Divali

2000 októberében Indiában jártam. Már akkor is gondolkoztam, hogy naplót fogok írni – magamnak. Satsvarupa Maharaja írt ilyeneket. Csak akkor még nem ismertem a blogírást, és nem is gondoltam, hogy valaha én is ilyet fogok csinálni. A Divaliról, a Fények ünnepről írtam. Tegnap a farmon is ünnepeltük. A halottak napja is ekkor volt. Mécsesek égtek a temetőkben, és a Krisna-völgyi házak ablakában is. Szóval ezt írtam akkor.


2000. Kartika alatt Indiában, Vrindavanában voltam zarándokúton. Az egyik este, amikor átsétáltam a Krisna-Balarama Mandirba elment az áram. (Ez itt nem egy szokatlan dolog.) A különlegesség, ami a templomhoz vezető utamon fogadott az volt, hogy mindenütt mécsesek égtek. A házak tetején (melyek itt lapos tetősek) sorban gyertyák és mécsesek sorakoztak. A Diwali, Dipabali fesztiválra készültek az emberek. Dipa lámpást, gyertyát, bali pedig sokat jelent. Dipabalinak azt nevezik, amikor sok lámpást gyújtanak.
Ezt az ünnepséget eredetileg Ayodya lakói tartották, amikor az Úr Ramacandra 14 éves száműzetéséből tért haza. Utat szerettek volna mutatni Neki, hogy ha éjszaka jön hazataláljon. Azóta minden évben lázasan készülődnek az indiaiak, hogy megemlékezhessenek erről az eseményről. Nagyon különleges élmény az, hogy itt a legnagyobb ünnepek Krisnához, Rámához kapcsolódnak.
Ilyenkor az ember bárhova megy, mindenki „Boldog Diwalit!” köszöntéssel fogadja. Talán olyan ez, mint az európaiaknak a karácsony.
(A tradíció jelen van, bár egyre inkább már csak az ünnep jelleg található meg. Az, hogy mi az oka az ünneplésnek, már háttérbe szorul.)

Azt még hozzá kell tennem – most így 5 évvel később -, hogy aznap este volt az életem egyik legborzasztóbb éjszakája is. Mivel a Divali ünnepen a fénynek jelentős szerepe van, ezért nagyon sok tűzijátékot tartanak, és rengeteg petárdát használnak. De a petárdák minősége nagyon gagyi. Ahol akkor laktam, este a petárdák durranását hallottuk. Egy emeletes házban laktunk, ami inkább egy bérházhoz hasonlítható, mert volt egy belső tere, amire mindegyik szoba ajtaja nyílott – nekünk az ablakunk is. A tetőtérből dobálták le a petárdákat és a szobánk előtt csattantak el. Próbáltam aludni, de nem sikerült. Hiába a füldugó és a fejre rakott párna. Annyira ki voltam bukva. Átkoztam az egész világot, hogy lehetnek ekkora barmok. Nagy nehezen valamikor abbahagyták. Végül sikerült elaludnunk is. Reggel, amikor sétáltam fel a lépcsőn a ruháimat teregetni, észrevettem egy felhívást, amiben az szerepelt, hogy Divalikor (előző este) összegyűlnek a gurukulik, a Krisnás iskola tanulói. És előre is elnézést kérnek a hangoskodásért. Hogy bennünket se zavarjon, jöjjünk mi is, csatlakozzunk az ünnepléshez. Hm…
Boldog Divalit!

Fesztivál – 2. nap

A fesztiválnak este 9-kor lett vége. Az is csak azért, mert a mai nap folytatódott a program.
Ez is nagyon izgalmas volt. Személy szerint azért eléggé fáradt voltam, mert a tegnapi nap elég intenzív volt. Így is a kirtan jó részén bent voltam.
Találkoztam az egyik blog olvasóval :), az egyik krisna-völgyi bhakta anyukájával, aki szokott járni hozzánk, de még soha nem találkoztunk. Egy picit beszélgettünk. Azután lepihentem egy kicsit, mert szerintem az esti program még el fog húzódni.

