Meleg

Elkezdetem írni ezt a bejegyzést. Még nem tudom, hogy miről fog szólni. Csak úgy, free-writing stílusban. Délelőtt megnéztem, hogy lehet Mac-et PC-re installálni. Biztosan nagyon egyszerű, de én az elején elakadtam. Ezután megnéztem néhány blogot, kíváncsi voltam, mik mennek mostanság. Látom a szex, politika még mindig sok látogatót vonz. És azt is látom, hogy nagyon sok írói vénával megoldott blogíró van. Élvezetesek az írásaik, bár sokszor baromságokról írnak.
Tartalék üzemmódban élek. Várom, hogy 31-én felszálljon a gép. Az utazás napja még tesztes szokott lenni, de amikor beesek a vendégház szobájába és elterülök, akkor már elkezdődik a megkönnyebülés, fellélegzés. 2 éve 10 napot voltam Puriban és az nagyon jót tett. Volt egy helyi masszőr, aki néhány száz forintért rendszeresen masszírozott bennünket. Szegény a nyugatról álmodozott, hogy itt majd sok pénzt keresne és, hogy akkor milyen jó lenne neki. 🙂
Úgy néz ki, hogy csatlakozom a magyar bhaktákhoz és együtt megyünk át Puriba, majd 1 hétre rá jövök haza Magyarországra. Megnéztem a weather.com-on, hogy Puriban 30 fok van. Személy szerint a 25 fok körülit tekintem ideális hőmérsékletnek, de most lelkes vagyok a melegebbre.

Visítás

A szomszédunkban malacokat tartanak. Jó sokat. A disznóürülék szag – különösen nyáron – frissítően hat az irodánkban szolgáló bhaktákra. Ma reggel, amikor lejöttem az irodába és éppen leveleket irogattam, szörnyű hangokat hallottam. A malacok visítása is megszokott zaj, de a most nem csak az egymás közti összezördülések hangja hallatszódott, hanem egy keserves hang. Egy idő után csönd lett. Sejtettem, hogy mi volt, hisz én is falun nőttem fel, de amikor kivittem a szemetet a kukába, akkor láttam, hogy éppen perzselik a szegény kis állatot. Ekkor még jobban felkavarodtak az érzelmek bennem. Gondolkoztam, hogy biztosan ezt csinálnák akkor is, ha tudnák, hogy ezért nekik is meg kell születni még egyszer, hogy őket is levágják? Amikor ők is keservesen fognak zokogni, illetve jobb híján visítani? Azt hiszem nem.

A szemet szemért, fogat fogért elv nem csak egy jól hangzó dolog, hanem a világ ezen szigorú törvények keretei között működik. Ha valaki megöl valakit, azért el kell szenvednie a visszahatásokat.
Egy régebbi Vissza Istenhez Magazinban megjelent egy cikk, ami nagyon megfogott és meghatott, amikor először olvastam. A címe: Egy borjúlélek monológja. A felsorolásban középen találod, s ha ráklikkelsz, egy új ablakban fog megjelenni a cikk. Mindenféleképpen olvasd el!

India

Úgy néz ki, hogy január 31-től 3 hétre kimegyek Indiába. Gaura Sakti prabhu már írta, hogy a farmos bhakták közül kb 50 megy februárban zarándokútra. 1 hetet én is velük töltök, de korábban visszajövök, mert itt is vannak intézendő dolgok. Jót fog tenni ez a “kikapcsolódás”.
Azt tervezem, hogy nem viszek mobilt és notebookot magammal. Így valószínű, hogy blogot sem fogok írni. Egy kis nyugalmatok lesz. 🙂
De azért addig még itt vagyok.

