Month: March 2007

Már olyan régóta küszködök. Ki tudja hány élet óta. Próbálok lelki ember lenni, de igazából nagyon vonzóak az anyagi dolgok is. És ez perec. Mert így egyik világban sem tudok elmélyedeni. Sem a lelkiben, de az anyagiban sem. Tudom, hogy a lelki az igazi. Sajnos az elmém kíváncsisága mindig eltereli a figyelmemet a valóságról. Persze élvezem ezeket az eltérítéseket, de valójában szenvedek is tőlük. Mégis, ez a édes-keserű íz tölti ki az életemet. Valójában csak folyik ki az idő a kezeim közül. Teszek-e valamit ez ellen? Nem. Mert kényelmes azt csinálni, amit az elme diktál. De, ha ilyen erős és elhatározott lenne a lelki dolgokban is, akkor már hihetetlen fejlődésen mentem volna keresztül. És, ha kitartó vagyok, valahogy rá tudom venni az elmémet, hogy a lelki dolgokkal foglalkozzon és csak abban találjon ízt, akkor ihaj-csuhaj de jó lenne!
Kérlek, kedves Uram, kedves Radhe-Syama, add hogy így legyen. Kérlek, add, hogy így legyen.

2007. március 13., kedd 6:36 InfoRádió / BBC

Komoly gonddal küszködnek malajziai buddhista szerzetesek, mivel a
tűzhangyák megkeserítik az életüket, kiirtásukat azonban tiltja a vallásuk.

A szerzetesek korábban egy kobrával osztották meg templomukat, mellette
meditáltak, de végül elfogták és egy közeli erdőben engedték szabadon.

A most gondot okozó tűzhangyák a templom szent fájáról potyognak az
imádkozókra.

A szerzetesek vezetője nem törődik a tűzhangyák fájdalmas harapásaival, de
tekintettel arra, hogy az imádkozók közül nem mindenki jutott ilyen messzire
a megvilágosodás útján, külső segítséget vár.

A kísérlet, hogy porszívóval gyűjtsék össze a hangyákat, nem váltotta be a
hozzá fűzött reményeket.

A buddhisták nem bátoríthatnak senkit arra, hogy ártsanak a hangyáknak, de a
szerzetesek vezetője szerint, ha valaki hívatlanul beállítana, és a
szerzetesek bevonása nélkül intézné el a hangyákat, akkor az szerinte a
világmindenség akarata lenne.