mondják, hogy házsártos ember vagyok.
És, hogy a nyugdíjam nem elég arra, hogy
gyógyszereim, s orvosom költségét fedezze.
De hát erről nem tehetek.
Amikor kicsik voltak és az ölembe ürítettek
Mennyi pénzt költöttem rájuk?!
S mostmár csak egy teher vagyok?
Ide jutottam.
Inkább a kegyes halált választom.
Hisz ki akar úgy élni, hogy
Igazából már mindenki utálja
Non-stop azt éreztetik velem, hogy komoly teher vagyok.
Legszívesebben már szociális otthonba raknának,
de az mégis ciki lenne
De milyen jó, hogy feltalálták a kegyes halált.
És ezt már önként választhatom,
és így, öreg emberként inkább ezt választom.
Ki szeret úgy élni, hogy már csak koloncnak érzi magát.
Annál már a halál is jobb.
Sztori
Most hallottam egy történetet, amit szeretnék megosztani veletek.
A kezdeti időkben az egyik bhakta az irodában végzett szolgálatot. Este volt már és mielőtt felment a templomhoz a Bhagavad-gitát olvasta. Az egyik magyarázatban olvasta azt az idézetet, hogy az anyagi világban minden lépésnél veszély fenyeget bennünket, ezért legyünk nagyon óvatosak. Ahogy ült a Gita előtt, meditált, hogyan vonatkoznak rá ezek a bölcs szavak. Fiatal, erővel teli, mi történhet vele a világban. Miután felállt az asztaltól, odament a kályhához, hogy kicsavarja az oda kiterített nadrágját. Ekkor egy tégla esett a fejére, amivel korábban a nadrágot odarögzítette a kályhához. Hát ekkor megértette, hogy a világ tényleg veszélyekkel teli.
A cikk
Mint korábban ígértem – kellő érdeklődés esetén – felrakom a magazinunkba készült blog cikket. Persze azt is mondtam, hogy könyörögni kell érte, de ez a fránya commentelés nem engedi. Így csak sejtem, hogy többszázan akartátok látni és olvasni… 🙂 Már csak azért is érdekes, mert sokan csak most láthattok először rólam készült fotót. A külsőmről kritikákat nem fogadok el, mert azon úgysem tudok/akarok változtatni. A cikkről sem, mert azon sem tudok már változtatni – mivel a nyomdában van az újság. Néhányótokat idéztelek is – így, utólagos engedelmetekkel. Túl nagy copyright díjra ne számítsatok, mert én sem kapok érte semmit. Csak lelki fejlődést. De azt szívesen megosztom veletek. Véleményeket próbálhattok hozzáfűzni, de ha nagyon nem megy, akkor emailben várom. Na, ennyi rizsa után tessék …
ADSL
Felhívtam a T-Online-t és kérdeztem, hogy mi van az ADSL-ünkkel. Azt mondták, hogy visszautasították a kérelmünket, mert itt nem lehet bevezetni. Mondtam nekik, hogy felhívtak bennünket, hogy lehet. Mondták, hogy hívjam a Matávot. Felhívtam, mondták, hogy hívjam a helyi műszakisok számát, akik meg megmondták, hogy nem tudják, hogy lesz-e, nem lesz-e, miért és mikor. Szóval nagyon örülök neki. Utálom ezt a baromi nagy bürokráciát. Nem tudja a sokkezű T család, hogy melyik keze mit csinál. Na…