Őrület

Idézet Prabhupádától, az úton önmagunk felé:
„Az elme a legjobb barátja lesz annak, aki legyőzi őt, ám annak, aki nem képes felülkerekedni rajta, a legnagyobb ellenségévé válik.” [Bhagavad-gita 6.6]
A yoga rendszerének alapvető célja, hogy segítségével az elme a barátunk legyen. Ha elménk az anyagi világgal áll kapcsolatban, akkor ellenségünk, csakúgy, ahogy a részeg embernek is ellensége a saját elméje. … „Az élőlény Krisnát elfeledve az idők kezdete óta az Úr külső energiájához vonzódik, így az illuzórikus energia [máyá] a nyomorúság számtalan fajtájával sújtja anyagi létezése során.” Lélek vagyunk, a Legfelsőbb Úr szerves része, amint azonban elménk beszennyeződik, fellázadunk, mert parányi mértékben rendelkezünk bizonyos függetlenséggel. „Miért szolgálnám Krisnát, Istent? Én vagyok Isten!” Amikor az elme ilyen gondolatokat sugalmaz, a helyzetünk teljesen megváltozik. Félreértésnek, illúziónak esünk áldozatul, és ez az egész életünket tönkreteszi.
Annyi mindent próbálunk leigázni: birodalmakat és sok minden mást, de ha az elménket nem sikerül legyőznünk, akkor igazán kudarcot vallottunk, még ha egy egész birodalmat hódítottunk is meg. Az elménk ilyenkor a legádázabb ellenségünk lesz.

Lehet, hogy magabiztosak próbálunk lenni, de igazából ez az arckifejezés szerintem nagyon jellemző általában az emberekre. Azt gondoljuk, hogy a helyzet magaslatán vagyunk, de igazából az elménk az őrületbe kerget bennünket. A yoga célja az, hogy ezen az őrületen felülemelkedjünk. Ezért mantrázunk, japázunk. Ha már úgy érzed, hogy besokalltál a világtól, akkor érdemes neked is kipróbálni. Csak ülj le, hunyd le a szemed és ismételd magadban a maha-mantrát.
Hare Krisna
Hare Krisna
Krisna Krisna
Hare Hare
Hare Rama
Hare Rama
Rama Rama
Hare Hare
Ennyi. 🙂

Fogas kérdés

A békéscsabai út elmaradt, és így este utaztam fel Budapestre. 11 körül kerültem ágyba. Délelőtt Budapesten intéztem dolgokat, majd hazajöttem a farmra. Elég fáradt voltam, pihentem is egy jót. A mai napom arról szólt hogyan nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy kellenének. Pl. az Indiából behozott árukat kellett intéznem, s természetesen egy csomó komplikáció lépett fel ezügyben. A kintiek elég idétlenül intézik a dolgokat, és minden pillanatban változtatnak az elképzelésen, s ráadásul azt tervezték, hogy a hónap végén fogják az árukat küldeni, s ehelyett 1 hét múlva indítják.
Ezen kívül elkészült az ingyenes magazinunk tördelése, és még ma volt egy visszajelzés, hogy ne az legyen a címe, amit kitaláltunk, hanem valami más. Konkrét ötlet nem volt, de a mostani nem volt jó. Ettől betelt a pohár. 1 nappal a nyomdába adás előtt ne változtassunk ilyeneken. Egyébként jól viselem a történteket, csak felhúztam egy kicsit magam.
Emellett az irodából 2 bhaktának is fogat húztak (Hemangi matajinak, aki a Magazint csinálja és a Radha Krisna prabhunak, aki pedig a turizmus osztályt viszi nálunk.) De ezek a fogaknem a szokásos fajtákból való, hanem az egyik egy bölcsesség fog volt, a másik pedig egy beletörött fog. És ezeket természetükből fogva adódóan, szinte csak fájdalamasan lehet eltávolítani. Szegény, sajnálom őket. 🙁

Utazások

Tegnap, ugyan máshogy terveztem, de Budapestre kellett mennem Gaura Sakti prabhuval és a 2 orvosunkkal, hogy megbeszéljük egy jövőbeni, egészségház projekt lehetőségeit egy budapesti bhakta orvossal. Estére értünk haza.
Ma pedig meglátogatom a nővéreméket Békés megyében, Dévaványán. Este 6-7kor pedig tovább indulok Békéscsabára az ottani bhaktákhoz. Ott alszok, majd másnap jövök haza. Egyelőre ennyi. A levelekre hamarosan válaszolok.