Szülinapi party meg államtitkári látogatás

A tábor nagy intenzitással zajlik. Az előadások nagyon jók, meg az esti templomi bhajanok is. Még az időjárás is kegyes hozzánk, hiszen egész hétre esőt mondtak. Szerencsére ez nem jött be.
Krisna 5000 évvel ezelőtt megelent a Földön, ezért azt a napot, amikor “megszületett”, a megjelenési napjának nevezzük. Persze Isten nem születik meg, mert megszületetlen, ezért ez a szóhasználat. A Krisna-hívők ezt ünnepelik ma szerte a világon. Reggel hosszabb kirtant tartottunk (egész pontosan 3-4 órásat). A sok táncot már én sem bírtam, és elkezdett fájni a lábam… 🙂 Aztán egy nagyob szép előadást hallhattunk Bhaktividya Purna Maharajától. A délután folyamán a tóhoz mentünk, ahol pedig Krisna murti formáját csónakáztatjuk. A program egész éjfélig megy, amikor is egy szertartás után egy finom lakomával zárjuk az ünnepet.
Jó napot választott ki a turisztikai államtitkár (ez a turisztikai berkekben olyan, mintha egy miniszter lenne) is, aki ma látogatott el Krisna-völgybe. Így a látványosságok mellett azt is tapasztalhatja, hogy milyen egyéb kulturális programok színesítik Krisna-völgy életét.

Sziget 3.

A Sziget harmadik napjáról nem írtam. De elég semleges volt és rövid időt töltöttem kint. Ekkor főleg ötleteket gyűjtögettem, hogy mit tudnánk használni a szervezéseink során. Ami különösen érdekelt az a labirintus volt. Mi is akarunk egy labirintust csinálni. Úgy hívnánk, hogy karma labirintus. A belépő a karma törvényeit ismerhetné meg. Interaktív lenne, de főleg egy belsőben zajló élménnyel gazdagodna az, aki végig megy rajta. Ezt már 2 éve tervezzük, de még nem jutottunk a végére. Végül sok ötletet nem merítettem az ottani labiriuntusból, mert sokan álltak sorba és nem tudtam bemenni, meg amúgy sem volt látványos.
Ezen kívül odajött hozzám egy fiú, hogy hallotta, hogy Somogyvámosról vagyok. Érdeklődött, hogy van Ganga, a tehenünk, mert ott volt náluk a kórházba, és ő is ott volt a műtétnél. Mondtam, hogy jól, és jöjjön, látogassa meg… 🙂

Találkozók

A tegnapi, szombati nap is zsúfolt volt. Egész 4-ig tartottak a gyűlések (2-3ig kellett volna). Ezután mentem ki a szigetre. Egy érdekes közjátéknak lettem részese. Amint megjöttem, odajött hozzám két lány, hogy én vagyok-e Manoram. Mondtam igen. Mondta, hogy ő Silcucc, az egyik blogos ismerős. Kérdezte, hogy lesz-e találkozó vagy előadás. Mondtam, hogy nem. Ezután olyan gyorsan elbúcsúzott, hogy semmi időnk nem volt beszélni. Ezután kerestem, kérdeztem az egyik bhaktát, aki velem volt, hogy látta-e valahol. Azt mondták, hogy bent van a valóságshowban. Benéztem és nem láttam. Gondoltam ez van, majd valamikor máskor. Ekkor odajöttek hozzám, hogy mégis bent van. Jeleztem, hogy ok, akkor most odamegyek. A sátor előtt szembejött velem Kisdobos. Gondoltam, aha ő lehetett az. Leültünk beszélgetni. Nem tudom mennyit, de elég sokat. Mindenféléről. Jó volt. Mivel vele már leveleztem korábban is, ezért olyan volt, mintha egy régi osztálytársam lett volna. Ezután odajött másik két lány is, és érdeklődtek, hogy én vagyok-e Manoram. Kiderült, hogy ők voltak bent a valóságsátorban és csak véletlenül tűntek úgy, hogy mindhárman egyek. Mókás volt. Végül négyesben beszélgettünk. A Tisztán a cél felé koncert elején elbúcsúztunk. Jó volt.
Amikor 8 körül jöttem haza, akkor 3 percre benéztem a Tankcsapdára. Mindenki azt mondja, hogy ők a Sziget magyar húzózenekara. Iszonyatos tömeg volt. Pont két szám között értem oda. A kezdődő szám egy prostival való találkozását ecsetelte, úgyhogy gyorsan elmenekültünk. Végül is azt csinálják, amire igény van. Elég degradált. A Lukács korábban foglalkozott a Krisna-tudattal, meg vegetáriánus is. Pozitívumok.
Ezután lefeküdtünk. Fáradtan. Ettem valamit, ami nagyon nem jött be a gyomromnak, ezért utána éjszak fájt is. De ez mondjuk nem fontos infó.
Ha Silcucc olvassa ezt, akkor majd keressen meg ma is. Meg bárki más jön, keresstek. Délután ott leszek.

