Month: January 2006

Gyönyörű zombi

Estére már úgy néztem ki mint egy zombi. Azok közül is egy alsókategóriás. Egész nap gyűléseztünk, 11 órát. Szerintem ez nem embernek való. Mindenféléről. A projektjeink központi támogatásáról is. A pénzügyi tervezések, elemzések mindig meg szoktak viselni, mert mindig reménytelennek és megoldhatatlannak tűnik a helyzet. Egy családban milyen kihívás, hogy még a hónap végére is elég legyen a pénz. Gondolhatjátok milyen lehet ez 120 ember életével, és ennyiféle tevékenység, építkezés, fejlesztés esetében. Este haza akartam jönni, de Gaura Sakti prabhu nem akart éjszaka utazni. Érthető, de nyűgös voltam.
Délelőtt hazajöttünk, s azóta itt dekkolok az irodában, bár nem vagyok túl hatékony.

Fesztivál

Néhány hónappal ezelőtt a magyar bhakták fesztivált tartottak Romániában, Nagyváradon. Nagyon jól sikerült, nagyon sok vendég részt vett rajta. Ezen az internetes oldalon megnézhetitek az ott készült képeket.
Bennem előjött a nosztalgia. Felidéződtek az 1991-es fesztivál emlékei. Akkor ismertem meg a Krisna-tudatot. A békéscsabai közgébe jártam. Az egyik óra után átugrottam a boltba és az iskola előtti hirdetőoszlopra plakátokat ragasztott ki néhány fiatal srác. Kopaszok voltak és hátul a fejükön tincs volt. Aktuális zenei rajongásom (VHK, Sziámi, stb) eredményeképpen megkérdeztem, hogy milyen koncert lesz. Azt mondták, hogy nem koncert lesz, hanem egy fesztivál, egy indiai kulturális rendezvény. Mondták, hogy Krisnások. Akkorra már hallottam valamit róluk, az egyik osztálytársam találkozott velük, és nagyon pozitív élményei voltak. Ekkor eldöntöttem, hogy elmegyek a fesztiválra. Néhány másik osztálytársam is kíváncsi volt rá, így a fesztivál napján sokan odagyűltünk a művház elé. Izgatottan néztem a könyvtár ablakából a rendezvényre való készülődést. Akkor ki is kölcsönöztem egy nem kölcsönözhető Krisnás könyvet (a pulóverembe dugva), amit természetesen elolvasás után vissza is vittem a könyvtárba. A fesztivált mindannyian nagyon élveztük. Nem is tudom leírni, mennyire. Még arra is emlékszem, hogy az osztálytársaimmal ott táncoltunk, pogóztunk a rockzenés kirtanra. Boldogság, berúgás nélkül. Az azt követő rendezvényre is elmentem, s elkezdtem olvasni a könyveket. Röviden elmondva – így lettem Krisnás.

Új év

Tegnap telefonon beszéltem néhány ismerőssel, családtaggal. A Boldog Új Évről. A formalitásokon túl szóba került az is, hogy mit is szeretnének jövő évben, azaz mihez kívánjak nekik sikert. És az volt a legszembetűnőbb, hogy először mindenki arra gondolt, hogy mi van most, és, hogy mennyire bizonytalan a helyzet. Amikor próbáltam egy kicsit a jövő irányába terelni a kérdésemet, akkor pedig a legalapvetőbb emberi igényeket fogalmazták meg. Van, aki a down kóros gyereke képességeit szeretné fejleszteni. Mindenki egészséges szeretne lenni, illetve egészséges maradni. Az emberek nem gazdagságot, anyagi javakat akarnak, hanem közhelyszerű, de mégis mély boldogságra vágynak.
És, persze visszakérdeztek, hogy én mit szeretnék 2006-ban. Erre csak kitérő választ adtam, mert nem igazán gondolkoztam el rajta. Krisnásként nekem nincs nagy jelentősége az új évnek. De elgondolkozom rajta.
Sokan ilyenkor kötelezően próbálnak boldogok lenni, de csak a frusztráltság lesz belőle és a másnaposság. Mások, kicsit misztikusan fordulópontnak tekintik ezt a napot, amikortól minden rossz dolog, szokás, vágy megszűnik bennünk és holnaptól mi leszünk majd a szuper jóságos, figyelmes, lefogyott emberek.
A beszélgetések arra ébresztettek rá, hogy mindezek ellenére igenis szükség van arra, hogy valamikor változtassunk az életünkön. Ha ez éppen az új év kezdetéhez kötődik legyen.
Nem akarok provokatív lenni, de ti mit szeretnétek 2006-tól? Mihez adjam a jókívánságaimat? 😉
Ha van kedvetek megosztani velem, kérlek, tegyétek. Emailben, vagy a merészebbek commentekben.