A korábbi bejegyzésemben azt írtam, hogy 1200 képet készítettem. Ez a nyersanyag mennyiség. Ami azt jelenti, hogy ezek közül csak a legjobbak maradnak. Mindegyik tehénről készítettem képeket, és ezekből max 5-10 kép marad. A szelektálás után most 250-300-nál tartunk. Néhány képet felrakok. De a többit is hamarosan láthatjátok, mert a www.krisnavolgy.hu oldalon elindítunk egy tehén bemutatkozó oldalt. 🙂
Addig is…
Naívan azt hittem, hogy itt Pesten majd lesz időm blogot írni. Hahaha… 🙂
Most indulok Budapestre egy három napos gyűlésre. A pénteki közéleti vacsoránkra is maradok, ami a Budapesti templom hivatalos átadója is lesz. A hétvégén a teheneinket fotóztam. 32-en vannak és kb 1200 db képet kattintottam. Úgyhogy lesz miből válogatni. Ezek közül majd rakok is fel. Manorama a kreatív korszakát éli… 🙂
Pár nappal ezelőtt a miniszterelnök Egerbe utazott, hogy átadjon egy útszakaszt.
A protokoll csapat az egri templom előtt haladt el, ahol Gyurcsány kezet fogott a templom vezetőjével és az egyik helyi bhaktával. A fotósok persze egyből ugrottak a témára… 🙂
Akár így is hívhatnám az elmúlt két hetet. Lalita boci születése után tegnapelőtt vettünk még egy tehenet. Ami igazából nem is egy, hanem 2 tehenet jelent, mert vemhes és februárban megszületik a borja. A Radhika nevet kapta, mert közvetlen a Radhastami fesztivál után érkezett. Itt egy kép róla.
Illetve itt meg egy rövid videó, ahol a kis boci, Lalita szopik, lelkesen szaladgál és végül a tehenek mennek ki a mezőre legelni. (most készítem a videót.)
A videót innen indíthatjátok el vagy tölthetitek le. Hossza: 2:30 perc és 11,8 Mb. (Ha nem megy nálad, akkor javaslom a Quicktime lejátszó letöltését.)
Ezt akár VideoBlogging/VideoCasting-nek is hívhatom?
Kanadai kutatók misztikus élményeiket felelevenítő apácák vizsgálatával
kimutatták: nincs olyan egyetlen terület az agyban, amely a vallásos
elhivatottságért felelős.
A Montreal Egyetem Élettani Intézetének kutatói sajátos vizsgálatot
végeztek: tizenöt, kolostorban élő Karmelita apácát kértek meg arra,
elevenítsék fel azt az élményüket, amikor megtapasztalták a vallásos
elhivatottságot, amikor Isten közelségét érezték.
A felidézés során funkcionális mágnesrezonanciás képalkotó vizsgálat (fMRI)
készült, amely kimutatja, hogy az adott pillanatban az agynak mely területei
válnak aktívvá.
Korábban egyes kutatók felvetették: létezik olyan agyterület, amely
kifejezetten a vallálos élmények létrehozásáért felelős. Ezzel szemben a
jelenlegi vizsgálat során mintegy tizenkét terület aktiválódását figyelték
meg, köztük az öntudatért, az érzelmekért és a testképért felelős régiókét.
A kutatás vezetője, Dr. Mario Beauregard hangsúlyozta: a vizsgálat célja
pusztán annyi volt, hogy megállapítsák a vallásos élmények neurológiai
hátterét, és semmiképen nem állt szándékukban bagatellizálni az ilyen
élmények jelentőségét. Az pedig végképp nem fordult meg a fejükben, hogy
ily módon következtetéseket vonjanak le Isten létezésével kapcsolatban.
http://www.geographic.hu/index.php?act=napi&rov=2&id=7792
Most elég sokmindennel kell foglalkoznom. Addig is felrakok egy cikket.