Búcsú 2-3 nap

A búcsú nagyon jó volt. A három nap alatt 4300 vendég jött el. Kevesebb, mint tavaly, de a hőség miatt csodálkozom is, hogy ennyien voltak. Az a tapasztalatunk, hogy az emberek idén sokkal nyitottabbak voltak, több kérdésük volt, jobban lehetett velük beszélgetni, több prasadamot (lelki étel) is fogyasztottak, illetve a végén elégedettebben távoztak. A vendégház, illetve a környékbeli szálláshelyek teljesen tele voltak. A mi cím adatbázisunkban már csak fonyódi szabad szálláshelyek voltak. Sőt, volt olyan vendég, aki már tavaly novemberben lefoglalta a vendégház szobát. Összességébe jó volt. Az esküvőre jöttek el persze idén is a legtöbben. Amikor vasárnap reggel egy kicsit hűvösebb volt, özönlöttek a vendégek, amikor ismét felmelegedett az idő, akkor pedig elkezdett csendesedni a forgalom.
Sokan jöttek a főzőversenyre is, illetve a faluvetélkedőre is. Remélem, majd a Krisna-völgyi honlapra 1-2 napon belül feltöltik a képeket.
Vasárnap felhívott a nagynéném, hogy itt vannak Krisna-völgyben és, hogy tudunk-e egy rövid időre találkozni. Néhány órát együtt töltöttünk, valahogy addigra már lement a program jó része. Jól érezték magukat. Már elég régen találkoztunk. Tökölön laknak, s a nyaralásból ugrottak át ide. Örültem nekik… 🙂

Búcsú 1. nap

A szokásos menetben indult a Búcsú. A első nap az, amikor beáll a rendszer, minden hiba, probléma kiderül. Azzal kezdődött a nap, hogy a hangosításban az egyik végfok elromlott. Persze az ember nem hord a nadrágzsebében új végfokokat, úgyhogy a 35 km-re lévő Kaposvár citybe kellett loholni a hiba orvoslásáért. A meleg ellenére 500 vendég jött el. Ez a Búcsúk pénteki napi átlaga. A szombati és vasárnapi nap vonzza a látogatók tömegét, ugyanis ekkor van az esküvő. Emellett szombaton van a faluvetélkedő, illetve vasárnap a vegetáriánus főzőverseny. A mai napra is meleget mondanak, azaz azt olvastam, hogy tetőzik a hőség. Ha minden igaz, holnapra esni fog… 🙂
Az idei évben először kipróbálunk egy kisvasutat, ami a Prabhupada emlékműtől indul és körbeviszi a vendégeket Krisna-völgyben és a templomnál van a végállomás, ahol a csatlakozhatnak a programhoz. Reggel bejártuk az útvonalat. Izgalmas kis járgány…
A mai napi oltárdíszítés nagyon különleges volt. Krisna, a Magyarok Istenének öltözött. Nagyon szép matyóhímzéses ruhájuk van. Gondolom, ezt szeretni fogják a vendégek. A bhaktáknak bejött.

Robert Lantos

Tegnap Krisna-völgyben járt Robert Lantos, “filmproducer” (nem tudom, hogy ezt hogy mondják, írják magyarul.), aki mellesleg a Krisna-tudat magyarországi vezetőjének, Srila Sivarama Maharajának az unokatestvére. Egy film is készült róluk, amit az MTV adott le. A témája: a két sikeres életút.
Az egyikük sikeres a filmes berkekben. A filmjei közül Magyarországon a Csodálatos Júlia és a Napfény íze a legismertebbek. Róla többet itt olvashattok (angolul).
Másikuk a Krisna-tudat Magyarországi vezetője, aki nemzetközileg is komoly tiszteletnek örvend. Róla én szoktam néha irogatni, illetve az ő leckéit hallgathatjátok a podcastingben.
Robert már néhányszor járt itt és most magával hozott néhány barátját. Együtt ebédeltek, majd körbesétáltak Krisna-völgyben. Elmentek a tehenészetbe, a művészeti stúdióba és közben beszélgettek. Amikor Maharaja elment, azt mondta, hogy jól érezték magukat… 🙂