Rendeltem a templomban túrós-ananászos-csokis (kerobos) süteményt. (Nem csak azért, mert az egyik kedvenc süteményem. Persze ez a történet szempontjából mellékes, mert nem ettem/jutott belőle.) Aztán összeszedtem a egy doboznyit a szigetre készült „Kivagyok” újságból és egy általam még sosem vezetett puttonyos kis templomi kocsival elindultam a helyszínre. Negyed hét körül érkeztem és egyből észrevettem a kávézó logóját. De előtte persze a nagy tömeget, ami az utcán gyülekezett. Sok bliciklista volt jelen. Kicsit zavarban voltam, hogy most mit csináljak. Mint sokan mások, akik csak kint ültek. Már azok, akik egyedül voltak. A kis csoportos érkezők gond nélkül elszórakoztatták magukat. Gondoltam, majd hamarosan leépül a tömeg. Nem mintha a a biciklista és a blogger nem keveredhetne egymással, de én a bloggerek miatt jöttem. A tömeg persze nem akart csökkenni, ezért vettem bátorságot és besétáltam a helyre. Körbementem, egyetlen ismerős arcot sem láttam, csak néhány nyugtázó pillantást, hogy akkor itt a Krisnás blogger is. Ekkor még nem fedeztem fel, hogy pince is van, így oda nem mentem le. Ezután ki is mentem és kint álltam, japáztam. Nézelődtem. Vártam. Ezután odajött hozzám Stan. Meg a Pan. Kedvesek voltak. Beszélgettünk egy kicsit, aztán megkaptam a névreszóló bögrémet. Erre nem számítottam, kedvesek voltak. 🙂
Ezután megjelent a régi idők „Bob”-ja is. Odajött Apuska (jó fej) is, akivel átbeszéltük a nagy blogkönyv marketingjét, illetve más dolgokkal is folytattuk volna, de beszélgetésünket megszakította a a Kossuth rádiós hölgy interjúja. A hirtelensége miatt fél percig izgultam, de aztán ráhangolódtam. Jókat kérdezett. Én meg – remélem – jókat válaszoltam. 🙂 Amikor ismét bementem a Tandembe, akkor szóba elegyedtem Forddal,
Jófiúval, meg még valakivel, akinek a blogcímére nem emlékszem 🙁 Egy középiskolai osztálytársammal is találkoztam, vele is jót beszélgettünk. Persze a süteménynek mindenki örült. Kb 60 darabot vittem, de nagyon gyorsan elfogyott.
9-kor el kellett, hogy jöjjek, pedig, akkor kezdtem belejönni a beszélgetésekbe és még sok más bloggerrel is szerettem volna szóba elegyedni, de… hívott a kötelesség… Másnap volt egy nagyszabású rendezvényünk Krisna-völgyben, ahová 4:30-kor indult a busz Budapestről.
(Mivel látom, hogy kikerült a freeblog főoldalára a cikk, ezért bele kell raknom a két linket is. Egyik a kávézó tulajdonosaié, illetve a kávézóé.
Szóval ott tartottam, hogy indulok vissza Budapestre. A gépem azóta leszállt. A reptéren őrültek háza, mert valami sportolók érkeztek és egy csomó tv, riporter, stb várta őket és mindenkit fotóztak. Minibusszal akartam a templomba menni, de azt mondták, hogy legalább fél óra. Ekkor megnéztem a taxit. Szerencsére pont akkor ment egy Ír házaspár is abba az irányba, így összefogtunk, és elosztottuk a költségeket. Zóna Gazdaságos taxival utaztunk. Beszélgettem a sofőrrel az új taxi vállalatról. Most még nyomottak az árak, de azt gondolják, hogy hamarosan majd emelni fogják. Így 1000 Ft-ból hazaértem.
Telefonon felhívtam a nővéreméket, hogy jól vagyok. Vacsoráztam, majd próbáltam elaludni, de csak éjfél után tudtam. Egész éjszaka, álmomban, olyan megoldhatatlan, energianyelő problémákat kellett megoldanom. Így kipihenve ébredtem reggel.
Napközben elvoltam a templomban, japázgattam meg ilyenek. Készültem, hogy majd este elmegyek a blogkávézó megnyitójára, aminek én is aktív hirdetője voltam. Nem igazából tudtam, hogy mit is várjak a egésztől, de kíváncsi voltam…